eHétköznapok Pandémia idején – online workshopra emlékezve

Talyigás Judit (e-Hétköznapok Szakosztály elnök) beszámolója

A fenti címmel rendezett szakosztályunk október 22-én délután online konferenciát. Társaságunk arra készült, hogy 2020-ban folytatja a 2019-ben megkezdett előadássorozatot a gimnazisták mindennapjaiban előforduló e-találkozásokról, így influencerekről, drónokról … március elején még a Petőfi Gimnáziumban tartottunk előadásokat, de aztán a Covid19 közbeszólt. Ha valakiknek, nekünk tudnunk kell, hogy a nagyon sok pszichés és gazdasági gondot okozó járvány egy területen, a korszerű technikák alkalmazásának széles körű elterjedésében, mind a munka, mind a lakossági élet és a kultúra mindennapjaiban, mást most nem említve, jelentősen segített. 

Így megszerveztük azt a konferenciát, amelyen olyan kutatásokról számoltak be előadóink, amelyek pandémia nélkül sose születtek volna meg.

Szakosztályunk ezért szeptemberben meghirdette a rugalmasan és online tervezett konferenciánkat, amelyre végül négy hölgy jelentkezését fogadtuk el. Külön érdekesség és számomra jó érzés hogy az előadók három különböző városban élnek, és négy nagyon eltérő témával foglalkoznak.

Az első előadónk, Bernschütz Mária, a BME adjunktusa, előadásának címe: Az online otthonoktatás helyzete Magyarországon. Az igen impulzívan megtartott előadás egy még folyamatban lévő, részletes, nem reprezentatív, felmérésen alapuló kutatás eredményeiről számolt be.

A kérdőíveket szülők és pedagógusok töltötték ki. A pandémia tavaszi időszaka, a bezártság elsősorban a nőkre, anyákra nehezedett. 

A szokásos feladataikon – munkavállaló, feleség, anya – túl, most még a gyerekeik tanítása: feladatok elmagyarázása, gyakran feltöltése stb. is rájuk hárult. A másik átlagosnál nagyobb lelki igénybevételnek a pedagógusok voltak kitéve, akik digitális felkészültsége, no meg hozzá a szükséges eszközök döntően nem álltak rendelkezésre, de az oktatás mégis napi feladatuk volt. Az a feltételezés, hogy X vagy idősebb Y generációs NŐK „vállán nyugszik” az online otthonoktatás, igazolást nyert. Az is egyértelmű, hogy minél idősebb az oktató annál nehezebben birkózott meg ezekkel a feladatokkal. A felmérés eredményeinek elemzése még tart.

A következő előadó Keszeg Anna, a BBTE adjunktusa volt, aki előadását röviden összefoglalta, és ez a cikk után külön olvasható.

Baracsi Katalin független internetjogász,  a Digitális túlélés, avagy milyen képességekre, készségekre van szükségünk a digitális mindennapokban címmel meghirdetett előadásában a tudatos, felelős internethasználat szükségességéről beszélt. 2018. szeptember 26-án, a Világgazdasági Fórumon jelentették be a Digitális Intelligencia Projekt elindulását, amely olyan szociális, érzelmi és kognitív képességek összességét jelenti, amelyek elengedhetetlenek a digitális élethez.

Felvázolt egy nemzetközi kutatást, amelynek célja a DQ, másképpen digitális intelligencia meghatározása.

Szerintük ez egy szuper képesség, amelynek sok most már részint rendszerezett alkotóeleme van. A szükséges elemek nemcsak technikai tudásra, hanem érzések, érzelmek kezelésére is kiterjednek.

Feltételezéseik szerint az ember maga és nem a MI képes ezen képességek továbbadására. A bemutatott ábra (lásd. alább) 8 fő csoporton belül különböztet meg részképességeket.

eHétköznap illusztráció

 

Glózer Rita, a PTE egyetemi docense Miért és hogyan űzünk tréfát a járványból? A Covid-19 mémek-ről címmel egy szokatlan témát vetett fel. Szokatlan, írom, pedig nap mint nap találkozunk a mémekkel, ha máshol nem, akkor a Facebookon. A mém-ek történetéről is beszélt.  A mém szó Richard Dawkins szóalkotása a miméma (utánzás) szóból, amelyet 1976-ban publikált. Számos kutató foglalkozott azóta e jelenséggel, amely életünk szerves része lett és így a Covid kapcsán is újabb és újabb mémek  születtek. A kutatás 300 mémet vizsgált. Érdekes tapasztalat, hogy jellemzően több az írás, mint az ábra ezeken.  A karantén fogalma megváltozott ezekben, egyértelműen az otthonmaradásra utal.

eHétköznap illusztrációeHétköznap illusztráció

 

A mémek utalnak az idő ritmusának megváltozására, a tevékenységek helyének változására, arra, hogy  a járvány, hogy hatott a testre, de mitológiai és folklór kapcsolatok is fellelhetők bennük.

