Elfogult beszámoló a 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny szekszárdi döntőjéről

„Győző bácsi! Marha jó ez a Neumann verseny!”

- egy, a versenyen először részt vevő, általános iskolás versenyző spontán megnyilvánulása a verseny szünetében.

Minden évben el szoktam mondani, most is ezt teszem, hogy az idei verseny sokkal színvonalasabb volt, mint bármelyik előző. Ez azért igaz, mert a szakma állandóan fejlődik és a diák-társadalom követi ezt a fejlődést. Az idei versenyről ez a vélemény sokszorosan is elmondható. A versenyre másfél száznál is több – köztük sok szakmailag is kiemelkedő – pályázat érkezett: ez több mint eddig bármikor. Ennek is volt köszönhető, hogy az elő-zsűrik (három országból: Magyarországról, a Vajdaságból és Erdélyből) száznál is több pályázatot válogattak be az immár több mint 25 éves hagyománnyal rendelkező verseny döntőjébe.  (1984-2003-ig Garay-verseny volt a vetélkedő neve, amely tartalmában nem, csak nevében változott meg 2004-ben.)

Büszke vagyok arra, hogy az NJSZT által a kezdetektől támogatott Garay/Neumann verseny az informatikai versenyek között egyedülálló, ugyanis nem követi az iskolai versenyek szokásait és nem a tanárok által összeállított feladatokat oldat meg a versenyzőkkel. A diákok saját műveikkel – alkalmazói programjaikkal, sőt újabban, hardver-alkotásaikkal – pályáznak, amelyeket nem ritkán megrendelésre készítenek és adnak el. Így a verseny a professzionális informatikai alkalmazások fejlesztését tanítja meg a diákoknak.

A verseny még egy dologban egyedülálló. A diákoknak be kell mutatniuk az alkotásaikat a zsűrinek és a közönségnek. A zsűri a bemutatókat értékeli, sőt a közönség is, akik kérdéseket tesznek fel a versenyzőknek. Ezzel a kezdetektől bevezetett módszerrel előadókat nevelünk a diákokból, akik hozzászoknak ahhoz, hogy alkotásaikat egy nagyobb közösség előtt is meg kell védeniük.

Valamit a pályázatok tartalmáról. Az általános iskolások közül az idén a legtöbb volt a grafikai, az animációs, az oktató és a zenei programokra benyújtott pályázat, de már a kisdiákok is foglalkoznak olyan komoly dolgokkal is, mint például a számítógépes tervezés. Számomra érdekes volt, hogy a döntőbe csak egyetlen egy általános iskolás játékprogram jutott, igaz, igen magas pontszámmal.

Ami a középiskolásokat illeti, nagyjából egyenletes volt az egyes kategóriák közötti eloszlás, kiemelkedően magas volt az alkalmazói és a játék programokra, valamint a megépített, vezérelhető automatákra benyújtott pályázat. Az idén is, mint eddig minden évben, számítógépes tervezésben a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Középiskola tanulói igen előkelő helyen végeztek, bár az első helyezést egy szekszárdi, Garay Gimnáziumban tanuló diák vitte el, aki egy hotelt tervezett meg szinte építészmérnöki szinten.

Még egy megjegyzés: Az idén is volt néhány olyan pályázat, amit ketten vagy többen készítettek el. A diákoknak azt szoktam mondani, hogy az informatikában nem csak elfogadott, hanem szinte kötelező, hogy a termékeket többen fejlesszék ki, az egyedülálló „harcosok” ideje lejárt, hiszen olyan bonyolult néhány informatikai alkotás, hogy azt egy ember szinte képtelen átlátni. Évről-évre egyre többen fogadják meg a tanácsomat, amint ez az eredményen is látszik.

Az idei érmesek a következők lettek:

Általános iskolások 

Középiskolások

Van a versenynek egy különleges díja, amit a diákok hol Közönség díjnak, hol Fair play díjnak neveznek, ugyanisezt a díjat maguk a versenyzők szavazzák meg annak a társuknak. Az idén 3 Fair Play díjat szavaztak meg a versenyzők, a díjazottak a következők voltak:

Még egy pillanatra visszatérnék az írás vezérgondolatához, amit – nem túl finoman – az idézett kisdiák fogalmazott meg, napozás közben. A 30. évforduló után - azt hiszem - ismét valamit változtatni fogok a verseny rendezésén, hiszen a technika állandóan fejlődik, amit nekünk, a rendezőknek is követnünk kell. Többek között – ezt az egyet még elárulom – szeretném a távoli országok versenyzőit is bevonni a szekszárdi versenybe, hiszen a hálózatok ezt már lehetővé teszik. Vannak más terveim is, amiket egyelőre titokban tartok.

Engedjétek még meg, hogy felsoroljam a verseny idei támogatóit, a hazai számítástechnikai intézményeket, akik a díjakat a versenyre biztosították.

A verseny támogatói (névsorban):

• I. Béla Gimnázium Alapítványa 
• DesignSoft 
• Élet és Tudomány 
• Eszterbauer Borház 
• Graphisoft 
• HP, Hewlett-Packard Information Technology Ltd
• HUMANsoft Kft.
• IBM 
• IDG 
• INTEL 
• Kossuth Kiadó 
• LEWIS PR- Global Communications
• Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum 
• MIT System 
• Morphologic 
• Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 
• Nuance – Recognita ZRT
• Paksi Atomerőmű ZRT 
• Polgár László 
• Prantner Borház 
• Rádiótechnika 
• Symantec 
• Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata 
• Természet Világa 
• TransEurope KFT 

Valamennyiünk nevében köszönöm az iskoláknak, a felkészítő tanároknak és a versenyzőknek, hogy eljöttek Szekszárdra! Nem hagyhatom ki a köszönetnyilvánítást – természetesen – az I. Béla Gimnázium igazgatójának, tanárainak és a Diák Önkormányzatnak a briliáns rendezésért! Végül, de nem utolsó sorban köszönöm az elő-versenyek megrendezését a Szerbiai Teleház Szövetség, a zentai Bólyai János Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium valamint a magyarkanizsai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola valamennyi munkatársának. Ugyancsak köszönet illeti a csíki ifjak szervezetét az erdélyi elő-verseny megszervezéséért.

Kovács Győző