Kedvcsináló a jövőhöz. Az NJSZT nyári táborában jártunk

Ha az EFOP-pályázat hivatalos nevét említem: „a felsőoktatásba való bekerülést segítő készségfejlesztő és kommunikációs programok megvalósítása, valamint az MTMI szakok népszerűsítése a felsőoktatásban”, kicsit szárazon hangzik. Ha azt mondom, egy nagy csapat 8-14 éves diák robotikát tanul és közben belakja egy egyetem laborjait az NJSZT támogatásával: akkor talán jobban sikerül visszaadni azt az élményt, amit a pályázatból támogatott tábor jelent.

Jelenleg Pécsen, a PTE Informatikai Karán zajlik egy ilyen nyári tábor, augusztusban pedig Debrecenben kerül rá sor. Tegnap látogattuk meg a pécsi csapatot.

A legkisebb diák, Ákos, talán 8-9 éves lehet, a pici, lelkes kis ember szinte felfalja a számítógép képernyőjét, olyan érdeklődéssel ül a PTE laborjában. Nagyon ügyes programozó. Otthon igazi robotkészlete nincs. Kedvenc tantárgya a Technika. Most, az NJSZT táborának köszönhetően, épp egy robotot tanítgat néhány izgalmas mozdulatra, miközben szívja magába a tudást. Sokáig üres a képernyője, amíg Schlepp Péter tanár úr, a tábor robotika mestere magyaráz, aztán egyszer csak egymás után rakja a blokkokat.

Várakozáson felül teljesít, és önálló felfedezőútra indul. A Tanár Úr szerint a diákok a legjobban ezt szeretik: variálni, új ötletekkel feldobni a tanult programot. Kovács Mihály, az első magyar kibernetika szakkör atyja jut eszembe, aki azt mondta: Akkor jó a játék, ha a diák már nem a kézikönyvet nézi, hanem a saját feje után kezd el játszani vele. Ákos lubickol a robotikában.

A teremben épp egy jó hangulatú programozói-robotika órát láthatok, majd a diákok a folyosón próbára is teszik, mit tanult a robot. A srácok napról napra egyre több számítástechnikai és robotikai alapfogalmat ismernek meg, megtanulják az algoritmusok fogalmát és használatát. Megismerik a robot tulajdonságait, a szenzorok szerepét.

A tábor nemcsak a robotikához, de a Pécsi Tudományegyetemhez is kedvet csinál a Pécs vonzáskörzetében élő diákoknak. Van, aki az édesanyjától értesült a táborról, van, aki - ahogy fogalmaz - a „gugliról” , no meg a diákok már egymás között is terjesztették a hírt, így régi barátok is ülnek a padsorokban. És persze új barátságok is köttetnek.

Csütörtökön nagy bejárásra készülnek, ez igazi „jövőmutatás” lesz, megismerhetik az egyetem épületeit, az ott folyó munkát – erről már Nagy Károly, a tábor szervezője mesél nekem. A diákok közül felfigyelek a hamarosan hatodikos Etelkára is. Megkérdezem, mióta érdekli a robotika. „Mostantól” – mondja frappánsan. Etelka is nagyon ügyes, imád rajzolni, a robotikával pedig e tábor jelenti számára az első találkozást.

A robotika órán Miltényi Gábor, az NJSZT ügyvezetőigazgató-helyettese is köszönti a táborozókat. Most egy „várakozás blokkot” kell építeni a programba – mondja tréfásan. A diákok érdeklődve hallgatják, amikor az NJSZT tehetséggondozási programjáról, a Nemes Tihamér és Logo versenyekről mesél. Nem titkolt cél, hogy a tábor kapcsolódjon e programhoz, ezért nagyon támogatnánk, hogy ősztől szakköri formában folytatódjon. Az igazgatóhelyettes a diákolimpiai mozgalomhoz és az NJSZT együttműködésével jövő ősszel – Európában először hazánkban - rendezett WRO robotika olimpiához is kedvet csinál.

A robotozás után kiadós ebéd, majd – fakultatív - focizás következik. Nem robotfoci, igazi foci. De a robotokkal való játék során is izeg-mozog a csapat: számukra egy nagy kaland ez az egész. Sok örömet kívánunk a jövő robotprogramozóinak!

A tábor létrejöttéhez, sikerességéhez nagyban hozzájárult Gyurák Gábor, a NJSZT Baranya Megyei Területi Szervezetének titkára, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar tanársegédje, akinek ezúton is köszönjük lelkes, önfeláldozó munkáját. Ifjú apaként idejét nem kímélve segitette a tábor előkészítését!

A pályázat száma: EFOP 3.4.4-16-2017-00004