Autonóm robotok, közösséggé szerveződő diákok

 

Sorozatunk korábbi részeiben robotfejlesztőket látogattunk meg, most egy verseny bemutatásával szeretnénk jó példát mutatni: pályaorientációból, projektszemléletből a RobonAUT minden szinten jelesre vizsgázik évről évre.

„Boldog új évet” – köszöntött mosolyogva a RobonAUT egyik szervezője a BME Q épület aulájában, február 15-e reggelén. Valóban: immár évek óta biztos pont, hogy február tájékán itt találkozunk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának (BME VIK) először 2010-ben megrendezett, majd évenként sorra kerülő robotversenyén. A verseny honlapjáról is kiderül, hogy a megmérettetés résztvevői a BME VIK és a BME GPK mesterképzéses hallgatói, akik egy féléven keresztül építik robotjaikat a végső megmérettetésre. A robotok kisméretű önvezető modellautók (autonóm robotok), amelyek feladata, hogy ügyességi és gyorsasági feladatokat teljesítenek külső irányítás és emberi beavatkozás nélkül.

Valójában nemcsak verseny ez, hanem egy fesztivál. A bejáratnál a KUKA cég robotkarja fogadott, a büfében a Robotépítők Magyarországi Egyesülete tartott bemutatót egy VR-szemüveggel kombinált robotvezérléssel. A versenypálya körül vidám ricsaj töltötte be a teret, a közönségben gyerekek, az öcsik-húgok nemzedéke, minden évben ők örülnek legjobban a „robotautóknak”.

A közmédia által is figyelemmel kísért, szórakoztatóan és profin moderált versenyen egy ügyességi pályán (LED-kapukkal ellátott labirintusban) és egy gyorsasági pályán mentek végig a miniatűr önvezető autók. Senior csapatok és juniorok is indulnak évről évre, utóbbiakat külön is értékeli a verseny, hiszen az új belépőknek még nincs akkora rutinja, tudása. Az összképhez a közönség véleményét is figyelembe veszik minden évben: a nézők mobilapplikáció segítségével szavazhatnak – s ajándékokat is kisorsolnak közöttük, idén például Edison oktatórobotokat.

A juniorok közül egy GITegylet nevű csapat nyert 2020-ban, az összesített rangsorban egy régi ismerős, a FAKEtelen taxi aratott. Egy-egy elegáns megoldást, szellemes manővert üdvrivalgás, tapsvihar kísért – a sportversenyekbe illő hangulat a RobonAUT egyik vonzereje.

A FAKEtelen taxi esetén egyedi megoldásokból most sem volt hiány. A többi autó „3-3.5 kilós egészséges kisbaba súlyával rendelkezik” – tudtuk meg a moderátortól, míg ez az autó 8 kiló. A négykerékkormányzású járműbe számos speciális szenzort és érdekes alkatrészt építettek, köztük egy hátsó ventilátor rendszert, melyet egyébként a szabályok nem engednek meg. „De minden jó mérnök úgy dolgozik, hogy megpróbálja feszegetni a szabályrendszert” – bátorította a moderátor egy kis renitenskedésre a csapatokat. Persze a rendszer a verseny során ki volt kapcsolva, a mért szakasz után mehettek volna a „lökhajtással” is egy próbakört – végül nem próbálták meg, mert már így is kicsúszott több kanyarban a kocsi. De még így is másodpercek alatt suhant végig a pályán.

A FAKEtelen taxi most minden várakozást felülmúlóan teljesített. De a rizikó mindig része a versenynek. Hiába készülnek hónapokat a csapatok. „Volt az előző versenyen egy nagyon eredményes csapat, de szombat reggel azzal fogadtak, hogy leégett a motor. Kétségbe esve próbáltunk csinálni valamit az autóval. Ilyen vis maior helyzetek az elsőből is tudnak utolsót csinálni” – idézte föl nekem Tevesz Gábor, a verseny főszervezője az esetet.

Tetszenek a kreatív csapatnevek, a csapatok viselkedése, játéka is. Nem csak nekem, hiszen a versenyt neves vállalatok is támogatják – a Műegyetemnek pedig szándéka is, hogy összehozza az egyetemi szférát az ipar világával.

Én úgy gondolok erre a versenyre is, mint egy műhelyre. Ebben Tevesz Gábor is megerősített. „A RobonAUT verseny valóban betölti a műhely funkciót. A hallgatók körében híre van. Kihívásnak tekintik, szívesen vesznek részt rajta, nagyon nagy munka fekszik benne. A csapatok között egy folyamatos kommunikáció zajlik, segítik egymást, no meg azt is nézik, mit csinált az előző generáció, hogy lehet abból tanulni. A családok révén megjelennek a versenyen, egyelőre nézőként, a legkisebbek is, ők is kapcsolódni szeretnének. Ezen a szinten kell először orientálni a fiatalokat, mert késő a gimnázium végén megszólítani a diákokat, hogy mit csinál egy mérnök, ennek érni kell a fejekben.”

Tevesz Gábor utalt rá, hogy rendszeresen előfordul, hogy középiskolás csapatoknak is megengedik, hogy kipróbálják a pályát – igaz, versenyen kívül, mert ők azért más teljesítményt nyújtanak. És a verseny példája ragadós, a hallgatók hasonló versenyt rendeznek a Schönherz Kollégiumban is, ott is minden teli van „fekete vonalakkal” a vonalkövető robotok számára.

