Búcsúzás Kovács Győzőtől

Furcsa e csend! Talán először vagyunk együtt szótlanul, mosolytalan szemmel. De Te elmentél, és mi búcsúzunk!

 Szekszárdról indultál,  és – mint a fel-fel dobott kő – ide tértél vissza, ismét és ismét. Megjártad a világ sok szebb, izgalmasabb városát, de Te mindig azt mondtad: Szekszárd. Garay versenyt szerveztél, hogy Szekszárdnak is legyen számítástechnikai versenye – és hogy Neked minél többször legyen okod arra, hogy haza térj. Addig gyötörted Schöffer Miklóst és a hatóságokat, amíg elérted, hogy tágabb pátriád (Kalocsa) egyik szép terén ott álljon Magyarország első mobil szobra. S most, utolsó utad ismét ide, Szekszárdra vezet. A lobogásban is kitartó hűség jelképe ez.

Egyetlen búcsúszóba nehéz belesűríteni tevékeny életed számtalan eseményét. Ezért hat szerelmedre emlékeznék csupán, amelyek végig kalauzoltak, s amelyekhez ugyanolyan hűséggel ragaszkodtál, mint városodhoz.

1. Az M-3. Mint frissen végzett, fiatal mérnök az MTA KKCS-ben kezdtél dolgozni. Itt építetted kollegáiddal az első magyar számítógépet. Az elkészült gép, az M-3, – bár szovjet alkatrészekből állt, mégis magyar szellemi termék – a magyar informatika történet origója, és egyben nagy mítosza lett. Azt írod egy tanulmányodban: „Én a KKCS-nél szocializálódtam. Ez a hely volt szakmai szülőhelyem, szakmai fiatalságom.”

2. Az SZKI. Életed másik nagy nevelő műhelye, amelynek  egyik alapítója, és mintegy 20 éven keresztül meghatározó személyisége voltál, az SZKI volt. Így írsz róla: „Ha a KKCs volt a szakmai fiatalságom, akkor az SzKI-ban töltöttem el a szakmailag legtermékenyebb korszakomat, érett férfikoromat. Itt éreztem magam igazán otthon!”          Igen, az életed volt, ez a nagyhírű műhely. Itt váltál széles látókörű informatikai menedzserré, – többek között – a magyar-német informatikai kapcsolatok talpkövévé, és  itt alakult ki körülötted a magyar szoftverexport fontos műhelye. 

3. A távoktatás. Életed harmadik nagy szenvedélye az ismeretterjesztés volt. Tanulmányok, előadások és a távoktatás. 1986-ban megalapítottad az IFIP távoktatási munkacsoportját, amelynek motorja és elnöke is lettél. Már a nyugdíj kort elérve, néhány évig együtt dolgozhattunk. Egy összedőlő világrendszer romhalmán ülve, mint a Számalk vezetője arra kértelek, hogy töltsd be nálunk a kreatív-igazgató feladatkörét. Tudtam, hogy a Te létmódod: a nyughatatlan mozgás, az ideák, ötletek szikrázó lobogása. S e létmód következtében valóban annyi ötletet hoztál, szórtál, hogy a Számalk még ma is él ezekből. A távoktatás, az Open Business School, az iskolán kívüli tanulás, a felnőtt képzés. A Te megfogalmazásodban, a  „SzÁMALK-ra mindig nagy szeretettel gondolok –  de hozzá kell tennem, ez a hely már az öregségem volt.” 

4. Az NJSZT. Fiatalságodtól kezdve halálodig égett benned a vágy: megosztani a tudást, az egész társadalomhoz szólni. Ezért is voltál alapítója és spiritusz rektora a Neumann Társaságnak. Megannyi ötlet és kezdeményezés fűződik nevedhez. És mennyi energia! Mikroszámítógépes találkozók, Mikroszámítógép Magazin, TV Basic, SzMSzM szakvásárok, számítógép gyűjtemény, LOGO verseny. Most itt az ideje, hogy nyíltan kimondhassuk: Főtitkárságodnak 10 esztendeje a Neumann Társaság történetének legfényesebb lapjai közé tartozik! S igaz az is, hogy életed utolsó 10 esztendejében, itt találtad meg azt a védőhálót és „otthont”, amely számodra az inspiratív szellemet és egyben a szabad alkotás feltételeit biztosította.

