Az informatika és az új közoktatási kerettanterv

Az új NAT az informatikai műveltségterületet elvileg kiemelten kezeli. A gyakorlatban azonban az új kerettanterv radikális óraszámcsökkentést jelent. Az alsósoknál megszűnik a szaktárgy oktatása. A gimnáziumban heti öt és fél helyett heti két órában, a szakközépiskolások heti hat helyett heti egy órában tanulhatnák a számítógépek és az internet használatát. 

Az informatikai írástudás terjesztése és az informatikai tehetségek gondozása terén több mint másfél évtizede jelentős társadalmi feladatot vállaló, közhasznú egyesületként a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT), egyetértve az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), valamint az Informatika- és Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE) által kiadott állásfoglalással, illetve a témában a közelmúltban az elektronikus médiában megjelent cikkek tartalmával, kiáll a tervezett kerettanterv újragondolása mellett. 

(Az említett állásfoglalások és a hivatkozott cikkek letölthetők itt):

http://petersoft.hu/keret/kerettanterv_informatika.pdf

http://index.hu/tech/2012/10/27/uton_a_digitalis_irastudatlansag_fele

http://www.isze.hu/download/ISZE_informatika_kerettantervi_velemeny.pdf

http://njszt.hu/sites/default/files/velemeny_az_informatika_kerettantervekrol.pdf

http://njszt.hu/sites/default/files/velemeny_az_informatika_kerettantervekrol_II.pdf

Kérjük tehát a tervezet újbóli áttekintését és módosítását úgy, hogy a közoktatásból kikerülők valódi digitális írástudók legyenek. Javasoljuk továbbá, hogy az informatika fakultatív tantárgyként még magasabb óraszámban is elérhető legyen, hogy a jövő informatikus nemzedéke valóban megfelelő alapokkal rendelkezhessen szakmája magas fokú műveléséhez.

Álláspontunkat azzal is alátámasztjuk, amit Orbán Viktor miniszterelnök a 2012. október 4-én Budapesten, a Millenáris Parkban megrendezett nemzetközi kibertér-konferencián mondott - és ami szöges ellentétben áll az oktatási tárca által javasolt informatikai kerettantervvel: 

„Bár az informatika meglehetősen tőkeigényes terület, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a szektorban még egy olyan méretű, tőkeszegény ország is képes komoly teljesítményt felmutatni, mint a mi hazánk. Ez valószínűleg azért van így, mert a kibervilág nemcsak az adatállományra, hanem elsősorban a szürkeállományra épül. Ezért a tőkeszegény országok az innovatív kezdeményezéseikkel hozzá tudnak járulni az IT- és a kiberszektor fejlődéséhez - mutatott rá a miniszterelnök, hozzátéve, hogy "nekünk, magyaroknak az IT-szektor korlátlan lehetőséget nyújt a gazdaságunk fejlesztésére".

(http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/az-informatikanak-komol...)

Álláspontunk összefoglalásaképpen az alábbiakban részletet közlünk Dr. habil. Zsakó László, az ELTE Informatika Karának Média- és Oktatásinformatika tanszékének vezetőjének, az NJSZT tehetséggondozási szakmai közössége elnökének állásfoglalásából:

„A Nemzeti Alaptanterv és az előző kerettantervek alapján az informatika tantárgy óraszámának kb. a következőnek kellene lenni: 3-6. osztály heti 1 óra, 7-10. osztály heti 2 óra, 11-12. osztály heti 1 óra (általános iskolában, gimnáziumban, illetve szakközépiskolában). Ezt indokolná a Nemzeti Alaptantervben az Informatika műveltségi területre szánt arány (ami pontosan tükrözi a leírt tananyag megtanításához szükséges időtartamot), valamint a társadalmi, illetve a felsőoktatási elvárások. (Az informatikai felsőoktatás ennél többet vár, ami ugyan többezres tanulói réteget jelent, de erre az utolsó két évben – talán – szervezhető fakultatív, emelt szintű érettségire felkészítő tantárgy.)

Mivel a 11-12. évfolyamra sehol nem kapott óraszámot az informatika, így sajnos fel sem merülhet annak a kérdése, hogy milyen friss, aktuális informatikai ismereteket vár el a munkaerőpiac a továbbtanulást nem választó fiataloktól. Ma is tudjuk, hogy irodai, adminisztratív munkakörökbe nem vesznek fel senkit megfelelő informatikai ismeretek nélkül, aminek a meglétét ez a kerettanterv nem garantálja, sőt lehetetlenné teszi. (Ráadásul a munkaerőpiac nem az ismeretet várja, hanem a rutinszerű alkalmazást, ami csak sok gyakorlással érhető el.)

