Adatközpont Csillebércen
2013 júniusában Közép-Európa legmodernebb kutatási célú adatközpontja jött létre Csillebércen.
Április 16-án különleges lehetőség kínálkozott a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Fóruma (NJSZT ITF) által szervezett konferencia résztvevőinek. A fórum küldetése szerint elsősorban a magyar informatika történetéből mutat be kiemelkedő szereplőket, most viszont a hangsúly legalább annyira a jelen egyik legfontosabb intézményén és egy általa megvalósított high-tech csúcsberuházáson volt, mint a múlton. A helyszín és a társszervező az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Adatközpontja volt, Csillebércen.
A fegyveres őrökkel védett kutatóközpont épületei szó szerint hegyként magasodnak a város fölé, a fizika, az űrtechnika, az informatika jelesei parkokkal és erdővel körbeölelt épületekben dolgoznak. A jogelőd Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) az elsők között kezdtek el számítógépet használni, majd számítógépeket fejleszteni és gyártani az országban. A KFKI által – részben amerikai minta, a DEC nevű cég PDP-családja alapján – tervezett TPA (Tárolt Programú Analizátor) számítógépek a hatvanas évek második felétől egészen a rendszerváltásig fontos megalapozói voltak hazánk digitális kultúrájának, számos döntő fontosságú projektben használták ezeket a típusokat, többek között a Paksi Atomerőműben is.
Az első TPA számítógép (a TPA-1001) még tranzisztoros felépítésű volt, de ez sem volt előzmények nélkül: már közel egy évtizeddel korábban is fejlesztettek olyan elektroncsöves műszereket az intézetben, úgynevezett amplitúdóanalizátorokat, amelyeket célszámítógépeknek is tekinthetünk. A konferencia első szakaszának előadói, köztük Sándory Mihály, a KFKI egykor a számítógép fejlesztésekért is felelős főigazgató-helyettese, erről a múltról, a TPA gépek gyártásáról és felhasználásáról meséltek. A korszak finanszírozási korlátai – és a hidegháborús viszonyokból következő embargó ellenére – a magyar tudósok olyan eredményeket produkáltak, hogy a nyolcvanas évek elejére Magyarország jobban állt a számítástechnika alkalmazásaiban, mint a kor szocialista országai, a KFKI gépei pedig külföldi intézményeknél is sikert arattak. Ez az a szellemi tőke, ez az a hagyomány, amely hozzájárult ahhoz, hogy a Kutatóközpont a fizikai kutatásokban – és azok eredményeinek informatikai feldolgozásában – európai rangú intézetté válhatott az elmúlt évtizedekben.
Rövidfilm a Wigner Adatközpont kivitelezéséről
És a jelen nem kevésbé érdekes, mint a múlt. 2013 júniusában Közép-Európa legmodernebb kutatási célú adatközpontja jött létre Csillebércen, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával. A bruttó 8.5 milliárd forintból megvalósult beruházás eredményét tekinthettük meg a gyönyörűen, tökéletes pontossággal átépített, funkcionális épületben. Az adatközpontot 30 induló közül választották ki a nemzetközi pályázaton, s most az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (a világháló bölcsőjeként is közismert CERN) kutatásait szolgálhatják ki az ide telepített számítógépek. A méretek lenyűgözőek: a 4000 négyzetméteres, a legszigorúbb biztonsági elvárásoknak megfelelő adatközpont a megnyitásakor közölt adatok szerint többek között 21000 rack egységnek, 2800 akkumulátornak, mintegy 100 kilométer optikai kábelnek adott helyet.
A CERN genfi számítóközpontja és a csillebérci adatközpont közötti, Európában is úttörő, kétszer 100 gigabit per másodperc sávszélességű hálózat a teljes hazai internetes adatforgalommal összemérhető adatmennyiség továbbítására alkalmas. A CERN ide telepített infrastruktúrájának köszönhetően most a Nagy Hadronütköztető (LHC) adatainak feldolgozásában és így a Higgs-bozon kutatásában kap kulcsszerepet. Az adatközpontban van hely a CERN által vásárolt számítógépek mellett is, így jelentősége egyre nagyobb lesz hazai projektek kiszolgálásában is. Egy 2013-as beszámoló szerint az adatközpont 2015-re éri el végleges kapacitását, a 70 petabájtot.
E cikk végén talán érdemes felidézni azt is, mit tudott az első csillebérci számítóközpont számítógépe, az 1960-ban, a Szovjetunióból beszerzett URAL-1. A külön teremben elhelyezett elektroncsöves számítógép az adatokat egy mágnesdobon tárolta, melynek kapacitása 4096 darab 48 bites szó volt. Több mint fél évszázad választja el ezt a 4 kiloszót az adatközpont számítógépeinek 70 petabájtjától. Az NJSZT ITF rendezvényei azért is fontosak, mert lehetőséget adnak a találkozásra azokkal az informatikusokkal, akik e szédítően fejlődő időszak alkotói voltak.
Képes Gábor
