Bemutatjuk Nikházy Lászlót

Két fontos informatikai diákolimpiával a hátunk mögött Nikházy Lászlóval, az ELTE Informatikai Kar Doktori Iskolájának hallgatójával, egyszersmind a Neumann Társaság fiatal tehetséggondozó szakemberével beszélgettünk.

NL
Nikházy László (forrás: A Gondolkodás Öröme Alapítvány)

A beszélgetés apropója, hogy nemrég zárultak a nemzetközi informatikai diákolimpiák: az idén első alkalommal megrendezett EGOI – Európai Lány Informatikai Diákolimpia, ahol László a magyar csapat vezetője, valamint az IOI – Nemzetközi Informatikai Diákolimpia, ahol csapatvezető helyettesként volt jelen.

Laci, hogy cseppentél ebbe a világba?

Annak idején, diákként, magam is indultam versenyeken.

Milyen eredménnyel?

A legjobb eredményem az Informatikai OKTV 2. helyezése, a matek OKTV 9. helyezése és a fizika OKTV 2. helyezése. Ugyanakkor nemzetközi versenyeken, diákolimpiákon nem vettem részt, mert a válogatóversenyeken nem voltam sikeres.

Ez az érdeklődés esetleg családi indíttatású?

A szüleim mindketten matematika-fizika tanári végzettségűek. Édesapám informatikusként dolgozik.

A mentorálásba hogy cseppentél?

Azt hiszem, a szüleim révén bennem is van tanári véna. Gyerekként különösen jól éreztem magam Pósa Lajos hétvégi matektáboraiban, ezek borzasztó sokat adtak. Ott is voltak fiatal segítők, és amikor befejeztem a középiskolát, magam is segítő lettem, ez olyan magától értetődő volt. Egyetem után már táborvezetőként is tartottam matektáborokat, a két csoportom időközben leérettségizett, és most a matek helyett programozás táborokat szervezek. A doktori iskolát is amiatt kezdtem el, hogy Pósa Lajos módszertanára építve hozzak létre programozás táborokat, ami fiatal egyetemista korom óta célom.

Ezek a táborok vagy szakkörök milyen korcsoportra fókuszálnak?

A 7-12. osztályos gyerekeknek szólnak. Online szakköröket tartok hetente, három szinten. Két tábori csoportot indítottam, az ország legtehetségesebb 10. illetve 8-9. osztályos diákjainak, nekik egyelőre összesen három hétvégi online „tábort” tartottunk az egyetemista segítőimmel együtt. Nyáron viszont mindkét csoportnak egy háromnapos tábort fogok tartani, a helyszínük az aquincumi AIT Campus lesz.

Mi folyik itt, mit tanítasz?

Problémamegoldást számítástudományi gondolkodással. Algoritmusokat, adatszerkezeteket és programozást. Mindezt feladatokon keresztül felépítve, ahogy A Gondolkodás Öröme Alapítvány matektáboraiban is csináljuk.

Hogy találnak rád az érdeklődők?

Az Alapítvány honlapján tettem közzé a felhívást, amit aztán sok helyen hirdettem, elküldtem ismerősöknek, korábbi diákjaimnak, az informatikatanárok levelezőlistájára, valamint külön néhány tehetséggondozással foglalkozó tanár kollégámnak, és konzulensem, Dr. Zsakó László segítségével több tehetséggondozó műhelybe. De mára talán az is elmondható, hogy a foglalkozásoknak hírük ment a diákok és a szülők körében is, egymásnak továbbadják az információt. A résztvevőktől és szülőktől sokszor kapok nagyon pozitív visszajelzéseket.

Van egy weboldal, ahol közvetlen információkat lehet a foglalkozásokról szerezni?

A Gondolkodás Öröme Alapítvány weboldalán, melynek keretei közt tartom magam is a foglalkozásaimat. A tehetséggondozást végző szakmai közösségünket Pósa Lajos didaktikai öröksége kapcsolja össze, az itt programokat tartó tanárok mind a felfedező matematikaoktatás hívei.

Meg lehet tudni, hogy ezeken a foglalkozásokon milyen a fiúk-lányok aránya?

A tábori csoportok összeállításánál törekszem arra, hogy a résztvevők legalább negyede lány legyen. Alapul véve a legutóbbi esetet: a 31 fős csoportból 8 lány és 23 fiú.

Viszont nagyon fontos, hogy olyat tudjak tanítani, ami mindenkinek szól, és ennek a nagyon eltérő szintbéli tudás nem tesz jót. Kell egyfajta homogenitás e téren. Ugyanakkor az azonos korosztályt fontosabbnak tartom a közösségépítés miatt.