5. Az informatika történet és múzeum. Fontos küldetésed volt: Megmenteni a múltat! Gyűjteni azt, ami maradt! Informatika történeti múzeumot álmodtál. Közben Don Quijoteként hadonásztál. Nem a való érdekelt (a nyűgök, görcsök, érdektelenségek), de az álom, az ideál. Gáncsoltak sokan, nevettek rajtad sokan, kevesen értettünk, sokan ígérgettek, kevesen adtak. De Te mentél, haladtál célod felé, hátad mögött Társaságunkkal,  akadályt akadályra gyűrtél le, s íme, Don Győző álma valóra vált. Szeged egyik legmodernebb középületében a napokban nyílt meg az európa-formátumú gyűjtemény, a magyar informatikatörténeti múzeum.

6. A Neumann-ügy. Mint szenvedélyes informatika történész sokat tettél azért, hogy Neumann János megtalálja megfelelő helyét a számítástechnika panteonjában. Hangsúlyoztad, hogy a számítógép több mint mérnöki munka; Neumann kölcsönözte a megvilágító erejű zsenialitást. Jártad a nagyvilágot előadásaiddal, hogy megvilágítsad a tudós szerepét. Ápoltad szellemi emlékét, de gondoztad tárgyi hagyatékát is, emléktáblák állításával, sír gondozással, a családi villa ügyének ápolásával. Utolsó nyaradat is Amerikában töltötted, gyűjtve rokonoknál, ismerősöknél, a még megtalálható relikviákat. Ezekről ugyan itthon a Társaságunkban lelkesen számot adtál, ám részletes feldolgozásuk már munkatársaidra vár. 

S mindenekfelett a kapcsolat. Életelved volt: Mindenütt ott lenni, mindenben részt venni, mindenről tudni. Ha Rómába mentél, biztosak lehettünk, hogy a pápa fogad. Ha Bécsbe, hogy a kancellárnál vizitelsz. Mert volt egy titkod: színes ember voltál, aki minden iránt érdeklődött, s aki a másikban is fel tudta gyújtani az érdeklődés lángját. Ha van mennyország, akkor most csokornyakkendős lelked minden bizonnyal Szt. Péter jobbján ül, akit néhány olyan történettel szórakoztatsz, amelyekről még ő sem hallott soha.

S mindezt hihetetlen hittel, lobogással tetted. Amikor Baskíria fővárosában, Ufában először adott jelzést szíved, jó barátod, kardiológusod azt tanácsolta: élj nyugodtan, mérsékelt életet! Te azt válaszoltad: az én életem az örök mozgás.  Nem nyugalom – de lobogás. S addig élsz, amíg lobogsz. Igazad lett, 30 izgalmas, mozgalmas esztendő következett.  Bejártad Neumann lábnyomait Amerikában, keresztülszelted Ausztráliát. Batyuként vitted nehéz táskádat és fényképezőgépedet a Bihari hegyeken túl Erdélybe, vagy Bácska-Topolyára és tanítottál. Kisiskolást, egyetemistát, professzort egyaránt. Hitvallásként idézted költő barátod, Fodor András szavait:

„Mert a világból bárhogy szakadj ki,

legtöbb magaddal egynek maradni.

Értelmet adni minden pillanatnak,

tudni, hogy gúzsbakötve is szabad vagy”.

                                                     (Születés)

Kedves Győző! Életed minta és tanulság számunkra: a szabad szárnyalás és a kreatív alkotás mintája.

Szervusz, Emléked szívünkben őrizzük!

Szekszárd, 2013. január 9.

Havass Miklós, az NJSZT tiszteletbeli elnöke.