GFK 300.
A tudományos-fantasztikus tematika velünk fejlődött és változott az évtizedek során – az elmúlt 47 évben is, amióta a Galaktika (Kozmosz) Fantasztikus Könyvek sorozat megjelenik. 47 év – háromszáz kötet a leltár. Tizenegy év szünettel, mert 1994-ben a költőből lett legendás sci-fi szerkesztő, Kuczka Péter letette a stafétát – Burger István, a kiadó mostani vezetője pedig, a folyóirat újjáélesztése után, 2005-ben kezdett hozzá ahhoz, hogy a könyvsorozatot is újraindítsa: a százhatvanadikkal. Most a háromszázadik kötethez érkeztek, s a kerek számot egy igazán gazdag és különleges gyűjteménnyel ünnepelik: ez a GFK 300. című novelláskötet.
Hogy a számok bűvöletében maradjunk: 25 szerző 24 novelláját tárják elénk, 376 oldalon. S még mindig a számok: a legrégebbi mű 1941-ben született (meg sem kottyan neki ez a 75 év!), a legfrissebbek 2016-ban, feltehetően már az irodalmi szerkesztő, Németh Attila felkérésére. A Galaktikát többször érte az a kritika, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom kortárs áramlatai helyett – melyek magyarországi kiadásában műfordítói kapacitás és milliós piac hiányában örök lemaradásban leszünk – túl sokszor nyúl a sci-fi klasszikusaihoz. Szerintem nem elégszer. A kiadó pontosan tisztában van azzal, milyen kincsesbányából tárhatja elénk a fantasztikum ékköveit. Külföldi és magyar szerzőket váltakoztatnak a kötet lapjain – ahogy az az egész sorozatban is természetes lenne, bár az elmúlt években jelenhetett volna meg több hazai szerző is (ha a kötet végén lévő listát megnézzük, az utolsó Lovas Lajos volt, ő írta a GFK 228-at).
A GFK 300. egy időutazás: több műben ez direkt is megjelenik, máshol egyszerűen csak a múlt egy letűnt szegletében – vagy épp a távoli jövőben játszódik a cselekmény. Múlt és jövő párbeszédét olvashatjuk, a jelen múlandóságának örök tudatában. „Utak múlt és jövő között” – határozza meg a könyv felütését már bevezető írása címével is Németh Attila szerkesztő. Rövid, de egy hangulatot vagy egy írói ötletet bravúros tömörséggel átadó tárcanovellákat – és kalandosabb történeteket is találhat az olvasó. Viszont aki tudományos-technikai hipotéziseket a szépirodalom nyelvén leíró, saját – olykor elrugaszkodottan fiktív – szabályrendszerében tudományos logikával működő, klasszikus sci-fiket keres – csak részben lesz elégedett: a kötet szélesebb merítést ad a fantasztikum világából, több mesés ihletettségű sztorit, vérbeli rémtörténetet is belekever anyagába.
A jó fantasztikus művekhez méltóan sok írás az emberi lélek rezdüléseire is fogékony, az egész emberiséget mérlegre tevő erkölcsi kérdéseket tesz fel (mint Szélesi Sándor kitűnő elbeszélése, amely egy távoli bolygó ültetvényén felfedezett, fenyegetett létforma, a Sarj sorsát meséli el) vagy akár éles társadalomkritika, mint Varga Csaba Béla Vízköpők itt nincsenek című, nyúlfarknyi, de hátborzongató meséje.
A GFK 300. nyitó novellája a tematika klasszikusáé, Arthur C. Clarke-é. A Fedina Lídia fordításában Isten kalapácsa című mű a Magyarországon a kilencvenes évek közepén megjelent Isten pörölye című Clarke-regényhez hasonlóan a Földet fenyegető aszteroidát eltérítő tudósok hősies világába kalauzol, s közben a jövő emberiségét is megismerhetjük, melynek kulcsszereplőjévé egy új, fúziós vallás, a kriszlám válik. Szintén a régi iskolát képviseli Robert A. Heinlein, akinek 1941-es novellája – És épített egy alattomos házat… - egyszerre idézi fel a múlt (az akkori jelen) gigantikus és hivalkodó, furcsa – olykor fagyistölcsér és csilistál formájú házakat produkáló - amerikai építészeti kultúráját és egyszerre egy fergetegesen humoros, időtlen gondolati játék, egy merész építészről, aki a helytakarékosság jegyében formabontó, négydimenziós ház építésével kacérkodik.
