LMS-rendszerrel segített a HCI&DfA szakosztály

Néhány sorban szeretném megosztani a távoktatással kapcsolatos tapasztalataimat, amit a saját közvetlen környezetemben tapasztaltam az elmúlt hetek során.

A mostani helyzet nagy mértékben felborította az emberek általános, jól megszokott napirendjét, napi rutinját úgy a munkavégzésben, mint a gyerekekkel való iskolán kívüli foglalkozásokban is.

Vidéken élőként elmondhatom, hogy a tapasztalataim nagyon vegyesek ezzel az időszakkal kapcsolatban. Én egy 1500 fős kistelepülésen élek, ahol a helyi általános iskolában 160 kisdiák tanul, részben helybeliek, részben a szomszédos községekből járnak ide.

Az iskola pedagógusai igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az oktatás folyamatos maradjon, de problémákba ütköznek folyamatosan.

Erre nyújtottunk segítő kezet néhány héttel ezelőtt: a kijárási korlátozás bevezetését követő egy héten belül a digitális, távolléti oktatás támogatására az informatika eszközeiből válogatva kialakítottunk (személyes közreműködésemmel, konzultálva a szakosztály többi, pedagógus tagjaival és a helyi pedagógusokkal) egy LMS (learning Manegement System)-t, ahol mind a 8 évfolyamnak kialakításra kerül a "digitális" tanterme, minden tanórához a szükséges kurzus.

Ez igazából egy nagyon egyszerű kezelésre konfigurált Moodle rendszer.

A rendszer bevezetése azonban problémás. Sajnos a pedagógusok sokszor nem érzik úgy, hogy a rendszer használata segítené a munkájukat, plusz egy megtanulandó feladatként konstatálták ezt.

Sajnos a mostani gyakorlat nagymértékben az e-Krétára hagyatkozik, ott kerültek kiküldésre az első héten a feladatok, videók elérhetőségei. Ezzel csak az a probléma, hogy a videók elkészítése időigényes, a kollégák tapasztalattal nem rendelkeztek, és olyan hatalmas fájlméretű állományok jöttek létre így, amelyek pl. a Youtube-ra való feltöltéskor komoly adatforgalmat generáltak, valamint a letöltésük sem adatforgalom- és sávszélesség kímélő.

De ez csak egy a felmerülő problémák között. A túl sokféle infokommunikációs csatorna használata a szülők számára kaotikussá teszi a helyzetet.

Tananyag kerül a Google Drive-ba, kiküldésre kerül emailben, megosztásra kerül privát üzenetben vagy zárt csoportban a facebook-on. Minden lehetőséget próbálnak kihasználni a pedagógusok itt is. De ennek az az ára, hogy a családok, több iskolás korú gyermek esetében fokozottan el vannak árasztva olyan információáradattal a tananyag tekintetében, amely egy idő után menedzselhetetlenné válik. Gondoljunk bele, hogy 2 gyermek esetén ez napi 5-6 emailt jelent, aminek egy része e-Kréta üzenet, másik része tananyag elérési linkjét tartalmazza, és emellett ott vannak még a Facebook üzenetekben megosztott tananyagok is.

A családok esetében gondot jelent a napi gépidő beosztása, már ahol van gép. Jelen pillanatban a település iskolájában a diákok kb. 10%-ának nincs odahaza saját számítógépe, tabletje vagy okostelefonja. A home office-ban dolgozó szülők pedig számos esetben nem tudják, vagy nem áll módjukban, hogy az otthon használt munkahelyi számítógépet a gyerekek rendelkezésére bocsássák. Az online tanórák megtartása pedig hasonló okok miatt nem kivitelezhető: már kétgyermekes család esetén sem tartható megfelelő számú otthoni eszköz hiányában az online órai részvétel.

Ami külön említést érdemel, az az amúgy is problémás, SNI-s, BTN-es diákokkal való fejlesztő foglalkozás. A mostani időszakban sajnos ők várhatóan még jobban lemaradnak, és azt sem tartják kizártnak a fejlesztő pedagógusok, hogy az eddig hónapok, évek alatt elért eredmények sajnos egy csapásra eltűnnek, és olyan mértékű visszaesés várható az egyébként is hátrányokkal küzdő diákoknál, amit nehéz lesz úja behozni, ha ismét helyreáll a rend.

A tapasztalatok alapján komoly erőfeszítéseket kell még tennünk annak érdekében, hogy egyrészt a szülők, pedagógusok és a gyerekek is elfogadják ezt a megváltozott helyzetet, megtanuljanak élni a digitális technológia kínálta előnyökkel, és még nagyon sok munka vár ránk, hogy a megváltozott helyzetből is a lehető legjobbat hozzuk ki együtt, közösen.

Szücs Veronika