A 2018-ban is aktuális 2010 és Srí Lanka legnagyobb Neumann-rajongója

Idén ötvenéves a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és idén ötvenéves minden idők legszebb science-fiction filmje, a 2001: Űrodüsszeia. Mi az összefüggés?

Szürreális őrültségnek tűnhet ez a találós kérdés, pedig van közös pont: természetesen a számítógép. 1968-ban, amikor alapítóink a TPA-1001 és az EMG-830 tranzisztoros számítógépek bemutatkozásán örvendeztek, a világ filmrajongói rácsodálkoztak HAL-9000-re, az Űrodüsszeia fedélzeti számítógépére.

Ez a fiktív masina igazi gépi filmsztár lett: gyönyörű, esendő, egyben emberfeletti és félelmetes – a filmtörténet első komolyan vehető gépi intelligenciája. S ha az NJSZT által legfontosabbként kezelt jövőbeli kihívásokat nézzük: a mesterséges intelligencia kockázatainak és mellékhatásainak példája.

Persze a 2001 a „jövő múltja” (hogy állandó kiállításunk címét kölcsönözzük neki) – vagy még inkább a „múlt jövője”, főleg arról árulkodik, hogy az űrkutatás aranykorában hogy gondolkodtak a ránk váró nagy kihívásokról. Stanley Kubrick hidegrázósan szép, mérnökök és űrkutatók bevonásával éveken át forgatott filmjéhez az idén tíz éve elhunyt Arthur C. Clarke (1917-2008) író személyében egyenrangú alkotótársra talált. Nemcsak a filmen dolgoztak együtt, Clarke megírta a regényváltozatot – magyarul Göncz Árpád klasszikussá vált fordításában olvashatjuk -, melyet végül tetralógiává bővített.

Hazánk legpatinásabb sci-fi kiadója, a Galaktika most új, szinte filológiai igényű kiadásokban jelenteti meg az Űrodisszeia köteteit (nem elírás, könyv alakban i-vel írandó). A 2001 és a filmből végül kimaradt ötleteket és variánsokat is tartalmazó 2001 Elveszett világai után legutóbb a 2010: Második űrodisszeiát hozta el új kiadásban az olvasóknak.

A 2010 először 1985-ben jelent meg magyarul, a kitűnő – és Clarke hűvösen ironikus, mégis emberséges hangját nagyon jó stílusérzékkel megszólaltató – műfordító, F. Nagy Piroska fordításában.

Az akkori politikai rendszer sajátosságai miatt néhány részlet csonkán jelenhetett csak meg. A kötetet Clarke Alekszej Leonov szovjet kozmonautának és Andrej Szaharov Nobel-díjas tudós humanistának ajánlotta. Utóbbi nem számított az államszocialista rendszerek kedvencének, így a rá való utalások kimaradtak a magyar kiadásból. Most Németh Attila – egyébként a 3001 című Űrodisszeia-fordítás értő fordítója, irodalmi szerkesztő – állította helyre a kiadást, a magyar szöveget a 2001 kötet szövegéhez is hozzáegyengetve.

Az új kiadásban magyarul eddig még nem ismert elő- és utószavakban ismerhetjük meg a 2010 tudományos utóéletét és hátterét, Steven Jongeward és Gerard Raymond kísérőtanulmánya pedig a 2010 könyv és a Peter Hyams által rendezett, fordulatos – és nagyon korfestő – filmváltozat (1984) közötti különbségeket elemzi.

E rövid kedvcsinálóban a cselekmény leírására nem vállalkozunk. Aki szereti a – fizikához és műszaki tudományokhoz értő ember által megálmodott – űreszközök bolygóközi felfedezőútjait, akit érdekelnek a hidegháború játszmái – a kötetben amerikai, orosz és kínai szereplőkkel -, az nem fog csalódni.

Akit lázba hoz egy idegen, magasabb rendű értelem tevékenykedése, s aki kíváncsi, van-e élet a Jupiter Európa nevű holdján (melyet a valódi jelenünkben is folyamatosan monitoroz hasonló érdeklődésből a NASA), az rajongani fog az Űrodisszeáért, mely a tudományos hipotézisek és a tudósokra jellemző, valódi szellemességek kimeríthetetlen tárháza.

A 2010-ben megismerhetjük HAL-9000 ikertestvérét, SAL-t. A gépet fejlesztő-gondozó professzornak – jegyezzük meg a nevét: Dr. Szivaszubramanian Csandraszegarampillai – laborja így néz ki:

„Legbelsőbb szentélyében, azaz egy szűk kis lyukban a berendezés mindössze egy forgószékből, egy asztali konzolból és egy falitáblából állt, melyet két fénykép vett közre. A közvélemény számára nem mondott volna sokat ez a két portré, de aki ide bebocsáttatást nyert, azonnal felismerte volna bennük Neumann Jánost és Alan Turingot, a komputerpanteon ikeristenségeit.” (Turingettét, dr. Csandra nem hallott még az NJSZT-ről? A közvélemény segítségét kérjük!)

A 49. fejezetben pedig önmaguk reprodukálására képes, Neumann-féle gépezetek szippantják fel a Jupiter bolygót (hogy miként lehet ezeket elképzelni, az kiderül a könyvből).

S Neumann többszöri említése nem az egyetlen magyar vonatkozás: Arthur C. Clarke a könyv elő- és utószavaiban Kármán Tódort is említi.

Ezek után nem lesz túl meglepő személyes történetem: amikor 19 évesen, 1999-ben egy Magyarországról szóló könyvvel köszöntem meg Sir Arthurnak, hogy otthonából, Srí Lankából postafordultával dedikálta nekem 2001: Űrodisszeia kötetemet, rövid, kézírásos levéllel köszönte meg az ajándékot. Magyarul valahogy így szól:

„Kedves Gábor, köszönöm a remek könyvet Magyarországról. De két nagy magyart hiányolok belőle: Kármán Tódort és Neumann Jánost.”

Aki kíváncsi a Neumannt jól ismerő Clarke műveire, figyelje a Galaktika oldalát – és ne habozzon megvenni a regényeit.

Képes Gábor

Arthur C. Clarke: 2010 Második űrodisszeia, Metropolis Media, Galaktika Fantasztikus Könyvek, Budapest, 2018.
https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/