MI mit tud? - A teltházas tizenegyedik

Talán mi sem gondoltuk volna, sőt, talán még a MI sem gondolta volna, hogy a múlt évi, jubileumi, 10. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciát túl lehet szárnyalni, idén mégis a tavalyit is felülmúló létszámban voltak kíváncsiak konferenciánkra. Már hetekkel korábban minden hely megtelt. Természetesen a közérdeklődésre maximálisan számot tartó előadások online is követhetőek voltak – és a videókat felületeinken elérhetővé tesszük.

Egy év az informatikában nagy idő: hisz ez a terület óráról órára fejlődik, mégis – ahogy a moderátor, Bőgel György, az NJSZT alelnöke is kiemelte – van összekötő kapocs a jubileumi tanácskozással: akkor a robotoké volt a főszerep – de már hallhattunk előadást például az IBM Watsonról is -, idén a mesterséges intelligencia aratott. Hogy miért ez a téma a digitális esélyegyenlőség konferenciáján? Mert az írástudók nem halogathatják tovább: szembe kell nézni a MI társadalomra és az egyénekre gyakorolt hatásával.

Ezt vállalta fel a 11. DE! konferencia, melyet Friedler Ferenc, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság  (NJSZT) elnöke nyitott meg. Köszöntő szavaiban külön kiemelte Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója érdemeit, aki tizenegyedszerre is a professzionális konferencia megálmodója és fő szervezője volt.

A konferencia kilenc előadása rendkívül sokoldalúan mutatta be a mesterséges intelligencia kihívásait, most az előadások gondolataiból szemezgetünk.

Reszkess, Félvezető! Jön a Roboboss

Folytonosan visszatérő félelem: elveszi-e a robot, elveszi-e a MI a munkánkat? És általában: félnünk kell-e a mesterséges intelligenciától?

Papp László, a Gartner képviselet ügyvezető igazgatója 3 éve már tartott előadást DE-konferencián, de a világ azóta is változott. Az okostelefon az egyik legintimebb társunk lett: tudja, merre járunk, kivel beszélünk, hamarosan azt is tudni fogja, milyen a hangulatunk. Közeledik az önvezető autók kora is – a Papp László által bemutatott, nullától ötig terjedő skálán a fejlettségük talán a második-harmadiknál tarthat – és a teljesen automatizált, akár ipar4.0 megoldások a vállalati gyakorlatban is megjelennek. A vállalatok fele aktívan foglalkozik MI-projektekkel.

Kik lesznek a munkatársaink 2027-ben? – kérdezte Papp László. S első körben: kiket vált ki először? A várakozásokkal ellentétben jelenleg nem a gépjárművezetők és még csak nem is feltétlenül a rutinmunkákat végzők vannak veszélyben – hanem a középvezetői réteg (őket hívja a munkahelyi kockahumor félvezetőnek). Ők azok, akik felügyelik a munkát, jóváhagynak és riportoltatnak – de úgy tűnik, a hamarosan érkező Roboboss egyben a klasszikus munkajelentések korának végét is jelenti.

A 21. század írástudatlanja az, aki nem tud újratanulni – idézte Papp László Alvin Tofflert. Ezért is nagyon fontos, mit tanulnak a gyerekek a MI korában. Az argentin hangya szuperkolóniájához hasonlóan a gépek sokaságából összeálló gépi társadalom is egyfajta intelligencia lesz – fel kell készülnünk rá.

Mihálydeák Tamás, a Debreceni Egyetem dékánja is a digitális írástudók felelőssége felől közelítette meg a kérdést, hogy kell-e félnünk a MI-től. Marvin Minsky ötvenes évekbeli kutatásaiig visszanyúlóan mutatta be a MI-terület kialakulását, amelyet hullámzás jellemez: most viszont egyértelműen felívelő szakaszban vagyunk. Algoritmizálható emberi problémamegoldó tevékenység informatikai eszközökkel – így írható le a MI, mely nem összekeverendő a Dolgok internetével – és ügyelnünk kell rá, hogy a mesterséges intelligencia kifejezés ne járjon úgy, mint a Smart (okos), melyet már indokolatlanul is használnak.

