GSM - Budapesten is megnyitottunk!

Görbe László és Szalay Imre gondolatai

Méltó helyen, a Piarista Múzeumban nyitottuk meg GSM - Generációk Saját Mobiljai című kiállításunkat november 28-án. Reméljük, hogy az eredetileg Szegeden, a Neumann Társaság múzeumában bemutatkozó, majd Túrkevén, a Finta Múzeum Vadász Pál Kiállítótermében is sikerrel szereplő tárlat február végéig - előre bejelentkezéssel - rengeteg látogatót, érdeklődő diákot, családokat vonz majd a Piarista Múzeum épületében, Budapest szívében.

A kiállításhoz való kedvcsinálóként teljes egészében közöljük a megnyitón elhangzott beszédeket.

A Piarista Rend Magyar Tartománya részéről Görbe László piarista szerzetes, az első magyar középiskolai informatikatanár, Kovács Mihály monográfusa, a Piarista Gimnázium korábbi igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

Görbe László. Fotó: Szathmáry Melinda, Piarista Rend Magyar Tartománya
Görbe László. Fotó: Szathmáry Melinda, Piarista Rend Magyar Tartománya
 

Görbe László gondolatai:

Főtisztelendő Tartományfőnök úr!

Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

Szeretettel köszöntöm azokat, akik a kiállítást megrendezték!

Kedves Vendégeink!

1967-ben jelent meg Kovács Mihály tanár úrnak a könyve: Gyakorlati út a kibernetikához. Ennek a könyvnek az utolsó fejezetében ez olvasható:

"Érdemes a számítógépekkel alaposabban megbarátkoznunk. Hozzáértők véleménye szerint a jövőben nem csak a különleges szakembereknek kell ismerniök őket. Eljöhet az az idő, hogy „telefonhívásra” számítógépközpontok állnak szinte mindenkinek a rendelkezésére, hogy a maga szakterületén gyorsabb, olcsóbb, eredményesebb munka érdekében bármikor felhasználhassa ezeket a gépeket, melyek kétségkívül korunk legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak."

Úgy gondolom, hogy ezt mindahányan telefonjainkkal úgy tesszük, hogy nem is gondolunk rá. 1967-ben, talán ha tíz számítógép működött az országban.

Úgy gondolom, hogy a Pázmány Információs Technológiai Karon, de a Műegyetemen is tanszék működik, ezzel a Kovács Mihály által megfogalmazott programmal.

Ma már nem tudjuk megmondani, hogy hány számítógép van az országban. Mindenki, akinek a kezében okos mobiltelefon van, az bármelyik akkori számítógépnél messze többet tud. Hiszen ezek mind mini számítógépek, rengeteg programmal és lehetőséggel. A személyi számítógépekről nem is beszélve.

Amikor az első személyi számítógépeket kapták az iskolák, akkor a diákok tanították a tanárokat a gép használatára, ha az igazgató nem zárta el a gépet az irodájában.

Ma gyermekek tanítják a szülőket és a nagyszülőket a mobil használatára.

Egészen biztos, hogy nem telefonáltam 1965-ig, amikor érettségiztem. Azt sem tudom, hogy mikor tettem, valójában nem hagyott nyomot bennem.

1993-ban, a gödöllői nemzetközi cserkésztáborban, ahol parancsnok voltam, egy mobiltelefonunk volt, egy táska nagyságú, de működött.

Most, 26 évvel később, 10 éves unokaöcsikém azzal nyaggatja apját, hogy: "Már mindenkinek van, ugye apa én is kapok?" Négyéves unokája pedig telefonál önállóan.

Annak idején Huxley Szép új világ könyvének nyugtalanító világa arra a biológiai feltételezésre épült, hogy a boldogság egyenlő az örömérzettel.

Daniel Kahneman pszichológus, aki 2002-ben kapott Nobel-díjat, arra jutott, hogy az örömteli és gyötrelmes pillanatokat összeszámolva a gyermeknevelés voltaképpen igen kellemetlen dolog. A legtöbb szülő mégis azt állítja, hogy boldogságának legfőbb forrása a gyerek.

A boldogság inkább az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja.

Ma talán egy új technológia bontakozik ki, és megváltoztatja az élet törvényeit ez a kiborg tervezés.

A kiborg szó (angolul: cyborg) eredetileg a "kibernetikus organizmus" kifejezés rövidebb megfelelője. Tehát mesterséges és természetes biológiai szervekkel is rendelkező lényre utal.

E technológiai robbanás után vajon a fiataljaink élete gazdagabbá válik-e?

Amikor most a telefonálás elmúlt 30 évének robbanásszerű fejlődését mutatja be a kiállítás: az emberi elme ötleteinek gazdagságával találkozunk.

Javaslom, hogy mindenki örömmel fedezze fel ezeket.

Szalay Imre beszéde:

A Neumann Társaság részéről Szalay Imre ügyvezető igazgató köszöntötte a látogatókat.

Szalay Imre. Fotó: Szathmáry Melinda, Piarista Rend Magyar Tartománya
Szalay Imre a megnyitón. Fotó: Szathmáry Melinda, Piarista Rend Magyar Tartománya

Az ő beszédét is teljes egészében közöljük:

Kedves Érdeklődők!

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság nevében örömmel és köszönettel fogadtuk el a meghívást, hogy hozzuk el erre a patinás helyre kiállításunkat. Eredetileg a szegedi Informatikai Gyűjteményünk időszaki kiállításaként jött létre a Vodafone támogatásával és lelkes gyűjtők közreműködésével, hogy kisebb országjárás után megérkezzen ide Budapest szívébe, a Piarista Múzeumba.

