Kutyák, okos kutyahámok, robotok
A Csányi Vilmos Kutyaakadémiája című kötetről
Sok szempontból rendhagyó tanulmánykötet jelent meg a Metropolis Média Univerzum Könyvek sorozatában. A kötettel Csányi Vilmost köszöntik 80. születésnapja alkalmából. S mivel az országszerte népszerű tudós lételeme a beszélgetés, az együttlét, az eszmecsere: a könyv – szerkesztői szándéka szerint – az „együttlét egy formája”. Ennek a szándéknak a mű meg is felel: részben folyóiratokban, magazinokban már megjelent, ismeretterjesztő cikkek gyűjteménye, részben személyesebb hangú, anekdotikus szövegeket is tartalmaz. A kötet szerzői: Csányi tanítványai, munkatársai, azok a kutatók, akik az elmúlt mintegy húsz esztendőben kimunkáltak egy új tudományágat: a kutyaetológiát. Erről pedig a fülszöveg szerzője azt mondja, „igazi hungarikum”.
Csányi Vilmos biztosan nem bánja, hogy az igazi főszereplők tehát: a kutyák. Néha a kutyák és a farkasok, hiszen a két állatfaj közötti hasonlóságok és különbözőségek árulkodóak: árulkodnak arról, hogy hogyan változott meg a kutya az emberrel való szoros együttműködésben, hogyan alakult viselkedése és kommunikációja az ember mellett.
A tanulmánykötet talán legizgalmasabb írásai szorosan kötődnek az informatikához, a robotikához. Olvashatunk „okos kutyahámról” Gerencsér Linda Kutyák és kütyük című írásában. Először elsősorban állatorvosi témájú kutatásokban használtak kutyák testére erősített mozgásérzékelő műszereket (gyorsulásmérő, perdületmérő), melyek adataiból az állat aktivitásának, testmozgásának mértékére, létfenntartó energiaszükségletére lehet következtetni. GPS segítségével nyomon követhető a kutyák terepen való mozgása is. A mozgásérzékelők és GPS-ek, tehát a nyakörvhöz rögzíthető készülékek, megfelelő okostelefonos alkalmazásokkal kiegészítve számos célra használhatóak: vadászkutyás közösségek számára hasznos például a terepen mozgó kutyák helyzetének nyomon követése, kereső- és mentőkutyáknál ez hasonlóan hasznos, sőt a négylábúak távolról történő irányítása is felvetődik.
Mint Gerencsér Linda írja: a hosszabb távú cél az, hogy kutyák is be tudjanak épülni egy emberekből és robotokból álló csapatba. Valós idejű adatátvitelre képes, kutyához rögzített mozgásérzékelő rendszer kommunikációs csatornaként is szolgálhat akár állat és robot között is.
Gácsi Márta írásában egyenesen „etorobotikáról” ír. „A robotok itt kopognak az ajtón, s ha tudatuk lesz – fejtegette – előre tudnunk szükséges, hogyan bánjunk velük” – idézi Csányi Vilmost. 10-20 éven belül a világ fejlettebb országaiban segítő robotok terjedhetnek el az idős és beteg emberek ellátásában. Érdekes kérdés, hogy mennyire hasznos, ha ezek a robotok emberszerűek lesznek. Gácsi Márta utal rá: egy népszerű elmélet, az uncanny valley, azaz a „borzongások völgye” szerint minél jobban emlékeztet egy emberszerű tárgy az emberre, annál valószínűbb, hogy interakcióra lépünk vele, azonban a már majdnem teljesen emberi élettelen tárgyak averziót, félelmet kelthetnek. Persze ilyen robot „élőhalottak” gyártásától még messze vagyunk. A társ szerepet betöltő szociális robotok tervezésénél a kutya-ember kapcsolat ideális modell lehet. A kutatók véleménye szerint a robotok megjelenését és képességeit a kívánt szerepkörhöz kell igazítani. Tehát nem kutyarobotok tervezése a cél: de a robot egy megoldhatatlan probléma esetén például viselkedhet úgy, ahogy a kutya viselkedik, amely a feladat végrehajtása mellett mindig egy nagyobb szabályt is követ: próbál a gazdája kedvére tenni. A kutya viselkedésformái is segíthetnek abban, hogy a robot megfelelően tudja informálni a „gazdáját” arról, ha problémába ütközik.
A kutatóknak már saját robotja is van, Ethon – amelyet az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport és a BME MOGI Tanszék hozott létre. Ethon takarít a tanszéken és „portási feladatokat is ellát majd”, miközben társas viselkedésformákat is mutat. Az erre adott emberi reakciók nagyon fontosak lehetnek, hiszen a robottal való együttélés hatásait még alig vizsgálták a szakirodalomban.
Kubinyi Enikő tanulmánya már a jövőkutatás területére kalauzol. Szép új világ – mit tanít az etológia a robotdajkákról? A provokatív és nagyívű áttekintés a kutyafalka által „felnevelt” kisfiú történetétől jut el a „robotdajkákra” bízott, a szülők által viszont elhanyagolt gyerekek víziójáig. Az írás nem nevezhető pesszimistának, de felhívja a figyelmet a lehetséges veszélyekre is. Az eddigi emberi evolúció által megismert viselkedéshez képest sérülhet egy kisgyerek értelmi és érzelmi fejlődése, ha nevelését tekintélyes mértékben robotokra bízzák. Persze erről nem a robotok tehetnek – és elgondolkodtató egy felmérés is, mely szerint 2005-ben egy tipikus nagy-britanniai iskolás naponta 15 percet (!) töltött az apjával és 32 percet az anyjával. A cikk vége Ray Bradbury egyik történetét idézi a teljesen emberszerű „robotnagymamáról”, amely mindent tud, amelyre az édesanyjukat elvesztő, félárva gyerekeknek szükségük van, csak épp szeretni nem. „Ha az odafigyelés szeretet, én vagyok a szeretet. Ha a hibák fölött átsegítő kar, ha a jóra vezető út a szeretet, én vagyok a szeretet” – mondja, de a legkisebb gyerek csak akkor kezd kötődni ehhez a robothoz, amikor rájön, hogy az halhatatlan. Ez már a science-fiction világa – és véleményem szerint csak egy a lehetséges sokféle jövőkép közül -, amelyben a halhatatlan lényekkel való érzelmi kapcsolat az emberi lét újragondolását is igényli.
A kötet viszont arról tanúskodik: a robotok hasznos segítőtársaink lehetnek, az ember-gép kapcsolat kialakításában pedig nagyon hasznos mindaz, amit az állatoktól, állatokról megtanulhatunk.
Képes Gábor
Csányi Vilmos Kutyaakadémiája, Bukfenctől a robotokig, Metropolis Media – METAL kiadás, Univerzum Könyvek, 2990 Ft. Elérhetőség: metropolismedia.hu , galaktikabolt.hu/univerzum-konyvek, http://galaktikabolt.hu/termek/csanyi-vilmos-kutyaakademiaja/
Az NJSZT tagjai a 2990 Ft bolti árhoz képest 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg a kötetet, a megrendelés feladásakor NJSZT kedvezmény megjegyzéssel az NJSZT tagsági számot kérik feltüntetni!
