Innopolisban jártam - Magyar diákok oroszországi élményei

Innopolis Oroszország új high-tech városa, 2012-ben alapították Tatárföldön – és öt év alatt 5000 fős, 21. századi településsé fejlődött. Informatikát és robotikát oktató egyeteme köré új Szilícium-völgyet álmodnak a város vezetői – azért is adnak helyet nemzetközi megmérettetéseknek, hogy minél többen megismerjék a várost.

Az év elején mi is büszkén számoltunk be az Innopolis Nyílt Olimpia online fordulóján elért magyar eredményekről.

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, mivel kiemelten fontosnak tartja a tehetséggondozást, jelentős támogatást adott ahhoz, hogy három magyar diák februárban saját szemével láthassa Oroszország legfiatalabb high-tech városát  - és részt vehessen a február 25-én rendezett on-site fordulón.

Az online fordulón maximális pontot elért Noszály Áron – és a második csoportban végzett Nagy Nándor mellett Vári-Kakas Andor képviselte hazánkat Oroszországban.

A magyar csapat tagjai február 23-án, csütörtökön találkoztak az ELTE-n kísérőjükkel, Dr. Illés Zoltánnal. Indulás előtt még részt vettek a Nemes Tihamér Versenyen, mely mindhármuknak hibátlanul sikerült. "Ez önmagában is nagy kaland volt" – írja egyikük. De az igazi kaland csak ezután kezdődött. Az alábbiakban élménybeszámolóikból idézünk (a bennük lévő ismétlődések ellenére is hiteles és izgalmas olvasmányok):

Nagy Nándor:

A hajnali járat és a másfél órás transzfer után reggel fél hat körül érkeztünk meg Innopolisba, amely Oroszország legfiatalabb és legkisebb városa, 2012-ben alapították.
Az egyetemen azonnal a belépés után egy a reptérihez hasonló átvilágítás következett, majd ahogy ezt később felfedeztük, az egyetemen minden belépésnél szükség van ilyen ellenőrzésre.

Ugyanezen a napon sor került a gyakorló versenyre is, ahol kipróbálhattuk a gépeket és a kiértékelő rendszert. Az egyetem professzorai is tartottak előadásokat olyan érdekes témákról, mint a szoftverek különlegességei vagy éppen a mesterséges intelligencia.

Másnap sor került a várva várt versenyre, ahol 5 feladatot kellett megoldanunk 4 óra alatt. Az első feladatban meg kellett határozni, hogy egy szövegből adott sorrend szerint meddig lehet betűket kitörölni úgy, hogy egy másik szöveg még a része legyen. A második egy több implementációt igénylő bitmanipulációs feladat volt. A harmadikban egy szófa lehető legkisebb méretét kellett kiszámítani úgy, hogy töröljük minden szóban a k betűt. A negyedik feladatra létezett egy gyönyörű konstrukciós megoldás, amiről sajnos csak a megbeszélésen szereztünk tudomást. Az ötödik és egyben legnehezebb feladat, amelyre nem volt maximális pontos megoldó, egy DP-vel (dinamikus programozás) volt megoldható.

A versenyen Áronnak mindegyik feladatra volt részpontos megoldása, Andornak pedig szó szerint meglett a legnehezebb DP feladat, de sajnos csak papíron, így az implementációra már nem maradt sok ideje. Én meg tudtam oldani az első 2 feladatot teljesen, illetve a legutolsóra egy 22/100-as részmegoldást tudtam adni, és ezzel 46.-ként 3. díjat kaptam. A versenyt követő este tettünk egy látogatás Kazanyba, ahol akkor -15°C volt.

Másnap a hazaút során Moszkvában az átszállásra 8 óránk volt, így hát úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba. Moszkvában az első helyi érdekesség a metró volt, hiszen az állomások hatalmasak és nagyon díszesek voltak. Megnéztük a Vörös teret, Lenin-mauzóleumot, illetve körülnéztünk a GUM áruházban szuvenírvásárlás céljából.

