A lányok diákolimpiájára készül – és azt üzeni: a tudományban csak a tudás számít

Imád sudokuzni, imád programozni – és bolondul a pesti életért. De legjobban a tudományban van otthon Éles Júlia, aki most elsőéves egyetemista az ELTE Informatikai Karán. Máris egy igazi női példakép. Számos versenyen bizonyította már tudását, talpraesettségét – s most aktuálisan az EGOI-ra készül, az Európai Informatikai Lány Diákolimpiára. Vele beszélgettem a Neumann Társaság Báthori utcai irodájában – és általa közelebb kerültem a diákolimpiák világához is.

A Neumann Társaság tehetséggondozási programjához elég régóta kapcsolódsz. Hogy kezdődött?

A Nemes Tihamér versenyeken hatodikos korom óta részt vettem, az országos döntőn minden egyes évben. A nemzetközi döntőn nem mindig tudtam elmenni, de az utóbbi három évben azokon is ott voltam. Többször jártam diákolimpiai válogatóversenyeken is, főleg az utóbbi két-három évben: IOI-CEOI válogatókon és persze EGOI válogatókon is. Tavaly részt vettem az első EGOI-n – és októberben részt fogok venni a másodikon is, Törökországban. A múlt évi versenyt Svájc rendezte, de sajnos online – így mi Szombathelyről vettünk részt rajta. Elég sikeresen: én ezüstérmet szereztem.

Milyen feladatokkal kellett megbirkózni?

Mindig van egy háttértörténet, abból bontakozik ki a feladat, ami bizonyos, megadott adatokból egy algoritmussal, bizonyos idő- és memóriakorlátokon belül, más adatokat számít ki. Ezekre kell programokat írni C++-ban, a hivatalos versenyprogramozási nyelven. Olyan programot, amely az adott időben lefut és ki is adja a helyes eredményt. Dióhéjban ennyi.

És ehhez milyen skillek kellenek? A közoktatás informatika tantárgyából vagy matekból kell topon lenni?

Mindkettőből. Szerencsére jó vagyok matekból – és nagyon szeretem is. Hatalmas segítség volt nekem a matematikai háttértudás, melyet egyébként matekversenyeken is szereztem. Középiskolai szinten is nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy diákolimpikon lehess, de bizonyos kérdésekben a középiskolai szint fölé kell ugrani. Az intervallum- és szegmensfa, a szófa például ilyen kérdések, ahogy az egyes gráfbejárások tágabb felhasználási köre is ilyen. Hogy mennyi mindenre lehet egy mélységi bejárást alkalmazni – ezt így a gimiben biztosan nem tanítják. Minden egyes témakörben nagyon mélyen kell belemenni a versenyszinthez. És fontos a kicsi trükkök ismerete is: hogy minél jobb, tömörebb, hatékonyabb legyen a kódunk – egy érettségi szinthez ezt sem szükséges tudni.

Kik segítettek a felkészülésben?

Legelőször a középiskolai informatikatanáromat és osztályfőnökömet, Demeter Csabát emelném ki, ő hatodik óta mentorál engem a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, Partiumban (Románia). Kiváló matematikatanárom is volt, Ványi Emese tanárnő személyében, ő adta meg a stabil hátteret. A Neumann Társaság csapatából pedig Erdősné dr. Németh Ágnes tanárnőt mindenképp kiemelném, a „lányolimpiáról” is tőle értesültünk először. Dr. Zsakó László és dr. Horváth Gyula tanár uraknak is hálás vagyok, akik több szakkört is tartottak nekünk, ahogy Nikházy László tanár úr is. Ezen kívül tavaly és idén is működött olyan mentorprogram, amelyben egyetemisták mentoráltak minket: tavaly Busa Máté – korábbi diákolimpikon -, idén Ladányi Szandra mesterszakos hallgató.

Nézzük a jelent! Kik mentek most az EGOI-ra?

