MMS-mesék az Ericssonról

Professzionalizmus, tisztelet, kitartás és tisztesség – ezekkel a szavakkal jellemezte Fodor István nyugalmazott vezérigazgató az Ericsson szervezeti kultúráját, és erről győzött meg minket a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Fórumának rendezvénye is. Az október 12-én, a Nagy Számítástechnikai Műhelyek sorozat keretében tartott cégbemutató az Ericsson Magyarország csodálatos, hipermodern épületében egy büszke cég negyedszázadáról és ezzel együtt a rendszerváltás utáni Magyarország telekommunikációjának fejlődéséről is szólt.

MMS-mesék az Ericssonról

S épp ezért nagyon fontos, hogy az NJSZT ITF, a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesülettel és az Ericsson Magyarországgal együtt megszervezte ezt a délutánt: a felmerült témák egyáltalán nem voltak „belterjesek”. A cég egy olyan folyamat tevékeny, sokszor kezdeményező részese volt, amely mindannyiunk életét megváltoztatta.

A résztvevőket Tick József, az NJSZT ITF elnöke köszöntötte az ötvenéves NJSZT nevében, majd a cég régi és jelenlegi szereplői adták át egymásnak a stafétát.

A moderátori szerepet is betöltő Fodor István utalt rá, hogy az 1876-ban alapított, svéd Ericsson már 1911-ben – negyedikként a világon – megjelent Budapesten, a későbbi BHG-épületben (Fehérvári út) volt a székhelye.

Utána, több évtized szünet után, a rendszerváltás környékén került ismét képbe a patinás nemzetközi vállalat, amelynek hazai cége 1990. december 5-én jött létre, mint Ericsson Távközlési Kft.

A rendezvény kuriózuma volt, hogy a korszak két cégóriásának első számú vezérét, azaz Horváth Pált, a MATÁV- és Sugár Andrást, a Westel egykori vezérigazgatóját is hallhattuk. Horváth Pál Verseghi Nagy Miklóssal, míg Sugár András Istvánffy Miklóssal közösen emlékezett az együttműködés éveire.

A MATÁV rendszervál(asz)tó tendere akkora változást indított el a távközlésben, mint a múlt században az átállás a lovasfutárról a távíróra – vagy a századelőn a Rotary telefonközpontok megjelenése. Hihetetlen, de az 1990-es évek első felében még elképesztő technikatörténeti kövületek, kézi kapcsolású telefonközpontok is üzemeltek az országban. Ilyen körülmények között az Ericsson hatalmas fejlődést hozott.

Verseghi Nagy Miklós felidézte, hogy az egyetemen a magyar távközlési kapcsolástechnika egyik legnagyobb alakja, Frajka Béla volt a tanára – akinél digitális kapcsolástechnikáról még szó sem volt. 1997-ig működött kézi- és 2005-ig cross bar telefonközpont (utóbbi Miskolcon), a teljes digitalizálás 16 évet vett igénybe.

Sugár András és Istvánffy Miklós szavaiból a mobiltelefon vagy korhű szóval rádiótelefon hazai hőskorát ismerhettük meg, azaz a 100.000 ügyfelet kiszolgáló Westel 450 és az 1993 augusztusában megjelenő és 1994-től elterjedő 900 MHz-es GSM robbanását. 2002. április 19-én a Westel és Ericsson együttműködésével született meg az MMS (képküldéses SMS), amelyet a világon elsőként hazánkban mutattak be, a Gundelben, a „Hogyan mondjam el Neked” remek reklámkampányával megtámogatva.

Mindent megtettünk, kompromisszumok nélkül és transzparensen” – összegezte Sugár András a Westel és az Ericsson együttműködését. „A trükkök és a szabálykerülés nélkülözése kényszeríti a céget a versenyképességre” – ezt a bölcsességet pedig ismét Fodor Istvántól idézzük.