Tevesz tanár úrral beszélgetve eszembe jutott, hogy néhány éve egy autógyár – az egyik szponzor - vezető munkatársa azt mondta, (akkortól számítva) nyolc év múlva szériaérettek lesznek a civil önvezető autók. Tevesz Gábor szerint „az önvezető autók működéséhez kellő műszaki fejlesztések nagy része megvan. Itt a bevezetésnek már kevésbé műszaki akadálya van. A működés jogi hátterét kell megteremteni, szabályozását megoldani. Ha csak önvezető autók közlekednének, az egyszerű lenne. A baj az, hogy ember által vezetett járművek és gyalogosok között kell megoldani a forgalmat. A társadalmi hozzáállást is meg kell dolgozni kicsit.”

Ezen segít a verseny, amely nemcsak a közeljövő szakembereit pallérozza, de a társadalom figyelmét is ráirányítja a robotikára. Ennek kapcsán cikksorozatom küldetése járt a fejemben: Mi lehet a Neumann Társaság szerepe, a funkciója a robotika folyamatban, mivel tudnánk mi segíteni?

Tevesz Gábor ebben is tanácsot adott, szerinte „a legfontosabb az ernyő funkció, összefogni az ilyen kezdeményezéseket, tudósítani róla, megszólaltatni a szereplőket, hogy az információ terjedjen. A fejlesztők a saját titkaikat elég keményen őrzik, viszont a Neumann Társaság részéről roppant hasznos, ha tudósít, közvetít, konferenciát szervez, ez a katalizáló hatás nagyon jótékony lehet.”

Az izgalmas versenyt minden évben végigdrukkolja Charaf Hassan professzor, a kar dékánja, a Neumann Társaság alelnöke is.

Néhány percre vele is beszélgettem a RobonAUT fontosságáról, műhely jellegéről. Ő a személyében is összekötő kapocs a Neumann Társaság és a BME között – és fontosnak tartja azt is, hogy a versenyt magának Neumann Jánosnak a szellemiségével kapcsolja össze:

„Amikor a Neumann-szikra indult, erős fizikai megközelítéssel indultunk, azóta a számítógépek mérete nagyságrendekkel csökkent, a kapacitás, „okosság” nagyságrendekkel nőtt. De ha valaki ránéz a versenyző robotautókra, azok autonóm megoldásaiban ott van a Neumann-féle architektúra és programozási megközelítés. Persze az evolúció velejárója, hogy a nyelvek, a környezet változott, sok tevékenység könnyebben megoldható, de a Neumann-szikrából indult az egész. Nem kell erőltetni, hogy linket találjunk a megoldások külön elemei és a Neumann által képviselt értékek között. A Neumann Társaság misszióját viszont a következő generációkra is át kell ültetni.”

Charaf Hassan nagyon fontosnak tartja a felkészülés folyamatát. Így fogalmazott: „Szeptemberben van egy kurzusunk a villamosmérnöki és a mechatronikai mérnöki képzésen belül, mesterszinten – és ehhez a robotirányítás kurzushoz kapcsolódik a verseny. Idén egyébként nyitottabb lett a verseny, egy-egy csapathoz csatlakozhatnak külsős résztvevők is. A meghirdetés során 2-3 fős csapatok jönnek össze, a regisztrációt követően történik az autók osztása. Az autóban csak a mechanika, a motor, a kaszni marad, a többit nulláról építik föl, tehát az okos megoldásokat. A hallgatónak pénzébe nem, de sok munkájába kerül az autó tervezése, melyhez rendelkezésükre állnak a laborok is – és a munkájukért megkapják a jelest. Kvalifikációs pontokat kell gyűjteniük, hogy részt vehessenek. Nagyon fontos a mentorok szerepe is, akik segítenek felhívni a figyelmet a hibákra.”

S hogy mit profitálnak ebből a diákok?

„Egy projektet végig tudnak vinni, megtanulnak csapatban dolgozni – ez a munkahelyeken is rendkívül fontos lesz.  Minden évben megvan a lelkesedés ahhoz, hogy az egyetem folyosóin töltsék az estéket, a robotautókat próbálgatva.”

Charaf Hassan kiemelte, hogy a versenynek van egy fontos üzenete a világ felé: „akik a BME-re járnak, nemcsak egy jó tanulmányt tudnak írni, de a forrasztástól a szoftverig meg tudják csinálni az egész megoldást. Ez egy pozitív üzenet: kézzelfogható eredményeket tudunk produkálni. A képzésünk unikalitása abban rejlik, hogy a villamosmérnök, elektronika, informatika szakma egy helyen van – és ez a hármas együtt érvényesül a versenyen is. Szoftver írása, hardver tervezése, szenzorillesztés a lényeg, az autó maga pedig ’showelem’. Dékánként azt mondhatom: a diplomáért keményen dolgozni kell, nem engedünk ki olyan mérnököt, aki nem képes egy rendszert összerakni. De mi ezt humánus formában szeretnénk csinálni. A diákból azt hozzuk ki, amiben jó. Ez egy szemléletváltás, amin dolgozunk – és a RobonAUT tapasztalata megerősít benne, hogy a humánus, hallgatóbarát környezet meghozza gyümölcsét. A kötelező szemlélet, a katalógus ellen vagyok – erkölcsi kötelességem vonzani az órára a hallgatót. Ez a műsor egy láncszem ebben a sorozatban.”

Eredmények:

http://robonaut.aut.bme.hu/2020/02/13/robonaut-2020-eredmenyek/