A közoktatás informatikai tehetséggondozása jelenleg a többi tantárgyhoz képest kiemelkedő mennyiségű és minőségű. Ezt mutatja, hogy csak az országos informatikai tanulmányi versenyeken évente kb. 12-13.000 diák vesz részt. A tehetséggondozásnak azonban a szaktárgyi képzés az alapvető feltétele. Ezt a jelenlegi kerettanterv tervezet sem óraszámban, sem az egyes témakörök tartalmában és arányában nem biztosítja. Ennek egyenes következménye, hogy az informatikai tehetséggondozás tehetős szülők néhány 100 gyermekére fog korlátozódni.

Az ECDL célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy minél több ember az Információs Társadalom teljes értékű tagjává válhasson. Megközelítőleg 60 millió európai munkavállalónak kell megfelelő felhasználó szintű információ-technológiai (IT) ismeretekkel rendelkeznie ahhoz, hogy hasznosítani tudják az információ-technológiába és rendszerekbe eddig befektetett és a jövőben befektetendő hatalmas összegeket. A Nemzeti Alaptanterv informatika műveltségi területének kb. 50-60%-a kapcsolódik az ECDL-hez, ami arányt lényegében a kerettantervek is megtartottak. A magyar közoktatás egy jelentős része az ehhez szükséges tudást eddig iskolai keretek között biztosította. Mivel nemzetközi standardok szerint az ECDL vizsgákra felkészüléshez (a magabiztos digitális írástudás megszerzéséhez) kb. 210 óra (60 perces) szükséges, a közzétett kerettantervek ennek a felét sem biztosítják, azaz digitális analfabétákat engedünk ki az iskolarendszerből. 

Különlegesen szembetűnő a tananyag taníthatatlansága a szakközépiskoláknál, ahol szinte a már a gimnáziumi órakeretben sem megtanítható tananyag szerepel, feleannyi tanórára tervezve.

Napjainkban sokszor felhívják a figyelmet az informatika veszélyeire (játékfüggőség, internetfüggőség, ..). Meggyőződésem, hogy ez annak a következménye, hogy a közoktatás nem követi az életben megtörtént változásokat. A lényeg itt az, hogy korán a gyerekek kezébe kerül egy nagyon sok mindenre használható, univerzális eszköz. Mivel az iskola nem törődik időben ennek alkotó, célszerű használatával, ezért a gyerekek mást nem ismerve elkezdik rosszul használni. A magyar oktatáskutatásban (többek között az OFI elődjeiben) nagyon eredményes kutatások folytak a kisgyermekkori informatika területén, amelyek már a tömeges és eredményes iskolai alkalmazáshoz is eljutottak. Ezt az igen hasznos kutatást és gyakorlati alkalmazást a kerettanterv sajnos semmissé teszi.

Egy szakiskolából kikerült szakmunkás tanulónak szüksége lenne arra, hogy tisztességes önéletrajzot, pályázati anyagot tudjon készíteni. Az álláskeresés ott kezdődik, hogy megfelelő keresési technikával megtalálja a számára megfelelő állást, melyet legtöbbször e-mailben, csatolt fényképes önéletrajzzal kell küldeni. Képtelen lesz egyedül ezt megtenni. Ha majd vállalkozóként kell árajánlatokat tennie, pályázni valamire, nem lesz képes értelmesen és eredményesen megtenni. Nem lesz képes „eladni” önmagát. A mai világban a szakmunkástanulónak, szakembernek is szüksége van arra, hogy helyesen használva az IT eszközöket, az Internet adta lehetőségeket tájékozódni tudjon anyag- és eszköz árakról, kínálatokról, a konkurenciáról, újdonságokról, elvárásokról, cégekről. Ezért nem kihagyhatónak, hanem nagyon is fejlesztendő területnek ítélem meg a szakiskolában is az informatikát.”

A fentiek alapján javasoljuk tehát az informatikára szánt óraszámok radikális újragondolását, és a teljes anyag széles körű szakmai egyeztetésen alapuló átdolgozását.