Búcsú a Robotostól

Búcsú a RobotostólA Szegedi Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Agora és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság közös megemlékezésen búcsúzott – a családtagok és barátok, tisztelők jelenlétében - dr. Muszka Dánieltől, a magyar kibernetika egyik utolsó klasszikusától, az informatikatörténeti örökségvédelem egyik kezdeményezőjétől. Az április 13-án, az NJSZT Informatika Történeti Kiállításán tartott búcsúztató célja az volt, hogy megidézzük kicsit mindannyiunk szeretett Dani bácsijának humoros, színes egyéniségét.

Ahogy ügyvezető igazgatónk, Alföldi István emlékbeszédében is hangsúlyozta, valljuk: Addig élsz, amíg emlékeznek Rád. Ezek az emlékek pedig erőt adók és szépek – de ilyenkor, a búcsú pillanatában magunk miatt is szomorúak vagyunk: mert nem találkozhatunk többet valakivel, aki fontos része volt életünknek.

Szeged város nevében Nagy Sándor alpolgármester búcsúzott Muszka Dánieltől. Személyes szavaiból kiderült: mivel maga is informatikus, találkozhattak volna korábban is, de a múzeumügy kapcsán ismerkedtek meg. Dani bácsi a saját szakmai közegének tartozott azzal, hogy harcolt az Informatikatörténeti Múzeumért – s ezzel példát adott a környezetének is.

Dr. Rácz Béla, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, az Informatikatörténeti Múzeum Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke szintén közelről ismerte Dani bácsit, akinek rövid pályaképét is felvázolta beszédében. A Kalmár László munkatársaként évtizedeken át a szegedi Egyetemhez kötődő Muszka Dániel humora és kérlelhetetlensége jól példázza: „Az élet nem hiábavaló. Danié főleg nem.”

Az NJSZT képviseletében Alföldi István ügyvezető igazgató emlékezett a „robotosra”. Dani bácsi kétszeresen is az volt: egyrészt mert úttörő módon készített robotokat, állatmodellt. Másrészt mert fáradhatatlan robotosa volt az informatikatörténetnek is. Az idén 50 éves NJSZT-nek alapító tagja volt – s bár Alföldi István is elsők között csatlakozott a társasághoz, személyesen a múzeumért folytatott küzdelmekben kerültek közel egymáshoz.

Alföldi István felidézte a múzeum öthalmi gyűjteményi raktárában tett téli látogatását, ahol a jéghideg épületben dolgozott Dani bácsi és Bohus Mihály a tárgyak megőrzéséért. E téli látogatáson Alföldi István azonnal eldöntötte: ezt az értéket mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Kovács Győző és ők kezdték meg a múzeumi munkát, mely azt az NJSZT által létrehozott állandó kiállítást alapozta meg, amely a búcsúztatónak is helyet adott. Életre szóló emlék, hogy Muszka Dániel a legendás Katicabogarát nem másnak mutathatta be az ITK megnyitóján, mint Marina von Neumann Whitmannak, Neumann János lányának. Dani egy olyan ügy egyik meghatározó kezdeményezője volt, melyre büszkén hívhatjuk föl az egész világ figyelmét.

Búcsú a Robotostól

Csernay László professzor a kortárs barátok, Hantos Zoltán professzor pedig a fiatalabb munkatársak nevében mesélt Dani bácsi világáról. A KibLabról, az önvezető autókat megelőlegező közlekedéskibernetikai kutatásokról, a leégett R40 számítógépterem újjáépítéséről, a külföldi utazásokról. „Ha kellett, levetette a pulóverét és azzal fizette ki a taxist” – Dani bácsi számára nem volt lehetetlen helyzet.

Csernay professzor Dani bácsi veleszületett innovativitását, kapcsolatteremtő képességét, felelősségtudatát és önzetlenségét hangsúlyozta ki.

Az Agora nevében búcsúzó Orbán Hédi igazgató is kiemelte: hiába törekedtünk arra, hogy kedves, vidám történetek hangozzanak el, nem lehet meghatottság nélkül búcsúzni.

Hatvan évvel ezelőtt egy fiatalember lett országos hírű a korát megelőző műállattal, amely nemcsak csodálatra méltó volt, de szeretetreméltó is. Mint az alkotója. Most, a megemlékezés után, a híres Katicabogár és a múzeum más tárgyai mellől vitték el Dani bácsi urnáját és az emlékezés virágait a családi körben megrendezett temetésre. Mi pedig – Dani bácsi „fiacskái, kispajtásai” – a múlt jövőt formáló értékei között őrizzük majd nemcsak a tárgyi emlékeket, de Muszka Dániel példamutató szellemiségét is.

KG

Búcsú a Robotostól