Oktatni, kutatni, szolgáltatni – haszonnal dolgozni
„Álarcos bálban nagyon nehéz ismerkedni” – mondta utánozhatatlanul ízes stílusában Obádovics J. Gyula, utalva a pandémia körülményeire. Közel két év után újra találkozhattak a nagy számítástechnikai műhelyeket bemutató sorozatunkat követők a Neumann Társaság Informatikatörténeti Fórumának szeptember 24-én megtartott rendezvényén – a SZTAKI-ban Váncza József, a Neumann Társaság alelnöke, egyben a SZTAKI egyik laboratóriumának vezetője fogadta a közösséget, kiket maszkban személyesen, kiket a Zoom előtt, mert az ismeretterjesztő délutánt a közel félszáz résztvevő mellett mintegy 20 fő még a neten is követte.
Az előadók közül is volt, aki szintén Zoomon tudott csatlakozni, de a legtöbben személyesen emelkedtek szólásra a várva várt alkalmon. Egy különleges műhely életébe nyerhettünk betekintést, ez már az első előadó, Szarvas Sándor szavaiból is kiderült, aki az OVK és a Számítástechnikai Főosztály megalakulásáról és az Intézet utóéletéről is hitelesen beszélt, hisz pályája során végig követte az intézet minden stádiumát. Az Országos Vezetőképző Központ, a MÜM SZÁMTI elődje 1966-ban alakult meg, fő célja az érdeklődés homlokterébe kerülő vezetéselmélet számára egy nemzetközi szintű, jól felszerelt központ létesítése volt. A módszertanba hamar beépült az az igény, hogy a modern technika megjelenjen a nagyvállalatok vezetésében, ehhez vállalati alkalmazásokat fejlesztettek és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat adták át.
A legnagyobb érdeklődés Obádovics J. Gyula előadását fogadta: az NJSZT ITF tiszteletbeli elnöke 94 esztendős, de korát meghazudtoló lendületével, tiszta frissességével lenyűgözte a hallgatóságot. A belépője hasonlóan lehengerlő volt a Munkaügyi Minisztériumban is. „Az Ön édesapja írta a matematika tankönyvet, amiből tanultunk?” – kérdezte tőle a bemutatkozó beszélgetésen Lázár György miniszter (későbbi magyar miniszterelnök). A válasz hallatán – miszerint az azóta is százezrek által forgatott kötetet nem az édesapa, hanem maga Obádovics írta – elnyerte a miniszter bizalmát.
Obádovics beleszeretett a számítóközpontba, amely üvegfallal ellátott oktatóteremmel is rendelkezett, rálátást engedve a számítógépre. Igazi rendszerszervező tanfolyamokat, a gazdasági szférának hasznos projekteket indítottak el – de Obádovics, aki az OVK-ból kifejlődő MÜM SZÁMTI születését ismertette, már a „genezisnél” hangsúlyozta: a célja egy oktató, kutató, szolgáltató szervezet létrehozása volt.
Tanulságos volt az ismert szakember, Straub Elek beszéde is, aki a vállalatirányítást és a gazdaságirányítást támogató informatikai projektekből villantott fel adatokat, összefüggéseket. A Munkaügyi Minisztérium OVK-ból kivált Számítástechnikai Intézete (MÜM-SZÁMTI) mindenképp kuriózum volt a 70-es évek Magyarországán: a vezetőképző alkalmazások mellett egyre inkább dominált a minisztériumnak végzett munka és a saját piaci tevékenység, a külső vállalatoknak vállalt, profitot hozó feladatok sora. Az itt szerzett tapasztalat jó belépő volt a rendszerváltás utáni cégek, a világvállalatok világába is.
Verbovszki Lajos Ada-Winter Péter pályaképét vázolta, míg hozzá csatlakozva – Floridából – Ada-Winter Dávid, a neves tudós fia egy közösen írt könyv születéséről és témaköreiről mesélt kulisszatitkokat: a Z80 programozása, a Zilog mikroprocesszorok köré épülő mikroszámítógépek fontos szerepet töltöttek be a 80-as évek fiataljai számára, így az előadás két informatikusgeneráció találkozásáról is szólt. Kiss Sándor – aki az esemény főszervezője is volt az intézet régi dolgozói közül – és levezető elnökként is közreműködött – a MÜM Számti közösségét elemezte, míg Kálmán Sándor egy nagyívű, ismeretterjesztő előadást tartott pályája és külhoni tapasztalatai alapján az ICL nagygépektől a kvantumszámítógépekig.
Az előadások videói hamarosan megtekinthetőek az ITF honlapján!
Képes Gábor