A Piarista Gimnázium, ahol ez a kiállítóhely van, ideális helyszín, mert a technikatörténeti érdeklődés mellett a társadalom iránti elkötelezettség is bejárja a helyet, s nemcsak azért, mert itt egyetemi bölcsészeti karok is dolgoztak korábban.

A Generációk Saját Mobiljai cím is pont arra utal, hogy többrétegűen lehet erre a nagyszámú tárgyat felvonultató anyagra tekinteni.

Egyrészt gondoljuk el, hogy a Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Agorában lévő hatalmas informatikai gyűjteményben a különböző korszakok nagyszobányi, majd kisszobányi, később kamrában, végül asztalon, padon elférő számítógépei, berendezései sem tudtak annyit tárolási, számítási kapacitásban, mint ezek a mobil eszközök, nem is beszélve a legújabbakról: a majd mindannyiunknál folyton ott lévő okos masinákba beépült szolgáltatás palettáról az gyors chateléstől a fényképezésen át a banki tranzakciókig.

Másrészt itt, a fiatalok között végigtekintve, a korábbi nagydarab, bumfordi készülékek során és evolúcióján, ma már életforma, divatelem is a készülék hátsó zsebben hordva - beleértve az azonnal kielégítendő közlésvágyat, állandó jelenlétet -, de talán az is belejátszik a módiba, hogy a szögletes formájával jó hangsúlyt ad a formás hátsóknak.

A készülékek sokrétű használatának feltétele azonban, s erről se feledkezzünk meg, az informatikai robbanás és a telekommunikációs hálózat fejlődése. A mobilkészülékek generációi mögött ott van a világot mind sűrűbben lefedő bázisállomások serege és a mobiltechnológia generációi.

Az első generációs mobiltechnológia 1979-től 1991-ig uralta a piacot, és lényegében rádióként továbbította az információt.

A 2G volt a vízválasztó digitális és analóg megoldás között, innen jön a GSM elnevezés: Global System for Mobile Communications. SMS-ezni is a 2G miatt tanult meg a világ.

A 3G-s mobilkapcsolat 1998-ban mutatkozott be, sebességével pedig ámulatba ejtette az akkor még vezetékes internetet is ritkán látó közönséget, mert úgy fejlesztették, hogy akár videofonálni, tévézni vagy nagyobb fájlokat átvinni is alkalmas legyen: nem lenne nélküle startup-forradalom, streamelés vagy mobilos fájlcserélés.

A 2008-ban bemutatkozott negyedik generáció inkább csak az előd megoldásait csiszolta tovább, olcsóbb a 3G-snél, működése pedig megosztott, azaz amikor nem online a felhasználó, hanem mondjuk telefonál, GSM-re vált a rendszer, így spórolva a hálózat kapacitásával. A cél: a felhőfejlesztési lehetőség, magas felbontású internetes videózás, valamint 3D-s tartalmak közvetítése.

A jövő vagy tán a jelen az 5G-s kapcsolatmodell, amely az okos otthonok, okos járművek, hordható kütyük, drónok, virtuális valóság eszközök "minden mindennel kommunikál" világa, mely a rendszerek állandó, felhőbe kapcsolt összességét kezeli, akár száz gigabites sávszéllel, a világ bármely pontján.

Ha itt a fényes jövő és a mában élés, mit adhat mégis a visszatekintés?

Ilyen az ember! Érdeklik elődei, leszármazása, dicső múltja, amire büszke lehet. Vagy analógiaként: ahogy az áram a konnektorból jön, használjuk, és nem biztos tudjuk honnan és hogy; ahogy a mobilunk lelkét se ismerjük, de szívesen megnézzük és ámulunk a szélmalom, gőzturbina műszaki megoldásain, praktikus szépségén, mint az energia termelés ma már nem használt korábbi fázisain.

Így a mobiltelefon szakértői, gyűjtői archiválják a korábbi időszakok eszközeit, hogy felrajzolhassuk a mobiltelefónia családfáját, lássuk és tanuljunk fejlődésének útjaiból és zsákutcáiból, mert hasonló útvesztők várnak rátok, kedves diákok, most a robotok fejlesztésében, programozásában. S a nagyok attól is nagyok, hogy óriások vállán tudnak állni.

1973 április 3-án, a Motorola mérnöke, Martin Cooper a New York-i utcán sétálva bonyolította le a világ első igazi utcai mobilhívását. A hívott fél a rivális cég, a Bell Labs egyik vezetője, Joel S. Engel volt. A készüléke közel 1 kg-ot nyomott, típusa: Motorola DynaTAC 8000 X.

Cooper visszaemlékezése szerint a New York-iak teljesen ledöbbentek azon, hogy valaki az utcán sétálva telefonál. Aznap több telefonhívást intézett a mobilról, még a helyszínen lévő újságíróknak is megengedte, hogy telefonáljanak, így ellenőrizve, hogy valóban működik a rendszer.

A legenda szerint rögtön az első mobilhívás alatt Cooper el is követte a kezdő mobilosok egyik legnagyobb hibáját: annyira elmerült a beszélgetésben, hogy lelépett az úttestre anélkül, hogy körbenézett volna. A mellette sétáló riporter húzta vissza egy arra haladó taxi elől.

Ki ide belép, nem lép rossz helyre. Lépjünk a megnyíló kiállításba!

Címke