Győző, a legyőzhetetlen

Addig élsz, amíg emlékeznek rád – valljuk. A ma 6 évvel ezelőtt elhunyt Kovács Győző a szívünkben él tehát. Ő volt az a csodálatos figura, aki bejárta a világot Novoszibirszktől Princetonig, az Északi-sarktól az ausztrál sivatagig, de pontosan tudta: hozzánk, a Báthori utcába mindig hazatérhet.

És jött is, beviharzott – és akkor nem lehetett másra figyelni, csak rá.

Ő volt az a főtitkárunk, aki a gyerektől az aggig, a segédmunkástól a professzorig mindenki számára szélesre tárta tudományos egyesületünk kapuit. És ő volt az, aki nemcsak előre tekintett, a „társadalom informatizálásának” szándékával, de hátra is: azt mondta, az informatikai múlt emlékeit meg kell őrizni.

Ebben a legnagyobb szövetségese a „Katicabogaras” Muszka Dániel volt. Sajnos idén már mindketten a Mennyek Számítóközpontjában csévélik a Sors lyukszalagjait – de lehet, hogy már a kvantumszámítógéppel foglalkoznak. Lassan elmennek az úttörő számítástechnikusok, munkájuk maradandó nyomait szerencsére nem viszik magukkal.

Közös szívügyünk, az NJSZT idén 50 éves, Győző pedig idén lett volna 85 éves – a tiszteletére Győző győzött címmel rendeztünk kiállítást. A tárlat először Budapesten volt látható. Majd Szegeden, a Jövő múltját bemutató, minden magyar informatikusnak büszkeségre okot adó állandó kiállításunkban, melynek kialakításában legszorosabb szövetségesünk volt – de a megnyitását már nem érhette meg. Most pedig Túrkevén tekinthetik meg a Győző győzött időszaki kiállítást, azon városok egyikében, ahol Győző felejthetetlen informatikatörténeti előadást tartott.

Nézzék meg Önök is a Győző győzött kiállítást – vagy merüljenek el otthon vagy akár út közben Győző kalandjaiban, kiállításunk tablói egy kis betekintést nyújtanak világába. Közzétettük, mert: „a számítástechnika mindenkié” – és Győző szellemisége is.

Köszönjük, Győző, hogy emlékezhetünk Rád. Ez számít igazán.

Alföldi István

és

Képes Gábor