Két éve hunyt el Kovács Győző

Addig élsz, amíg emlékeznek rád
 
Kovács GyőzőAz élet egy olyan program, amelynek futásába nem tudunk beavatkozni, csak rohan könyörtelenül. Nem lehet megállítani, se újraindítani egy korábbi pontról: ez egy fájó hibája.

Tagtársunk és barátunk, Kovács Győző halála óta, 2012. december 18. óta már két év telt el, pedig még élénkek az emlékeink, amikor Szegeden, az Informatika Történeti Kiállításnak is helyet adó Agora akkor még csak félkész épületében, illetve Budapesten, az Informatika Történeti Fórum rendezvényein utoljára beszéltünk vele. Ezen utolsó találkozásokkor is olyan volt, mint mindig: aktív, szellemes, nézeteihez és értékeihez ragaszkodó, tervekkel és ötletekkel teli. Bár talán picit fáradtabb, mint korábban. De hát bejárta a fél világot, és beutazta egész választott otthonát, Informatikát.
Pályakezdő villamosmérnökként lett részese az első magyar elektronikus számítógép, az M-3 építésének. Számítóközpontok vezetője, a magyar számítástechnika egyik leghatásosabb menedzsere, a témakör egyik első egyetemi oktatója, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet legendás munkabírású és kreativitású, vezető munkatársa volt.
Társaságunk egyik alapítója volt, majd tíz éven át főtitkára – 1975-től 85-ig -, s utána éveken át alelnöke. Sok évtizedes pályafutásából nehéz lenne pár évet kiragadni, hiszen a tétlenséget gyűlölő emberként mindig hasznossá tette magát. Mégis talán az 1980-as éveket emelnénk ki munkásságából: hiszen egy egész nemzedék nőtt föl akkor úgy, hogy az első iskolai és otthoni számítógépek mellett Kovács Győzőt és a rá jellemző felvilágosult, haladáspárti, tudománypárti szellemiséget is megismerte.

A Könyves-Tóth Pállal együtt alapított Mikroszámítógép Magazinnak éveken át volt szerkesztőbizottsági elnöke, s az általa írt vezércikkek orientáló hatásúak voltak. Közben programozói diákversenyt alapított szülővárosában, Szekszárdon: a Garay, amely immár Neumann nevét viselve máig létezik, az ő szellemében formál közösséget a kamaszkorú tehetségekből. Nevéhez fűződtek az SzMSzM kiállítások is. Azért tevékenykedett, hogy a számítástechnika mindenkié legyen és mindenkiért fejlődjön, így képzelte el az informatika társadalmasítását.
Kovács Győző neve megkerülhetetlen az informatikai távoktatásban, írásai, visszaemlékezései és a szakmai irányításával rendezett történeti kiállítások – amelyekben mindig hangsúlyos szerepet szánt példaképének, Neumann Jánosnak – fontos forrásai az informatikatörténeti kutatásoknak.
Már 2013-ban, a nyolcvanadik születésnapján sem köszönthettük, helyette emlékkonferenciát rendeztünk. Egy konferenciát, amelyen nincs ott Kovács Győző, nem tart minden időkeretet átlépő előadást, nem járkál a széksorok között tweedzakós-csokornyakkendős alakja, hol fényképezőgéppel, hol mobiltelefonnal a kezében. Egy jelenség volt. Hiányzik.
Sajnálhatja, aki már nem ismerte. Ha van ilyen tagtársunk – és persze, hogy van, sőt! egyre többen lesznek, hiszen új tagokkal is gyarapodunk -, akkor sürgősen keresse meg a nevét, és hallgassa meg a neten fellelhető előadásait.

Győző, emlékszünk Rád!