Győző nagy utazása

Hihetetlen, hogy már öt éve nincs köztünk barátunk, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság legendás száguldó tudósa és nagy mesélője, Kovács Győző. 2012. december 18-án hagyott itt bennünket.

A kezdetektől gyűjtötte az informatikatörténeti értékeket, ápolta Neumann János emlékét, fáradhatatlanul rendezte vándorkiállításait és írta népszerűsítő cikkeit, hogy a világ egyik legnagyobb és legteljesebb informatikatörténeti állandó kiállítását láthassa megvalósulni. Csapatunkban örök ötletgyárosként, nagy kritikusként és utánozhatatlanul szellemes szerzőtársként ő is ott volt szinte az utolsó pillanatig, amíg egészsége engedte. De 2013-ban, amikor az NJSZT Informatika Történeti Kiállítása Neumann János lánya, Marina von Neumann Whitman előadásával megnyitott, sajnos már nem lehetett velünk.

Kovács Győző tíz éven át, 1975-től 1985-ig volt Társaságunk főtitkára – ez az időszak emlékezetes szervezetünk életében: ő volt az, aki kinyitotta a Társaságot a diákság, a tanulni vágyó érdeklődők felé – és mindent elkövetett, hogy a számítástechnika, később informatika, melynek nyelvi fejlődéséért is harcolt, elérhetővé váljon a tömegeknek – és részévé váljon a műveltségnek, a kultúrának.

Győző győzött: amit ő elkezdett a terület társadalmasítása és a társadalom informatizálása érdekében, a szeretett szülővárosában, Szekszárdon szervezett Garay (ma: Neumann) Versennyel, az országos, diákoknak is szóló Mikroszámítógép Magazinnal, a magánlakásokban és művelődési házakban szervezett klubokkal, a távoktatással – az eszmeként szervesült az NJSZT mai törekvéseiben is. Győző amíg élt, hazajárt Báthori utcai irodánkba, s az AI-korszak alapvetéseivel, a digitális esélyegyenlőséggel és a digitális írástudással, a tehetséggondozással és az Alföldi István által 1997-ben megfogalmazott célokkal („Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt”) maga is azonosulni tudott. Nincs kétségünk, hogy Győző manapság lelkesen járná a robotika és mesterséges intelligencia szakköröket és kutatócsoportokat: és fáradhatatlanul mesélne, milyen iránymutatásokkal járult hozzá mindehhez Neumann és milyen előremutató megoldásokat alkottak ők, régi kibernetikusok, akik az M-3 számítógép mellett „megszülték” a magyar informatikát az 50-es években.

És tenné ezt nemcsak a határainkon belül, hisz Győző számára – ahogy Válogatott kalandozásaim Informatikában című, bravúros anekdotafüzérében és memoárjában már a címválasztással is jelezte – Informatika a politikai határokon átívelő, hatalmas birodalom volt. Ebben utazgatott, s mi remek cikkeinek köszönhetően ott érezhettük magunkat ütött-kopott Opeljében.

Hívjuk segítségül Alföldi István előadását (https://www.youtube.com/watch?v=BOaLIxA1wZ8), idézzük fel csak az utolsó pár évét, hogyan sietett a vajdasági Topolyára, hogy barátjával-szövetségesével, Verbászi Andrással építse a teleházak mozgalmát. Hogyan pattant a transz-szibériai vasútra, hogy Novoszibirszkben tartson előadást, hogyan lesett be egy bútorraktár ablakán Temesvárott, hogy felfedezze az elveszettnek hitt MECIPT-1 elektroncsöves számítógépet (mely az általa tervezett mágnesdobos technikával működött). Hogyan járta be Ausztráliát és miként kalandozott Amerikába 79 évesen, hogy elhozza Neumann János relikviáit a múzeumba, amelynek megnyitóján már nem lehetett ott.

Nagy utazás volt ez, Győző, sokat tanultunk kalandjaidból, s ki-ki a maga ereje és bátorsága szerint, maga is felfedezőútra indul, még ha nem is olyan stílusosan, mint Te. Nincs tweedzakónk és nem áll olyan jól nekünk a csokornyakkendő, mint Neked, néha fényképezni és videót készíteni is elfelejtünk, de nagyon igyekezünk.

Valljuk: addig élsz, amíg emlékeznek Rád…

Kovács Győző életrajza Adattárunkban:
http://itf2.njszt.hu/szemely/kovacs-gyozo

Galéria