***

Keszeg Anna egyetemi adjunktus (BBTE, Babeș–Bolyai Tudományegyetem):

Online dizájnhétköznapjaink

A pandémia idején sok minden változott meg az életünkben, így talán nem is tudtunk kellően odafigyelni arra, hogy az otthonainkba milyen sokan nyertek bepillantást. A home office-ban az online konferenciák platformjain a lakásaink egy-egy részlete, a munkaállomásunk, a könyvespolcunk, a falainkat borító képek mind láthatóak lettek. Igaz ugyan, hogy a konferenciaplatformok általában lehetővé teszik háttérkép beiktatását vagy a háttér elmosását, mégis a leggyakrabban felvállaltuk, nem takartuk ki a lakásunkat, sőt, gondosan választottuk ki, melyik részét akarjuk megmutatni, sokan közülünk be is fektettünk abba, hogy mutatós home office-unk legyen. A privát tér és munkatér összeolvadásával létrejött életteret hívjuk konvergens otthonnak.

eHétköznap illusztráció
Kép 1–2. Online hátterek az egyik online konferenciaplatform kínálatában.

 

Vagyis a világjárvány egyik komoly következménye, hogy egymás ízlését, a személyes tereink berendezését közelről láthatjuk. Nem volt még olyan korszaka az emberiség történelmének, amikor a lakhatási körülményeinket ilyen sok embernek mutattuk meg. Ez a jelenség megmutatta, hogy milyen ízlésünk van, hogy szocialista nosztalgiával, skandináv minimalizmussal, bohém keresetlenséggel, rusztikus egyszerűséggel vagy modernista eleganciával rendezzük be hétköznapjainkat. Illetve a közösségi média adta versenyszerűséghez alkalmazkodva nem egyszer versengtünk is egymással, hogy kinek van kamerakészebb otthona. A pandémia idején olyan személyek otthonait is megláthattuk, akik korábban lakberendezési magazinoknak adtál el belső tereik fotózásának jogát. Két tendenciát lehetett tetten érni ebben az időszakban. A skála egyik oldalán a barkácsmegoldások állnak: az íróasztalként, munkaállomásként használt vasalódeszkák, az irodai rendszerezővé előléptetett éjjeli szekrények, melyek mindannyiunk számára ismerős jelenségek lettek. A skála másik végpontját a legnagyobb profizmussal és luxussal berendezett otthoni munkahelyek adják, ahol éppen nem a kezdetlegesség feletti önironikus nevetést, hanem a tökéletesség iránti vágyunkat mozgósítottak.

eHétköznap illusztráció

eHétköznap illusztráció
Kép 3–4. Luxuslakások az Instagramon.

 

Az életterek berendezése azt a közösségi médialogikát követi, melyet adatviselkedésnek, az ízlésklaszterek korának hívunk. Az általunk használt elektronikus szolgáltatások, az online vásárlás platformjai, digitális lábnyomaink nemcsak viselkedésünket teszik előre jelezhetővé, de az ízlésünket, privát esztétikánkat is.

Ugyanakkor az otthonok láthatósága a társadalmi olló kinyílásának tapasztalatát valósággal az arcunkba vágta: az otthonok közötti különbség egy egyetemi órán, egy munkahelyi megbeszélésén, egy projektegyeztetésen vagy akár a bibliaórán, az online terápián azonnal látható lett. Illetve ezeknek a különbségeknek köszönhetően azon is elgondolkodtunk, hogy a hálózatba kapcsolt, okos eszközökkel és technikával felszerelt otthon mennyire privilégium. Michel Foucault francia filozófus és társadalomteoretikus a 20. század második felében figyelmeztetett arra, hogy a társadalom perifériájára szorultaknak mennyire nincs hangjuk a társadalmi térben. Most arra jöttünk rá, hogy a periféria mennyire láthatatlan. Nincsenek megmutatható, felvállalható otthonaik.

A pandémiával láthatóvá váló otthonaink a társadalmi egyenlőtlenségeket és az ízlésklaszterek közötti különbségeket mutatták meg.