A Covid előtt - eHétköznapok
Gyönyörű napsütéses kora tavaszi reggelen sétálgattam Budapesten a Petőfi Gimnázium előtt. Guld Ádámot a Pécsi Tudományegyetem Média és Kommunikációs Tanszékének adjunktusát vártam, kettőnket hívtak meg a Petőfi nap alkalmából, hogy előadásokat tartsunk az eHétköznapok szakosztály képviseletében. A meghívás ritka örömmel töltött el, hiszen Török Mária igazgatóhelyettes asszony kollégáitól hallotta más gimnáziumokban tartott előadásaink jó hírét. Néhány telefon és mail váltásban egyeztettünk, mely témák lehetnek érdekesek, és megállapodtunk, hogy az influencerekről és a drónokról beszélünk.
Török Mária és kollégái a könyvtárban kávéval és aprósüteménnyel vártak minket és a többi előadót – ismert biológust és történészt, akik e neves napon előadásaikkal színesítik a tanulók délelőttjét. A háziak boldogan mutatták a 17., 18. századból való könyv- és térkép ritkaságokat, amelyek minket is lenyűgöztek. De jó, ha ilyen egy iskolai könyvtár. Feltöltődve indultunk a kijelölt terembe, amely kétszer másfél órában Ádámé és az enyém volt. Alig töltöttük fel az előadásainkat, már zsongott a terem a közel hatvan, 16-18 éves tanulótól és néhány érdeklődő tanártól.
Bemutatkozóul pár szót mondtam a várakozó csendben a Neumann Társaságról, az elmúlt 50 évben a változó szerepéről, a kezdetekről, amikor még a szoftver és hardver ismeretek domináltak és ahogy lassan a témák és a tagok is egyre szélesebb szakmai kört képviseltek, a kutatások és alkalmazások szélesedésével. Ennek köszönhető a mi szakosztályunk az eHétköznapok 2016-os megalakulása, amelynek célja: beszélni e korszerű technikák szerepéről a minden napjainkban, felhívni a figyelmet az egyes alkalmazások előnyére és hátránya is, minél színesebb képet festeni a valóságról a hétköznapi felhasználók számára. Terveink szerint a hallgatóságunk nem képzett szakemberek, hanem a mindennapi alkalmazók, az utóbbi időben elsősorban fiatalok.
Guld Ádám az influencerekről tartott előadást. A sztárság kialakulásáról beszélt – és döbbenetes élmény, hogy a 1970-es, 80-as évek neves színészei, sztárjai a mai fiatalok számára szinte ismeretlenek, pedig a kedvükért színházak és mozik teltek meg anno. Igen, így múlik el a világ dicsősége… Az új média sztárjai viszont – a tanárok, másképpen fogalmazva a harminc felettiek számára – teljesen ismeretlenek. De ahogy Ádám egy-egy képet felvillant, a tizenévesek örömmel mondják ki neveiket, és igen, ahogy az előadó sejti, hallgatnak rájuk, a látszólag otthon magányosan, érdekes videó filmeket gyártó fiatalokra. Az influencerek beszélnek autókról és zenéről, sportról és legújabban az evésről. A „mukbang” jelenség, dél-kelet Ázsiából indult világhódító útjára, hiszen nincs technikai korlát, itthon is megnézheted a lassan, komótosan, akár Dél-Koreában falatozót, aki minimális információt ad át. Mégis nagyon magas a nézettségük. Ádámék (PTE) kutatásából kiderült – több mint 500 ilyen videóhoz írt kommentből – a fiatalok magányossága, amit gyakran csak ez a virtuális, közös étkezés old fel.
A jó nevű gimnázium tanulói döbbent csendben hallgatták e szívszorító videókhoz írt kommenteket, látszólag a valóságnak ez a szeglete éppolyan távoli volt, mint a Távol-Kelet, ahol a videókat forgatták. De a mukbang jelenséget ismerték, mert a technika, a folyton náluk lévő okostelefon, elérhetővé teszi ezt is.
Drónokról tartott előadásomban, a fejlesztésük rövid történetén túl, ahol a lényeg nem az, hogy repül, hanem az, hogy távirányított mozgó jármű, megemlékeztem a tudósról, Tesláról, aki az első ilyen eszközt 1898-ban szabadalmaztatta. A drón a gyilkolás legfélelmetesebb eszköze, hiszen más földrészről pontosan tervezve lehet vele a célszemélyt likvidálni úgy, mint egy számítógépes játékban. De ez az eszköz visz gyógyszert időben a dzsungelbe, elhagyott településekre, ami másképpen alig megoldható. Így lehet gyorsan a hegyek között menő villanyvezeték szakadt pontját megtalálni, vagy emberélet kockáztatása nélkül a hegyekben eltűnteket keresni. A drón egyre több feladatot lát, láthat el, és bízom benne, hogy a fiataloknak is újabb és újabb lehetőségek jutnak eszükbe, amire az eszköz pár centis okos, vagy éppen a 3-4 embert is szállítani képes változata képes lesz.
Az előadások jó hangulatban teltek, a diákok sokat kérdezgettek, jó érzés közös hullámhosszra kerülni velük. A kétszer másfél óra alatt közel száz fiatallal és tanáraikkal találkozzunk.
A korai napsütésben a gimnázium kapujában állva már tudtunk a Covid járvány hazai fejleményeiről. Ádám még sétálva indult a Vár felé egy barátjával találkozni. Mégis olyan, mintha egy másik időszámítás lett volna. Eredeti éves terveinket, tavasszal még más gimnáziumban is előadni, felülírta a valóság.
Így az elmúlt időben emailben és telefonon tartjuk a kapcsolatot és tervezzük a jövőt. Ádám éppen német kutatókkal közösen vizsgálja a karantén egyénre gyakorolt társadalmi, kulturális, gazdasági hatásait, különös tekintettel az infokommunikációs eszközök szerepére. A kutatás a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és a stuttgarti Hochschule für Kommunikation und Gestaltung (HFK+G) szervezésében zajlik. Tervezi, hogy az eredményekről majd az eHétöznapok keretében is beszél.
A bezártság napjait én részint online tanítással töltöm. Beszélgettek gimnazista és általános iskolás, elit környezetben és nehéz körülmények között élő gyerekekkel. Most hirtelen mind másra kezdték használni a számítógépet, de sokan csak a mobilt: napi sok órás tanulásra. Ennek tapasztalatairól, a technika élvezetéről vagy nyűgéről, a kényszer szülte használat érzéseiről beszélgetnék a diákokkal az elkövetkező találkozásainkon. Hiszem, hogy ez hosszabb távon egy kicsit segíthet megtalálni az online oktatás helyét az általános és gimnáziumi oktatásban, s nem utolsó sorban a fiataloknak feldolgozni a megélteket.
2020. május 16.
Talyigás Judit
eHétkönapok szakosztály
