Addig élsz, amíg emlékeznek rád…

Pompéry Béla (1918-2015)

Éves beszámoló közgyűlésünkre készülünk, már nagyon sok tagunk visszajelzett, hogy eljön, hiszen ez az NJSZT egyik legfontosabb eseménye minden évben. Egy civil szervezet megújul, sok új tag is csatlakozik hozzá – de egy 1 év híján fél évszázados társaságban, amely nemcsak egy tudományos egyesület, de egy baráti közösség is, sajnos egyre többen vannak olyanok, akik már csak gondolatainkban lehetnek velünk.  Ma, május 23-án épp két éve Pompéry Béla is belépett a Mennyek Számítóközpontjába, nekünk pedig nagyon hiányzik most is.

A szálfaegyenes, elegáns idős úr elsők között érkezne meg, feleségével az oldalán – és biztosak lehetnénk benne, hogy lényeglátó, kritikus, de nem bántó szavaival terelgetne minket. Sokat tanultunk tőle, nemcsak az informatikáról, hanem az egészséges, teljes életről is.

1918-ban született – gesztusaiban és stílusában is egy régi világ embere volt. Sokat mesélt vízicserkész élményeiről, szinte az utolsó pillanatig sportolt.

1970-től haláláig volt az NJSZT tagja, sok évig Felügyelőbizottságunk elnöke, akinek lelkiismeretes, aktív munkájára ma is szívesen emlékezünk. Élete végéig tevékeny, precíz, önzetlen módon segítette baráti és szakmai közösségét, az NJSZT-t.

Egykori korelnökünk, Neumann-díjasunk és Életműdíjasunk egyéniségéből felvillant valamit a 2011-ben, Társaságunk megbízásából készült portréfilm, idén is ezzel idézzük fel alakját:

Pompéry Béla életrajza és pályaképe itt olvasható: 
http://itf2.njszt.hu/szemely/pompery-bela

NJSZT