Mihálydeák professzor alaposan mutatta be a MI paradigmáit, s előadásának végkicsengése optimista: ha a MI-t problémamegoldásra korlátozott eszközként értelmezzük, nem illik félni tőle, ahogy a kalapácstól sem félünk. Az embertől, aki használja, azonban igen…

Csáji Balázs Csanád, az MTA SZTAKI tudományos főmunkatársa is a téma egyik klasszikusával, Alan Turinggal kezdte tanuló gépek nyomában tett kalandozását. A gépi tanulás a MI egyik részterülete, melynek komoly szerepe van napjainkban, akár a spamszűréstől az orvosi diagnosztikáig. Előadásában bemutatta a gépi tanulás fajtáit (felügyelt tanulás, önszervező tanulás, megerősítéses tanulás) és kihívásait. Jensen Huangot, az NVidia atyját idézte: „Emberek helyett ma már adatok írják a programokat.” Csáji Balázs Csanád sem magát az MI-t tartja kockázatosnak, de az emberi tényező, így a hibázás, a fegyverkezési versengés és az etikai problémák még nagy veszélyt rejthetnek – ahogy az is, hogy jelenleg úgy tűnik: a MI és a gépi tanulás növelheti az egyenlőtlenségeket.

„Az egyiket egy sajtburger, a másikat két atomerőmű táplálta”

A kávészünet után Török Ágoston, az MTA SZTAKI tudományos munkatársa gondolataival folytatódott a konferencia. A mély tanulás alapja egy mesterséges neurális hálózat – ezért is fontos végiggondolni, miben hasonlítanak és miben különböznek a mesterséges neurális hálók az emberi agytól? Előadását az AlphaGo legendás partijának felidézésével kezdte, hiszen a mesterséges intelligencia diadala volt, amikor a sakknál is jóval bonyolultabb Go játékban győzedelmeskedett a gép. Kevesebbszer emlegetett szempont, hogy mekkora volt az energiaigénye: egymillió watt. Az élő ellenfél egy sajtburgert fogyasztott, a MI-t két atomerőmű táplálta – kommentálta tréfásan.

Cégünk olcsón, jól és gyorsan dolgozik – ebből kettőt választhat! – ez a humoros szlogen az emberi agyra nem vonatkozik, ahol akár mindhárom feltétel is teljesülhet, némi apróbetűs résszel. Az előadás bemutatta, hogyan tanul az agy és ebből milyen tanulságok vonhatóak le a MI-re. Szükség lesz-e Robotpszichológia MSc-képzésre? – kérdezte Török Ágoston. Még ne akkreditáltassuk – de lassan érdemes – válaszolta meg.

Érti-e a szöveget a mesterséges intelligencia? – ezt a kérdést már Farkas Richárd, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa tette föl. Röviden bemutatta a számítógépes nyelvészet fejlődését – melyről épp múlt héten tartottunk szakmai estet a magyar MorphoLogic cég kapcsán -, érdekes példákkal illusztrálva a terület fonákságait, így számunkra is kiderült: a statisztikai megközelítés nem elég ahhoz, hogy a gép tökéletesen tudjon fordítani - és a valódi szövegértéstől még messze vagyunk. A Turing-tesztről és Eugene Goostmanról is mesélt – ne vegyék műveltségbeli hiánynak, ha nem tudják, ki ő. Eugene egy chatbot volt, aki magát 13 éves ukrán kisfiúnak kiadva sokakat megtévesztett – és azt hitték, élő emberrel beszélgetnek. Nem aratott ekkora sikert a Microsoft tanítható chatbotja. Őt 24 óra után leállították, mert elkezdték a beszélgetőtársak szándékosan ostobaságokra, náci és pornográf mondatokra tanítani… A hiba megint az emberben és nem a „készülékében” van…

A lényegi egyenlőség felé

A délutáni ülésszakot Z. Karvalics László, a Szegedi Tudományegyetem docense nyitotta. A kutató egy másik M.I.-t, jelesül az idén elhunyt, Nagy-Britanniában élő, világhírű magyar filozófust, Mészáros Istvánt idézte, aki a normaként működő, lényegi egyenlőség elvárását írta le kései munkáiban.