Hogy lettél az EGOI csapatkapitánya?

Őrség
Az EGOI-s lánycsapattal az Őrségben

Igazából van már némi múltam. Első alkalommal a 2018-as varsói CEOI-n voltam helyettes csapatvezető, Dr. Horváth Gyula mellett. Akkor jelentkeztem a doktori iskolába is, már benne voltam a versenyek feladatkitűzésében, és talán mindezeknek köszönhető, hogy bizalmat kaptam Dr. Zsakó Lászlótól.

Egy ideje tehát benne vagyok a magyarországi versenyek szervezésében, és több alkalommal nemzetközi versenyekre is kísértem csapatokat, van némi tapasztalatom. Ez alkalommal Ági, azaz Erdősné Dr. Németh Ágnes, kért fel a feladatra, aki, mint az IOI Nemzetközi Bizottságának magyar delegáltja, eredetileg a szingapúri versenyhelyszínre utazott volna.

Egyébként van olyan verseny, például a romániai RMI, ahol én kezdeményeztem, hogy a magyar csapat vegyen részt, Ági pedig szerzett meghívást, én vittem a fiúkat. Vagy az orosz Innopolis Open nemzetközi verseny, ahová szintén vittem már csapatot – Ágival közösen és egyedül is. Utazni jó!

Mi okozta neked az EGOI-n a legnagyobb nehézséget?

Hát, az az igazság, hogy nagyon sok felelősségem volt, és most elsősorban nem a csapatvezetésre gondolok, hanem a szervezéssel, a verseny lebonyolításával és a szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos feladatokra. Ez egy elég összetett feladatkör, úgymond egyfelől képviselni a magyar delegációt, fordítani, a versenyhelyszínt – technikai értelemben is, minden apró részletet figyelembe véve, körültekintően – megszervezni. Itt szeretném megköszönni Pongrácz László, az ELTE Szombathelyi Campusa rendszergazdájának roppant lelkiismeretes, segítőkész és szorgalmas segítségét a technikai feltételek biztosításában.

Amúgy nekem a pénzügyi adminisztráció – az étkezési számlák gyűjtése, ellenőrzése – okozta a legnagyobb szorongást, vajon minden adat helyes-e (nevet – a szerk.). Természetesen a helyettesem, Bakonyi Viktória, segített mindenben, de ő kevésbé tapasztalt a csapatvezetés terén.

Milyen volt a hangulat?

Szerintem jó volt. A svájciak által szervezett online programokban is örömünk telt, a kirándulások is szuperek voltak, a szombathelyi kísérőink segítőkészsége és felkészültsége pedig egészen kivételes volt. Ami szerintem nagyon fontos: a lányok egymás társaságában is jól érezték magukat. Végig közösen csinálták a dolgokat. Nagyon pozitív volt a légkör. Én feszültséget egyáltalán nem érzékeltem közöttünk. Amikor nem sikerült jól a versenynap, akkor egy órát szomorkodtak, de aztán hamar felvidultak egymás társaságában.

Az egyetemen és a szálláshelyen is mindenki segítőkésznek bizonyult, a kirándulások alkalmával gyönyörű tájakat barangolhattunk be, a szombathelyi Bolyai Gimnázium segítőkész tanári gárdájának kalauzolásában, amiért örökké hálásak leszünk.

Érzékeltél valami különbséget a fiúkhoz képest?

Szerintem versenyszempontból hasonlóan viselkednek. Sőt. Szerintem pont ugyanúgy versenyeznek. Most tényleg van összevetési alapom. Az IOI első versenynapján (melyen négy fiú versenyző vett részt, és közvetlenül az EGOI után következett – a szerk.) pontosan ugyanazt az elkenődést láttam a fiúk arcán a rossz eredmények miatt. A lányok többet csacsognak, talán annyi.

IOI ELTE
A 2021-es magyar IOI csapattal az ELTE-n. A kép baloldalán Dr. Horváth Gyula csapatvezető.

Mik a jövőbeli terveid?

Elvileg egy év múlva védek a doktori iskolában.

Szinte biztos, hogy az ELTE IK Média- és Oktatásinformatikai Tanszékén van hely, tehát amit most csinálok, csinálhatom tovább. Már doktoranduszként is oktatok. És egyetemi oktatóként is kell kutatni.

Tehát a tudományos életet választod.

És csinálom mellette a tehetséggondozást, mert a legtöbb örömöt, flowt az szerzi.

Akkor nagyon sok sikert kívánok a tehetséggondozás területén!

Dandoy Gabriella