Elhunyt Láng András, az NJSZT Heves megyei elnöke!

„Az ember nem az, akinek kinéz, az ember nem az, akinek gondolja vagy mondja magát. Az ember az, amit és ahogyan csinál” – vallotta Láng András.

Különleges és elismerésre méltó életpálya volt az övé.

1937-ben született Egerben. 1955-től az ORION Gyárban rádió-műszerészként dolgozott, majd 1961-ben a KLTE matematika-ábrázoló geometria szakán végzett középiskolai tanárként. Kezdő tanárként már akkor érdekelte a számítástechnika.

1970-től a gyakorlatban is alkalmazta a programozás adta lehetőségeket, mint a megyei KSH számítástechnikai osztályvezetője, majd igazgatóhelyettese. Eközben sem szűnt meg legalább óraadó tanárként tevékenykedni az egri Közgazdasági Szakközépiskolában. Itt dolgozta ki kollégáival, mintegy laboratóriumban, a főbb tananyagokat, és próbáltak lépést tartani a gyorsan fejlődő programozási technikákkal az 1987-ben alakult egri Neumann János Közgazdasági Szakközépiskolában. 1993-tól a Pásztorvölgyi Általános Iskola igazgatójaként egy olyan szakmai műhelyt hozott létre, amely az informatikai alapképzés egyik fontos országos bázisa lett. Kiemelkedő munkáját 1997-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével ismerték el.

Ahogy sokszor jelezte a barátainak, egyfajta belső késztetés vezette mindig, egy vágy, hogy tegyen az övéiért és Egerért. Igazi lokálpatrióta volt, aki a városért, és a szűkebb környezet fejlődéséért mindent megtett. Híres mondása volt, hogy Egerbe soha nem lejönnek a fővárosból, hanem felmennek. Városának önkormányzati képviselőjeként mindig nyitottsággal, érdeklődéssel fordult Eger, az ország és a nagyvilág dolgai felé, ám azok közé az emberek közé tartozott, akik nem csupán szemlélni, hanem egyszersmind formálni, jobbítani próbálták a világot, környezetüket, ami az ő életében elsősorban közösségszervező munkásságában volt tetten érhető.

Nem pihent nyugdíjazása után sem, utolsó napjaiig tevékenyen élt, dolgozott.  A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei elnökeként részt vett a szakmai szervezetek közötti kapcsolattartásában, fontosnak tartotta az informatikai képzést az oktatás szinte minden területén. Munkája elismeréseként 2008-ban megkapta a Neumann Díjat.

Hűséges ember volt. Egész életében ragaszkodott barátaihoz, iskolai kollégáihoz, ismerőseihez. Rajongva szerette hűséges társát, feleségét, gyermekeit és azok családját, valamint nagyon büszke volt unokáira.

Talán minden élő életének a célját jelentheti az, hogy úgy hajthassa le a fejét egyszer, utoljára, hogy elvégezte a dolgát itt, a földön, és nyomot hagyott a világban. Nyomot hagyni persze ugyancsak sokféleképpen lehet: élére állni ügyeknek, pozíciót vállalni és abban tevékenyen részt venni; hivatást találni, és hatni, alkotni abban; részévé válni mások életének; gyermekeket nevelni, szeretni őket, majd tovább élni bennük. Bandi bácsi úgy ment el, hogy mély nyomot, nyomokat hagyott maga után.

Búcsúzunk a Tanártól, mindannyiunk Bandi bácsijától, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a matematika és az informatika tudományának, akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében.
Búcsúzunk a Kollégától, aki példaértékű szakértelemmel, felelősségtudattal vezette az NJSZT megyei szervezetét. Ha kellett korrekt bírálatokkal segítette mindannyiunk munkáját, támogatta az újításokat, egyengette a pályakezdő kollegák kezdeti lépéseit. Vezetői munkáját mindvégig a szakmai igényesség, az átlagon felüli teljesítmény, a kollektivitás és segítőkészség jellemezte. Felkészültsége, tudatossága, emberséges magatartása alapján vált eredményes, elismert vezetővé.

Búcsúzunk az Embertől, aki életével mutatta a példát, akit érzékeny és visszafogott embernek ismertünk, de szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jókedvet. Idejét szívesen töltötte baráti körében, híresen jó házigazda volt és nagy barát.

Nyugodj Békében!
Addig élsz, amíg emlékeznek rád!