A kötetben a folytonosságot a hazai szerzők közül két veterán alkotó, Kasztovszky Béla és Nemere István képviseli, egy-egy friss novellával. Kasztovszky az egyik legkedveltebb sci-fi témát, az idegenekkel való első kapcsolatfelvételt boncolgatja, Jóga című írásában. A hidegháborús hangulatú világ gyakorlatozó titkos katonája rigófüttyre riad, majd csakhamar, mint az emberi faj képviselője szembesül egy olyan szituációval, amelyben – hogy stílszerűen fogalmazzunk: madarat lehet fogatni vele… Más írásokban is szembesülünk idegen civilizációval: Robert J. Sawyer művében, a Villanásokban az emberiség elkezdi egy távoli, nagyon magas rendű értelem jeleit fogni és értelmezni, de a fajunkra szabaduló új ismeretek nem várt kiégettséggel fenyegetik azokat a tudósokat, akik tételeit felülírják az idegen civilizáció által közvetített ismeretanyagok. A hatalmas emberiség kultúrkincse hirtelen kis porszemmé válik a végtelenben.
A Melissa Moretti néven erotikus-szerelmes regényeket is ontó Nemere nem hazudtolja meg önmagát: egyrészt pikáns történetet ír, Kalandora, ahogy az egy nagy utazótól illik, minden kikötőben tart… De ne menjünk messzire: az időutazós történet több helyszíne az emberiség különböző fejlettségi stádiumait skicceli fel egy-egy hitvesi fészek atmoszférateremtő leírásaival. A jövő világában Kalandorunk szerelmével egy óriásházban él, ahol „elhaladva a kerek pult előtt, az arcfelismerő kamerák fókuszába került, csengő hang jelzett a központi gépportásnak, aki mellett ember is dolgozott. Újabban oly kevés volt már a nem gépesített munkahely, hogy a forgalmasabb pontokra ismét felvettek embereket. Ők együttműködtek a gépekkel” – így képzeli el az egyik lehetséges jövőt korunk egyik legismertebb magyar sci-fi írója.
A könyvben számomra külön értékkel bírtak a hazai szerzők feltehetően a kötet számára írt írásai. A szerkesztőség újabban nem sci-fi íróként ismert, de befutott kortárs írókat is megszólít. Benedek Szabolcs Bórájában a Monarchia Fiuméjében találkozhatunk a ránk leselkedő, rejtélyes borzalommal – Kasztovszkyhoz hasonlóan ismét egy madár árnyéka vetül az emberiségre.
A Galaktika tudományos szerkesztője, Toochee, azaz Kovács Tücsi Mihály egy szimulált világgal riogat Oxford filmszerű érzékletességgel megírt egyetemi környezetében: a csavargónak tűnő, különc professzorok gondolataira nem árt figyelni – bár, mint megtapasztaljuk, talán jobb, ha nem piszkáljuk azt a világot, amit valósnak vélünk. A GFK 300. záró írása pedig a Galaktika főszerkesztőjéé, Burger Istváné, aki Tom Anderson művésznéven készülő regényének részletét közli, melyben az Egyesült Államok elleni támadás nyitányát meséli el.
A kötet nem nélkülözi a sci-fi tematika kedvelt elemeit, a matematikai gondolatkísérlettől a számítógépes szimulációig, a nanorobotoktól az űrhajókig terjed a skála. De a kötet szereplője az időben változó, olykor fenyegetett ember. Antal József műve – A lélek mérnöke – József Attilát „klónozza” újra, több példányban is, elrettentő tanulságokkal. A szerzők ítélete olykor sommásnak tűnik az emberiségről, a GFK 300. írásait mégsem lehet másként olvasni, mint egy kalandos utazást, amelyet azért érdemes végigkövetni – az irodalmi élményen túl -, hogy a jövőnk egy szerethetőbb hely legyen. Persze ehhez, ahogy az igen találó kísérőszövegeket író Szilvási György épp Antal kapcsán fogalmaz, nem ártana létrehozni a Tökéletes Olvasót is.
Képes Gábor
GFK 300. – 24 fantasztikus novella, Metropolis Media, Budapest, 2016., Ára: 3.290 Ft
http://galaktikabolt.hu/termek/gfk300/
Az NJSZT tagjai a 3290 Ft bolti árhoz képest 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg a kötetet, a megrendelés feladásakor NJSZT kedvezmény megjegyzéssel az NJSZT tagsági számot kérik feltüntetni!
