Az Ördöglakatos – egy játékos informatikus nyomában
Nem volt szakbarbár – ez az abszolút minimum, amit a nagyszerű Szentiványi Tiborról mondhatunk, de talán azt sem túlzás kijelenteni: ez a koponya egy igazi rejtvény volt. A 90 éve született informatikusról november 6-án emlékeztünk meg a Pro Ludo Társaskörrel közösen, egy online-jelenléti hibrid előadói nappal a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (MKVM).
A közös emlékezés alapja, hogy Szentiványi Tibor nemcsak a magyar informatika egyik úttörője és krónikása volt, egyben a Neumann Társaság egyik alapítója, de szenvedélyes játékgyűjtő- és kutató, ismeretterjesztő közösségi ember is. Logikai játékokból álló gyűjteménye hivatalosan augusztusban került az MKVM kollekciójába – és a múzeumnak helyet adó gyönyörű, óbudai Krúdy-házban most egy ördöglakat kiállítás is látható, Szentiványi féltett kincseire alapozva.
A kiállításhoz Ördöglakat Találkozó társult – mai logikai játékok fejlesztőinek és kipróbálóinak – és ehhez kapcsolódott programunk. Kezdésként Gál Péter kurátor, játéktervező tartott tárlatvezetést a Mi fán terem az ördöglakat? kiállításban – melynek terében Szentiványiról egy mozgóképes felvétel is látható. A tárgyak hasonlónak tűnő felépítésűek, de mint kiderül, az ördöglakatok is osztályozhatók, mint a lepkék, nekik is van evolúciójuk és így történetük is, akár több évszázadra visszanyúlóan. Süni a ketrecben – ez például egy Csehországban, egy irodalmi mű hatására kultikussá vált játék – formája alapján aktuális címe lehetne Koronavírus karanténban is… -, de ez csak egy a sok, tényleg nagyon sok közül.
Őszintén ajánljuk mindenkinek a január elejéig megtekinthető kamaratárlatot! (Bár a műtárgyak csak augusztustól tartoznak hivatalosan a múzeum állományába, az első kiállítást a gyűjteményből egyébként "Szentiványi 85" címmel nyitották meg öt éve, szintén Gál Péter vezényletével.)
A színházteremben lévő emlékezést Dömölki Bálint nyitotta. Tiszteletbeli elnökünk Szentiványi kortársa és barátja, kollégája volt, akivel az első magyar Neumann-elvű, elektronikus számítógéptől kezdve dolgoztak együtt. Az informatikán belül is több színtéren, hiszen Szentiványi gépek fejlesztése – például a floppy egyik ősének megalkotása! – mellett szakmai társulatok szervezésével és nemzetközi kapcsolatok építésével is foglalkozott. Utóbbi sajnos negatívan is kihatott életére, mert egy indiai útja során szerzett betegsége rányomta bélyegét élete utolsó évtizedeire.
Az előadás után kerekasztalbeszélgetés következett, amit a lelkes kezdeményező-társszervező, Kriston-Vízi József betegsége miatt e sorok írója egyedül moderált. Flanek László, Windisch István és az öccs, a számítástechnikusként szintén jeles pályát befutó Szentiványi Imre adomáztak Tiborról. A József Attila Gimnáziumban általa és Drasny József által szervezett Központi Kibernetikai Szakkör – az ország középiskolásoknak szóló, második kibernetikai szakköre -, az ott épített játékok éppúgy szóba kerültek, mint Szentiványi Rotary Klubban, jótékony célokért betöltött közösségépítő szerepe – és személyes varázsa, művészettörténettől a műszaki tudományokig terjedő, lefegyverző műveltsége.
Majercsik Krisztina, a Játékszerek Anno nevű, városi kuriózumnak számító körúti boltjáról és a Régi, érdekes játékokról írt könyvéről is ismert kutató a mechanikai játékok birodalmába kalauzolt minket online előadásában: illetve itt is egy evolúciót láthattunk, kezdetleges lépegető bábuktól különböző fizikai összefüggéseket kihasználva mozgó, egyre bonyolultabb figurákon át a robotokig, a tenyérnyi drónig. Felhúzható csipegető csibére és más, lemezárugyári játékokra is rácsodálkozhattunk – meg olykor évtizedekkel korábbi, nemzetközi előképeikre.
A program hivatalos részét Pálffy László Pro Ludo-díjas matematikus Fogadjunk, hogy emlékszel Tiborra című interaktív előadása zárta, lényegében egy műveltségi vetélkedő, melyben a játéktörténethez és a hazai játékos társadalom életéhez – no meg Szentiványihoz – kapcsolódó események, publikációk, versenyek időpontját kellett „belőni” – és a helyes megfejtők kis kártyát kaptak. A játék úgy volt kitalálva, hogy minden résztvevő nyert – vagy ha valaki lemaradt, annak a nyertesek osztottak tovább a díjaikból. Nem csalás, nem ámítás: a legtöbb kártyát épp ügyvezetőnk, Szalay Imre gyűjtötte össze, ezzel egy Orosz István által dedikált kiadványt nyerve.
A játékos közösség-teremtést egy fogadással egészítette ki Pálffy László. Tibor születésnapi azonosítóit (19, 31, 7, 21, 90) és a találkozó időpontját is megjátszotta a hazai lottójátékokban. Mindkét lottójátékban 2-2 milliárd forintra nőtt a telitalálatosokra jutó nyereményalap.
(A játékos közösségben nyeremény elköltésének tervezgetése során már gyorsan el is költöttünk volna 5-6 milliárdot.)
A program egy művészeket-kutatókat felvonultató videófilmmel zárult. És persze beszélgetésekkel, eszmecserékkel. Kell a játék a múzeumba – és az élet nagyjából minden területére. Ez a tanulság.
Képes Gábor
