Versenyélmények: Bocz Mária Lana

Bocz Lana(A 12. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny nyertes versenyzői közül megszólítottam néhány diákot. Lelkesítő volt látni örömüket, s a későbbi beszélgetéseinkből is azt a tanulságot szűrtem le: egy ilyen verseny életre szóló, pályaorientáló élmény egy tanulónak.)

Beszélgetés Bocz Mária Lanával, az animációk (középiskola) kategória első helyezettjével. Pályamunkája: Blue Butterfly. Iskolája: I. Béla Gimnázium, Szekszárd
 
Hogyan jutott eszedbe az alkotás, mi inspirált, hogy munkádat elkészítsd?
 
Hirtelen ötlet volt, hogy 3D animációt készítsek. Amikor a versenyről olvasgattam, akkor gondoltam rá, hogy szívesen megmérettetném magam a számítógépes animáció kategóriában kezdésként, és akkor már legyen 3D. Izgalmasnak tűnt, és mint kiderült, az is. Maga a téma könnyen jött, hiszen minden gondolkodó embert foglalkoztat, hol is van a helye ebben a roppant univerzumban. Szerintem éppen ott, ahol a kis lepkének is.

 

Ki volt a felkészítő tanárod?

A programról való összes ismeretemet önálló tanulással sajátítottam el, és az animáció elkészítése is teljes egészében egyéni munka volt. Az informatikatanárom, Farkas Szabolcs biztosított a támogatásáról, és lehetővé tette, hogy az animácó egy jelentős részét az iskola gépén rendereljem. A  verseny előtti héten szabad bejárásom volt a gépterembe, ami óriási segítséget jelentett.

Mennyi idő alatt készültél el a programmal?

Novemberben kezdtem el tanulni a Maya 3D programot  angol nyelvű tutorial videókból és a program alapos tanulmányozása révén. Végül decemberben álltam neki a tényleges alkotásnak. Onnantól szinte az összes szabadidőm (és az alvásidő jelentős része is) az animálással telt. Legfőképpen azért, mert „ami megtörténhet, az meg is történik”. Mint például teljes rendszer-összeomlás, amit természetesen rendszercsere követett.

Tervezed-e, hogy továbbfejleszted, átalakítod a műved?

Elméletben létezik egy teljes változat, ám  ehhez  sokkal nagyobb teljesítményű gépre lenne szükségem, mint amilyennel rendelkezem. Ugyan készült hozzá objektum, de be kellett látnom, hogy megfelelő gép hiányában a további munkára sem otthon, sem az iskolában nincs lehetőség. El  voltam keseredve, mert akkor lett volna kerek az animációhoz kapcsolódó  gondolat, ha meg tudom valósítani az eredeti verziót.

Vannak vele hosszabb távú terveid? Ha igen, milyenek (például alkotótársak bevonása, hivatalos megjelentetés, stb.)?

Amennyiben valamilyen csoda folytán sikerülne megteremteni a feltételeket, befejezném, amit elterveztem. Ebbe már nem vonnék bele alkotótársakat - szeretek egyedül dolgozni -, viszont nem tartom  kizártnak, hogy az új projektemet, ami már nem animáció,  másokkal együtt készítsem el. Más, különösebb tervem nincs vele, ez a lezárási vágy csupán egy belső igény.

Honnan hallottál a versenyről?

Őszintén szólva, már nem emlékszem. Viszont amikor ebbe az iskolába jelentkeztem, már tudtam, hogy előbb-utóbb részt veszek a versenyen. Természetesen az informatika tanárom többször szóba hozta a csoportunk előtt.

Hogy tetszett a Neumann Verseny? Mi tetszett a legjobban a versenyben?

Imádtam az egész versenyt! Nagyszerű volt ebben a  szakmai hangulatban részt venni, megismerni más diákokat, érezni, hogy itt a helyem.

Figyelemmel követted a többi versenyző munkáit?

A játékprogramok, alkalmazói programok és oktatóprogramok keretein belül bemutatott munkákat néztem meg, ezek érdekeltek elsősorban.

Korábban voltál már versenyző?

Először vettem részt ezen, a barátaim közül sokan voltak már a versenyen, de ők régebben, 6-7 évvel ezelőtt. Az iskolánkból mindig jelentkezik 1-2 ember, mivel mi szervezzük, elég sokan kapnak hozzá kedvet.
Idén is sokan szerettek volna indulni az osztálytársaim közül, de csak én voltam végül az, aki készült pályamunkával. Remélem jövőre másképp alakul.

Most pedig lássuk Bocz Mária Lana versenyművét!

Képes Gábor