Végül 27-én késő este megérkeztünk Ferihegyre ahol a szülők már vártak ránk. Külön köszönettel tartozunk Dr. Illés Zoltán tanár úrnak, aki elkísért minket a versenyre, illetve a Neumann társaságnak, akik finanszírozták a kiutazás költségeit, továbbá felkészítő tanárainknak is.

Noszály Áron:

Február 24-én, pénteken, 13:00-kor indult el a Moszkvába tartó gépünk a budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérről, ahhoz ugyanis, hogy Innopolisba juthassunk először Kazanyba kellett utaznunk, ahová Moszkván keresztül vezet az út. A repülés számomra nem volt új dolog, de azért izgalmas volt.

Egy körülbelül 2 órás út után megérkeztünk Moszkvába, rögtön átléptünk a határon és igazándiból külföldön érezhettük magunkat.  Sajnálatos módon a megfelelő terminálra haladó út során észrevettük, hogy a járatunkat kb. 6 órával eltolták. Ennek ellenére továbbra is kitörő lelkesedéssel léptünk be a tranzit zónába és megvacsoráztunk, megkóstoltuk az oroszok tradicionális levesét, a borscs-t. Ezután hosszasan várakoztunk, de úgy gondolom, hogy nem volt annyira rossz ez a várakozás.

Végül felszálltunk a Kazanyba tartó gépre és eléggé fáradtan kora hajnalban megérkeztünk. Itt taxik vártak ránk, amik autópályán keresztül vittek el minket Innopolisba a bosnyák csapattal együtt. A frissen esett hó, ami miatt valószínűleg a járatot is elhalasztották, azért nagyon szép volt ebben a kései, pontosabban korai órában. Amint megérkeztünk Innopolisba, körülbelül 1 órás út után, rögtön egy kollégiumba szállásoltak el minket, ahol megismerkedhettünk Romannal, aki a csoportunk vezetője volt és megpróbáltunk néhány órát aludni, majd ébredés után rögtön elmentünk ebédelni. Ezután megnyitották a versenyt, majd pedig tartottak egy gyakorló 1 órás versenyt, ahol megismerkedhettünk a munkaállomásainkkal. Ezt követően előadást tartottak az egyetemről, annak támogatóiról és a történetéről. A programot pedig egy előadás követte, amelyen egy tanár beszélt a szoftverek gazdasági hasznosításáról. Szerintem ez egy nagyon érdekes előadást volt. Ezt követően elbeszélgettek velünk, mindenkivel egyénileg - és érdekes feladatokat kellett megoldanunk. Ezután következett a vacsora.

Másnap reggelivel indult a nap, majd következett a verseny. Sajnos nem sikerült megfelelően implementálnom a 2. feladatot és emiatt rosszul osztottam be az időmet, így ez nem sikerült olyan jól, mint ahogy szerettem volna. Ezután megebédeltünk, majd pedig ismertették a megoldásokat és átadták a díjakat. Mivel mi csak másnap indultunk haza, ezért az Innopolis és Kazany között közlekedő ingyenes buszjárat segítségével beutaztunk Kazanyba és kicsit megnéztük a várost.

Másnap kora reggel bevittek minket a repülőtérre onnan pedig Moszkvába repültünk. A repülőtéren sok időt kellett volna várnunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézünk néhány moszkvai nevezetességet, éppen belecsöppentünk a karácsonyi vásár végébe, majd körbejártuk a Vörös teret. Ezután visszamentünk a repülőtérre, ahol a szokásos átvilágítás után kiléptünk az országból, ezután pedig némi várakozás után hazarepültünk.

Összességében nekem tetszett Innopolis, nagyon modern és szép, nincsen elhanyagolva, de kicsit a semmi közepén van. Szerintem a versenyt színvonalasan rendezték, bár technikai gondok azért adódtak, például Linux alapú rendszert végül nem lehetett használni és a billentyűzet sem a megszokott alakú volt.

Szeretném megköszönni a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak, hogy részt vehettem a versenyen!

