Köztünk élő Nők

Konferencián vagyok. Azaz ülök a számítógépem előtt, a barátságos szobámban, mint hónapok óta oly sokszor. Lábamnál Pamacs kutyám hever. Csupa ismeretlen előadó és vélhetően a hallgatóság között sincs ismerős. Ez szokatlan.

Amikor a BME Villamosmérnöki Karára jártam, Simonyi Károly professzor – akiről most már mint a tudomány templomának papjaként emlékeznek meg –, egy számomra fontos hasonlatot mondott: „Minden ember tudása egy gömb, az ismeretek halmazában. Aki sokat tud, annak nagyobb átmérőjű ez a gömb, de így a felszíne is nagyobb, s jobban érzékeli, mi mindent nem tud.” Az emberi kapcsolatainkról a facebook kapcsán is ilyen bezárt burokként beszélünk. Ha elég nagy, jókat tudunk benne nyújtózkodni és baráti, szakmai beszélgetéseket folytatni. De közben tudnunk, érzékelnünk kell az azon túli, lüktető életet. Nem könnyű kitörni. Nekem egy barátnőm segített most. A hozzákötődő hálón keresztül jutottam el a ShareIT Lab által szervezett konferenciára december 4-én. A ShareIT Lab egy civil közösség, elősegíti a nők pályakezdését, karrierváltását és érvényesülését a digitális technológia területén.

A konferencián először Szeiler Andreára figyelek fel. – Hogyan lettem unicornis – kezdi –, mert tudják, az a karrier, amit befutottam – állítja – nem jellemző a nőkre. – Tessék? – tűnődöm, még mindig itt tartunk? 

Szeiler AndreaMesél a négy-öt hölgyről, akik a múltban az informatika terén jelentőset alkottak. Ada Lovelace (1815-1852), Grace Hopper (1906-1992), Hedy Lemarr (1914-2000), Katherine Johnson (1918-2020), Margaret Hamilton (1938-). Nos valóban, meghatározó férfi informatikai szakemberek, még magyar viszonylatban is sokkal többen vannak. Vagy csak nem ismertek a hazai eredményes nők?

Andrea felszabadultan meséli: 13 évesen a TV-ben látta a Basic programozási nyelv oktatását és beleszeretett. Ez a nyolcvanas évek. Kovács Győző lehetett a varázsló. Andrea programozóként férfiakkal volt körülvéve, akik hol nem vették komolyan, hol NŐ-ként kezelték, aztán befogadták. Nem könnyű a megfelelő szellemes, vidám helyretevő stílus kialakítása. Neki megy. Mosolyog és felszabadult. Amikor a női kvótát hozza szóba, határozottan állítja: nem ért vele egyet, az is diszkrimináció! Mindegy, hogy férfi vagy nő, az a fontos, hogy EMBER, és mit tud, mire képes? – vallja. Az évek során előbbre és előbbre lépett, 2020-ban már egy nagy nemzetközi cég adatbiztonsági vezetője, és a WITSEC egyik alapítója. Pamacs mintha kérdezné, mi az a WITSEC? – várakozón az ölembe helyezi a fejét. Women in IT SECurity – 2014-ben 9-en alapították.

Pálfi DóraE határozott sportos hölgy után a képernyőn egy törékeny kislány, no jó, fiatal nő jelent meg. Amíg számomra Andrea stabilan áll a Földön, addig Pálfi Dóra már célzottan repül, Abu Dhabiban neurológiát és informatikát tanult, majd a svéd KTH műszaki egyetemen végezte a mesterképzést, ember-számítógép interakció szakon. Igaz, itt most leszállt, és alapított egy start up-ot, az imagiLabs-t, amelynek működését többek között közösségi finanszírozásból oldotta meg. Ez érthető, a termék, az Imagicharm is a közösségnek szól, fiatal lányokat közelebb hozni a programozáshoz, úgy, hogy saját maguknak a mobiljukon csodás, kedvükre változtatható kütyüket programozhatnak. Ha Svédország, akkor természetes? Vagy mégsem az, hogy az Ericsson 2018-ban felvette őket a start up programjába? És 2019-ben az Apple meghívta őket a női vállalkozó programjába?

Dér LeonóraEllentéte? Vagy egészen hasonló? Egy Nógrádi faluban programozó egy 24 éves lány, Dér Leonóra, aki látszólag otthon ül, de munkái az internet hálózatán át szállnak egy finn céghez. Négy éve itt dolgozik, főként bankok számára fejleszt webes alkalmazásokat. Az ELTE-n végzett programtervező informatikus, aki a munka mellett újabb és újabb programnyelveket, start up alapítási és működtetési eljárásokat tanul, és tapasztalatait blogban is megosztja. Közben jógázik és a kutyáival sétál a nógrádi vidéken. Természetesen környezetvédelmi programokban is részt vesz. Előadásában sorolja és elemzi az újabb és újabb programozási nyelveket. Kapkodom a fejem, ebből a világból már alig értek valamit. Jó látni, hallani mosolygó, szerethető magabiztosságát.

Laczkó KatalinA találkozást e színes világgal: nőkkel, akik élik az igazi életet, dolgoznak, tanulnak, Laczkó Katalinnak köszönhetem, aki meghívott. Örömmel láttam, mindig mosolyogva háziasszonykodott, fogadta az előadókat, kérdezte őket. Kicsit utánanézve, természetesen Katalin is informatikai vezető. A 260 ezer főt foglalkoztató amerikai Jabil Circuit Inc. európai régiós IT vezetője, feladata kezdetben a biztonságos működtetés, ma már a fejlesztésekért is ő felel. A régióban 13 gyár működik.

Katalin a napi munka mellett elnöke a ShareIT Lab egyesületnek, amit tizenketten anno azért hoztak létre, hogy nőket támogasson a pályakezdésben, karrierváltásban vagy előlépésben a digitális technológia területen. Ennek szellemében szervezte, vezette a konferenciát is. Munkájáról beszélve egyszer csak kiderült, hogy a számítógépek, hálózatok biztonságos működtetése mellett vagy éppen azért? a beszélgetés, a biztatás, az emberi kapcsolatok, hálózatok fenntartása az egyik legfontosabb munkaeszköze. 

Vége a konferenciának. Ilyenkor sietünk megkeresni, akit régről ismerünk, vagy akivel végre szeretnénk személyesen is megismerkedni. Ez most is így történt. Bízom benne, hogy az első beszélgetés után Katalinnal, akivel úgy éreztem közös a nyelvünk, sok közös szakmai-emberi programunk lesz.

2020. december 15.

Talyigás Judit

A cikksorozat korábbi részei: