Dr. Nagy Ádám előadása a Jelenből a digitális jövőbe konferencián

A november 4-i Jelenből a digitális jövőbe címmel rendezett nemzetközi online konferenciánk egyik legérdekesebb témáját Dr. Nagy Ádám, a Selye János Egyetem docense feszegette. Előadásának az „OK, Zoomer? – Tegyük rendbe a generációs logikát!” címet adta. Színes és szellemes előadása a generációs logika társadalomtudományi alapjaiba vezetett bennünket, az egyes generációk eltérő sajátosságait bemutatva, egyszersmind összehasonlítva jellemző információszerzési szokásaikat. Lesz-e generációt összekovácsoló hatása a világjárványnak, és ha igen, melyik generációra lesz ilyen hatással? Dr. Nagy Ádám nem titkolta, hogy az X-generáció szülötte.

Előadását egy Szókratésznek tulajdonított, örökérvényű idézettel kezdte, bizonyságául annak, hogy a felnőtt generációk évezredek óta okolják az utánuk következőt a világ megrontásával, és amit Gerhard Schulze a „kölcsönös meg nem értés struktúrája” -ként definiál:

„Manapság a fiatalság szereti a luxust. Rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az öregeket, és a szája jár, ahelyett, hogy dolgozna. A fiatalemberek [...] visszabeszélnek a szüleiknek, hencegnek a társaságban. Evéskor felzabálják az édességet, egymásra vetik a lábukat és zsarnokoskodnak a tanáraikkal.”

Az előadás a generációelmélet hátterének, három fontos pillérének ismertetésével folytatódott.

Karl Mannheim szociológus (1893-1947) elmélete szerint egy korcsoport akkor lesz generáció, ha van közös nemzedéki tudat, közösségi jegy, közös tapasztalat, élmény, közös értelmezés, ami a korcsoportot meghatározza. Könnyen belátható, hogy a ’68-as párizsi diáklázadás és az ikertornyok ledőlése olyan élmény, mely egy nemzedéket összekovácsol. És vajon a jelen pandémia? – teszi fel a kérdést Dr. Nagy.

dr. Nagy Ádám - OK, Zoomer?

Marc Prensky író (1946-) a korosztályhoz való tartozást az információs társadalommal való viszonyban értelmezi. Az ő nevéhez fűződnek a „digitális bennszülött” és a „digitális bevándorló” kifejezések. A modell lényege, hogy a generációk az információszerzési és a kommunikációs stratégiájukban térnek el, alakulnak át; az informatikai eszközhasználatuk szempontjából különböztetünk meg nemzedékeket. Az X-generáció eszmélésnek információszűk környezetét az előadó egy személyes visszaemlékezéssel illusztrálta: milyen időigényes és egyoldalú volt az internet előtti világban dolgozatot írni egy, a diák előtt ismeretlen területről – Mongólia fejlett ipara – szemben a mai áldott állapotokkal, amikor húsz perc alatt összehozhatunk egy viszonylag értelmes anyagot.

William Strauss (1947-2007) és Neil Howe (1951-) szerzőpáros generációelmélete szerint ciklikusan, kb. 15-20 évente megy végbe mannheimi értelemben vett generációváltás, melyek jól tetten érhetők. Az elmélet 4 generációs archetípust különböztet meg: Próféták, Nomádok, Hősök és Művészek.

A kis lélekszámú két világháború közt születetteken kívül, kiket csendes generációnak neveznek, az alábbi generációkat különböztetik meg:

  • 1946-1965 közt születettek: Baby boomerek avagy Próféták. Közös eszmélésük alapja a „soha többé háborút” és az állandó hidegháborús fenyegetés légköre. (Magyarországon a Ratkó-gyerekek e generáció szülöttjei.)
  • 1966-1980 közt születettek: X-generáció avagy Nomádok. E nemzedék még offline környezetben nevelkedett, aztán fiatal felnőttként cseppent bele az információs társadalomba.
  • 1981-1995 között születettek: Y-generáció avagy Hősök. E nemzedék még kisgyermekkorában találkozott az internettel, magabiztos az eszközök kezelésében, közege a digitális univerzum. Erős médiafüggés jellemzi, gyorsan reagál a technológiai változásokra. Ugyanakkor inkább befogadó volt eszmélése idején, így alapvetően inkább fogyasztja az információt.
  • 1996-2010 között születettek: Z-generáció (Zoomerek) avagy Művészek. Fogalmuk sincs, milyen az élet internet nélkül. 84 %-uk napi használó, 66 %-uk állandóan online. A generáció úgy eszmélt, hogy maga is tartalomelőállító (blogok, n-core, wikipedia, facebook, web2.0). Nagy részüket jellemzi az ún. érzelmi inkontinencia. Érzelmi igényeiket szívesen élik meg virtuális közösségben, és inkább otthon maradnak, a nagyobb sávszélességnek köszönhetően. Azonos időbeliség jellemzi a nyugati kultúrával, például egyidőben, eredeti nyelven nézi a netflixen a sorozatokat.
  • Végezetül: a 2010 után születettek: az Alfa-generáció (az elnevezést Mark McCrindle ausztrál demográfusnak köszönhetjük). A generáció többsége még nem született meg, legfeljebb 10 éves! Nincs még kialakult társadalomfogalma. Még nem tudni, mi lesz az összetartó erő és az egymásrautaltság, ami ezt a generációt megszólítja és ami majd őket jellemezi. Talán az önvezető autók? Talán nem kell majd gépelniük, mert a diktálás és a szövegfelismerés olyan tökéletes lesz? Lehet, hogy a kései gyermekvállalás 25-30 évre kitolja a generációváltást? A lényeg, hogy még nem tudjuk, mi lesz a változás mibenléte a Z-generációhoz képest.

Dr. Nagy véleménye szerint a pandémia – mannheimi értelemben – a Z-generáció életében lesz olyasféle viszonyítási pont, mint az ikertornyok ledöntése és nemzedék-összeforrasztó közös tapasztalat.

De miért kell, hogy egy IT munkaadót mindez érdekeljen?

Mert az egyes generációkat másképp kell megszólítani, mivel más kommunikációs környezetben eszméltek!

De az igényeik is mások. A Z-generáció sokkal konformabb, mint a szülei. Úgy tűnik, nem akarja megdönteni a fennálló status quo-t, 66-68 %-ban elfogadja szülei életeszményét. A generációt stagnáló deviancia jellemzi. Képernyő-orientált, emiatt bizonytalanabb, passzívabb. Közéleti kérdésekben visszahúzódás jellemzi – vagy a véleménynyilvánítás platformjai nem kedveznek ízlésének.

Az előadás itt tekinthető meg.

 

Várjuk a véleményeket! Osztja Dr. Nagy Ádám vélekedését a pandémia generációs szerepét illetően? Van elképzelése, mi lehet az Alfa-generáció közösségi jegye? Írja meg véleményét a titkarsag@njszt.hu címre, „Generációk” tárggyal. Az érdekes gondolatokat szívesen közöljük!