Filep László és Wágner Tibor előadásaiból az Ericsson cég „további arcait” ismerhettük meg, a fővállalkozási feladatoktól az alközpontok világán át a mobil készülékekkel járó kihívásokig. Filep László is utalt rá, hogy a 90-es években vidéken a „20-as években megrekedt a távközlés”, az LB II/5-ös telefonközpont, mint a „kapcsolástechnika 1.0-ja”, 90 évig szolgált.

MMS-mesék az Ericssonról

Volt olyan előfizető, aki 20 esztendőt várt telefonkészülékre – majd miután az Ericsson felpörgette az eseményeket, a körzeti vezető adta át a működő masinát, melyre „talán még az áldomást is megitták”.

Wágner Tibor egyfajta értékesítési márkanagykövet volt, márkakampányokat és óriási érdeklődéssel kísért készülékeket mutatott be: az Ericsson chatboard sms-ező készülékpárosból például 80.000 darabot úgy kapkodtak el, mint a cukrot. Beszélt a Sony-Ericsson márka születéséről is.

MMS-mesék az Ericssonról

Dömölki Andrea a 90-es évek elejétől volt HR-es vezető a cégnél, ő az intézmény lelkébe engedett betekintést. Célja a vonzó légkör megteremtése volt, hogy a legkiválóbb koponyáknak is kedve legyen csatlakozni. Egyszer azzal kereste meg valaki: „Valamit nem lehet megtenni, mert a szabályok nem engedik.” Ő erre azt felelte: „Akkor meg kell változtatni a szabályt”.

Dömölki Andrea szerint a közös cél egy spirál, egy felfelé ható áramlat volt: udvariasság, készségesség, igényesség, win-winre való törekvés. Felidézte, amikor Fodor István robogott a folyosón, majd megállt és megigazított egy ferdén álló képet. Ez az igényesség példaértékű volt az elfoglalt igazgatótól. S ha már kép: Dömölki Andrea javaslatára a cég épületében galériát alapítottak, amely összesen 150 kiállításnak adott helyet.

Miniszter úr, ezek ma a legmodernebb gépek.” – mondta egy büszke vezető a politikusnak, majd a beosztottjához fordult: „Min dolgoztok éppen?”
Semmin, mert leállt a gép.” – válaszolta az őszinte kolléga. Beskid Vilmos humoros anekdotájából kiderült, hogy a Szoftverosztálynál ilyesmi is előfordult, munkájukat keresetlen őszinteség jellemezte, ugyanakkor, ahogy mondja: „A tiszteletet az Ericssontól tanultam.” 91-ben egy kis startup-szerűségként indult a csapat, ma 1300 fő működik együtt – nem is beszélve az egyetemeknél zajló utánpótlás-nevelésről. A kutatás-fejlesztés a cég egyik legfontosabb pillére.

Liptay Gabriella és Jakab Roland az Ericsson Magyarország sikereit mutatta be, mindazt, amit ma pozícionálásnak, márkaépítésnek neveznénk, s melyben a vállalat már a korai években is roppant innovatív volt. A trendformálás, az időtállóan színvonalas arculati anyagok mellett a kultúra támogatására, a bajban élők segítésére, a lányok pályaorientálására, a Rátz Tanár Úr-díj megalapítására is volt és van szándék a csapatban.

Éry Gábor szavaiból a jelen kihívásaiba kaptunk betekintést, a mobilhálózatok fejlődésétől a külföldi sikereken át az UPC Magyarország és a DIGI projektjeiig. Szavait Somogyi Gábor és Rádi Szabolcs egészítették ki.

A cégnél, ahol 39 év az átlagéletkor, 75 fő 26 év alatti, míg 110-en az 55 éven felettiek, minden aktív generáció képviselteti magát. Az NJSZT számára ismerős és rokonszenves módon úgy építik a jövőjüket, hogy megbecsülik és ismerik a múltat.

Erről szólt ez a jó hangulatú, még kis kamarakiállítással is kísért konferencia, melynek videói hamarosan elérhetőek lesznek az NJSZT ITF oldalán.

Képes Gábor