Míg korábban azt hallhattuk, hogy a MI növelheti az egyenlőtlenségeket, a digitális kultúrában szövetségesre is találhatunk az esélyegyenlőség érdekében.

A mai iskolának romlik az esélyt kiegyenlítő szerepe, pedig egy társadalom jól-léte szempontjából döntő az esélyegyenlőség. A mesterséges intelligencia támogathatja egy gyermekbarát oktatás létrejöttét – és fontos tudni azt is, hogy rengeteg humántechnológusra van szükség ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a lényegi egyenlőség világához.

Bátfai Norbert, a Debreceni Egyetem adjunktusa Neumann János Az automaták általános és logikai elmélete című munkájából kiindulva egy programozói szemléletmódot mutatott be a jövőről, melyben a számítógépes játék és az esport is kiemelt szerepet játszik.

Hiszen a számítógépes játékok tömegesen fogyasztható szellemi táplálékok, míg az esportok ma már elfogadott sporttevékenységek, melyek éppúgy hozzájárulnak egy teljesebb élethez, mint az algoritmikus gondolkodás és az emberi kultúra entrópiáját alacsony szinten tartó MI. Bátfai Gábor Dénest idézte: „A jövőt nem lehet megjósolni. Azt föl kell találni.”

Olyan rendszereket építünk, amiket nem is értünk!  – erre a különös vonásra már Mészáros Tamás, a BME MIT docense figyelmeztetett.

Megszelídül vagy elszabadul a mesterséges intelligencia? Hogyan biztosítható az egyre egyszerűbben készíthető intelligens és tanuló rendszerek helyes működése, miként kezelhető az esélyegyenlőség és a felelősség, ha a kifejlesztésükhöz felhasznált adataink esetenként súlyosan torz képet festenek a világról? – tette föl a kérdést, az intelligens és tanuló rendszerek kapcsán több aktuális esettanulmányt, például a robotizált ügyfélszolgálatot és a felhőbe költöztetett mesterséges intelligenciát bemutatva.

Szathmáry Eörs, az MTA Ökológiai Kutatóközpont projektvezetője a biológiai evolúció hihetetlenül teremtő folyamatát, az agyban történő, evolúciós jellegű, darwini folyamatokat és a mesterséges intelligenciára vonatkoztatható tanulságokat mondta el rendkívül magas tudományos színvonalon. E sorok íróját ugyanaz a biológiatanár tanította az Apáczai Gimnáziumban: egyikünkből akadémikus lett, másikunk viszont nagyon megküzdött az elhangzottakkal (én). Megnyugtató tudat, hogy közben új szinapszisok jelentek meg az agyamban.

Látókört bővítő, problémafelvető, izgalmas előadásokat hallhattunk – köszönet ezért a mesterséges intelligencia (MI) kutatóinak – és köszönet a szervező Alföldi Istvánnak (monogramja: AI, azaz Artificial Intelligence).

Találkozunk jövőre, a 12. DE!-n!

Képes Gábor

A MI mit tud? – 11. DE! konferencián adtuk át az NJSZT 2017. évi díjait és az év informatikai újságírójának járó Kovács Attila-díjat. A laudációk ITT olvashatóak.

Konferenciánk szakmai partnere az Információs Társadalom folyóirat, támogatója a WSH Számítástechnikai Oktató és Szolgáltató Kft. volt.

Konferenciánkat november 28-án tartottuk a Hotel Gellértben. A programja itt olvasható.