Hatvan évvel ezelőtt hunyt el Neumann János
Emlékezés a Digitális Esélyegyenlőség ernyője alatt
Február 8-án pontosan hatvan éve hunyt el a világhírű magyar matematikus géniusz, Neumann János. Társaságunk névadója egy egész sor tudományterületen maradandót alkotott, a numerikus meteorológiától a játékelméletig. A kortársait és az utókort is bámulatba ejtően sokoldalú tevékenységéből kiemelkedik a modern értelembe vett számítógépek megszületését lehetővé tevő munkája, a Neumann-elvek kidolgozása.
Neumann János Magyarországon született, de munkásságát az Egyesült Államokban fejtette ki – és ott is hunyt el 54 évesen. Szakmai öröksége azonban halhatatlan.
Emlékét évtizedek óta hűségesen ápolja Társaságunk. Szegeden, Informatika Történeti Kiállításunkban – melyet lánya, Marina von Neumann-Whitman nyitott meg ünnepélyesen – állandó emlékszobát alakítottunk ki élete dokumentumainak bemutatására.
Budapesten emléktáblával jelöltük meg szülőházát a Bajcsy-Zsilinszky út és a Báthori utca sarkán. Az irodánk közelségében található épület előtt minden évben megemlékezünk halála évfordulójáról. Az NJSZT idén is – a hagyományoknak megfelelően – a BMSZC Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziuma tanáraival és diákjaival közösen koszorúzott.
A koszorúzáson az NJSZT nevében Alföldi István ügyvezető igazgató köszöntötte a megjelenteket. A zuhogó, téli esőben Alföldi a Digitális Esélyegyenlőség ernyője alatt beszélt. Szimbolikusan is, mert azt mondta a diákoknak: az, hogy a középiskolában szerzett ismereteik révén a digitális írástudók táborába kerülnek, felelősséget is ró rájuk. Sajnos ma is több milliós a digitális írástudatlanok tábora – a digitális írástudók felelőssége, hogy az elkövetkező 2-3 évben teljesen megváltozó világnak minél többen élvezhessék az előnyeit.
„A fejlődés ellen nincsen gyógymód” – idézte Neumann János gondolatát, melyhez hozzáfűzte, az infokommunikáció szédületes fejlődésének világában való érvényesüléshez is azok lesznek a legfontosabb emberi tulajdonságok, amelyeket Neumann meghatározott: „türelem, rugalmasság, értelem.”
Alföldi István arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne temetkezzenek mindig okostelefonjaikba, találják meg a valóságos és a virtuális világ közötti harmóniát.
A szakközépiskola képviseletében Menyhárt Erika tagintézmény-vezető koszorúzott. Az iskola tanulói Pászti Laura 11.E osztályos tanuló felolvasásával emlékeztek Neumann Jánosra.
A vers szerzője nem valamelyik klasszikus költőnk, hanem egy másik „marslakó”, Neumann kortársa és tudóstársa.
Teller Ede: Vers cím nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
látni azt, amit még nem látott meg ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.
Névadónkról, Neumann Jánosról:
http://njszt.hu/neumann/az-njszt-rol/neumann-janos-eletrajza
Neumann Jánosról kiállításunk oldalán:
http://ajovomultja.hu/neumann-janos
Olvassa el a Kovács Győző által írt tablókat Neumann életéről!
http://ajovomultja.hu/galeria/31/album