Vári-Kakas Andor:

Számomra ez volt az első repülés, de nagyon élveztem. Miután megérkeztünk Moszkvába, meglepődve tapasztaltuk, hogy a kazanyi gép 6 órát késik, így még 8 órát töltöttünk a reptéren. Beszélgettünk, valamint kipróbáltunk 2 orosz specialitást (reptéri áron): a kvászt és a borscs levest. Végül reggel 4-re érkeztünk meg Kazanyba, ahonnan egy másfél órás kocsikázás után eljutottunk a szálláshelyre, Innopolisba. Nagyon szép látvány tárult elénk.

Másnap lehetőségünk nyílt jobban megismerni a helyet, a szervezőket. Az egyetem nagyon modern volt, skyway-ekkel volt egybekötve a campusokkal. Kora délután volt lehetőségünk részt venni egy practice roundon, ahol rádöbbentünk arra, hogy az oroszok teljesen más billentyűzetet használnak és nem is ismerik az általános angol, végképp nem a magyar billentyűzetet. Délután előadásokra ülhettünk be, ahol különböző nemzetiségű (pl. olasz) professzorok mutattak be egy-egy témát. Ezek után invitáltak mindenkit egyesével egy személyes interjúra. Számomra nagyon nagy élmény volt, hiszen egy svéd professzorral beszélgethettem, aki nem mellesleg bioinformatikával foglalkozik, ami engem nagyon érdekel. Este még ellátogattunk az egyetemtől 100 m-re lévő új sportcsarnokba.

Másnap eljött a verseny napja. Reggel 9-kor kezdtük el írni a versenyt. Sajnos az csak a verseny végére derült ki számomra, hogy 1 órával rövidebb a megmérettetés. És ami még bosszantóbb, hogy nem értesültem arról, hogy a feladatok nehézségi sorrendben vannak, így a legtöbb időt a - mint később kiderült - legnehezebb feladattal töltöttem és bár végül kijött a megoldás legépelni már nem volt időm. Így a pontszámot nézve nem értem el különösebben jó eredményt, de nagy tapasztalat volt és örülök, hogy egyedüliként a mezőnyből meg tudtam oldani a legnehezebb feladatot.

Nándi bronzdíjas lett, Áron pedig mindegyik feladatra küldött be értékelhető megoldást. A délutáni eredményhirdetés után, este busszal bementünk Kazanba. Fantasztikus volt a kivilágított vár, valamint a sétálóutca. A csípős orosz hidegben, miután körbenéztünk, valamint vettünk pár szuvenírt az itthoniaknak betértünk egy tatár gyorsétkezdébe. Nagyon finom tatár pizzát ettünk. Este 9-re visszaértünk, majd kis beszélgetés után lefeküdtünk.

Másnap egy kisebb szervezői hiba miatt nagyon korán költöttek, így bőven időben kinn voltunk a kazanyi reptéren. Hosszas várakozás után elindult a repülő Moszkvába. Miután megérkeztünk, tudván, hogy van még 9 óránk a továbbindulásig, betértünk Moszkva belvárosába. Mindezt az Aeroexpress (közvetlen járat a reptér és a város között) vonattal és metróval tettük meg. A metróhálózatot belülről nagyon izgalmas volt látni. Egyből a központba érkeztünk. Kis séta után megnéztük a Vörös teret, valamint a híres Kremlt. Nagyon szép látvány volt, viszont borzasztó volt látni, hogy a tündöklő belvárossal ellentétben mennyire le van robbanva a külváros. Végül még betértünk egy speciális orosz csokikat árusító boltba.

A Moszkva-Budapest járat időben indult, így hétfő este 10-11-re visszaérkeztünk Budapestre.
Óriási élmény, kaland volt. Köszönöm szépen az NJSZT-nek a támogatást, valamint az Innopolis Universitynek a szervezést, hogy részt vehettem ezen a fantasztikus versenyen. És főleg Dr. Illés Zoltán Tanár Úrnak, amiért elkísért minket és körbekalauzolt Moszkvában, illetve Kazanyban.

NJSZT