Pompéry Bélára emlékezünk

Pompéry Béla

A napokban kézzel írt levél akadt a kezünkbe. Rendezett sorokban, hatalmas lóbetűkkel írva, a végén az elköszönő formula: Kézcsókkal. Felügyelő bizottságunk elnöke, Pompéry Béla írta titkárságunk munkatársának, valamikor az ezredforduló tájékán. Ilyen kézzel írt levelet ma már nem ír talán senki – és ennek a levélnek a szerzője sincs már köztünk. Ma három éve hunyt el Pompéry Béla.

Ő valóban egy régi világ embere volt: visszafogottan elegáns, makulátlanul udvarias és sármos, óramű-pontos és megbízható. Épp ezért ideális munkatárs volt és igaz barát.

Attól még, hogy 1918-ban született (idén SZÁZ ÉVE!), nagyon is haladt a korral: kilencvenévesen is dolgozott, rendkívül széleskörű tudását – jogászi, könyvvizsgálói és az informatika világában, főleg az ún. orgware területén szerzett ismereteit – és bámulatos műveltségét kamatoztatva.

Mindig ő volt az első, aki MI Újság című periodikánkat alaposan „megkritizálta”, ott ült minden konferenciánkon az első sorban, bölcs és szelíd pontosításaival jobbá tett minket. És általában: a lényével, a jelenlétével. Mert figyelt a környezetére és természetes módon igényes volt.

Hűséges társa, felesége, Klári kísérte mindenhova, gondoskodott róla, hogy romló látása, nehezedő mozgása se akadályozza abban, hogy az NJSZT köztiszteletben álló munkatársaként, az NJSZT ITF tiszteletbeli elnökeként köztünk legyen.

2015 óta pedig nagyon hiányzik – Klárinak is és a Társaságunknak is. Az évforduló is alkalom arra, hogy Pompéry Bélára emlékezzünk. Mert emlékezni fontos, hisz:

…addig élsz, amíg emlékeznek Rád…

Pompéry Béla életrajza az adattárunkban: http://itf2.njszt.hu/szemely/pompery-bela
Videoportré ITT.