Erdősné tanárnő a csapatkapitány. Velem tart Nagy Boglárka, aki hozzám hasonlóan szatmárnémetiből, azonos suliból jön, de egy évvel fiatalabb nálam. Ő már tavaly is megmérette magát, szép eredményt ért el. Kecskemétről Nagy Korina érkezik, aki tizedikes, a legfiatalabb csapattársunk – és Szegedről csatlakozik Fülöp Csilla.

A mezőnyt még nem tudjuk pontosan, tavaly mintegy 140 diák indult Európa országaiból – és néhány Európán kívüli országból is. Várom nagyon a versenyt, ami október 16-tól 23-ig Törökországban, Antalyaban lesz ( European Girls' Olympiad in Informatics, 2022 Turkey (tubitak.gov.tr)  ) – egyébként egy tengerparti városban, a turistaszezon végén, reméljük kellemes idő lesz a szabadidős programokhoz is… A felkészültség alapján optimista vagyok, de még minden témakörből szeretnék gyakorolni októberig – és kapunk is feladatokat. Múlt héten például nagyon sokat foglalkoztunk gráfokkal, most az egyetemi versenyfelkészítőn a rekurzióval.

Múlt héten Szegeden tartottunk felkészítőt, hasznosnak találtad?

Igen, nagyon! Hétfőtől csütörtökig egy négynapos, nagyon intenzív felkészítőt tartott nekünk Ági néni – Erdősné dr. Németh Ágnes – és Zsakó tanár úr. Horváth Gyula tanár úr pedig online kapcsolódott be. Reggel kilenctől egy ebédszünettel délután három-négyig tanultunk, gyakoroltunk. Persze közben voltak remek szabadidős programok is, megnéztük például a Neumann Társaság Informatikatörténeti Kiállítását is – nagyon tetszettek a muzeális gépek! – és az egyetemen is körülnéztünk. Sőt, a szállodában wellnesseltünk is, leadtuk a napi feszültséget. Összességében nagyon tartalmas volt a felkészítő, ismeretbővítő előadásokkal – és ha bármi kérdésünk volt, azt megválaszolták…

Nézzük a jövőt! Van-e még diákolimpiai terved?

A jövő évben sajnos már nem indulhatok, az idei az utolsó diákolimpiám. Most kezdtem az egyetemet, most ez a nagy kihívás…

A Neumann Társaság tehetséggondozási programja összeér az ELTE IK tehetséggondozási rendszerével. Úgy tudom, Neked is egy speciális helyed van…

Igen, a Neumann Tehetséggondozási Csoportba pályáztam – és be is kerültem. Van egy állandó tanulócsoportunk, „versenyes” diákokkal. Kétfelé vagyunk bontva, a másik csoportban van például Gábor Dávid, szintén diákolimpikon. Zsakó tanár úr előadásokat tart nekünk, Nikházy tanár úr gyakorlatot, Horváth Gyula tanár úrnál pedig választható versenyfelkészítőn veszünk részt. Nagyrészt csoportokban dolgozunk, 5-6 fő dolgozik együtt. Programtervező informatikus szakon kezdtem, mellette ugyanazokon az órákon veszek részt, mint a többi hallgató, de az alaptudásunk miatt az alapokon gyorsabb ütemben és egy kis „plusszal” eshetünk át, ez is a Neumann Csoport nagy előnye. Már volt két matematikaórám – és nagyon dinamikusnak találtam, nem kellett számunkra már ismert témákat elölről kezdeni.

Mik a hosszabb távú terveid?

Nem szoktam túl nagy léptékben előre tervezni, csak a következő két-három lépésre koncentrálok. Szívesen részt vennék kutatásokban, mindenképp érdekel például a 3D modellezés. Nem szeretnék vállalkozást indítani, inkább csapattag lennénk, egy közös irányban, folyamatban vennék részt. Egy nyugalmas munkahelyet szeretnék, ahol tudok dolgozni…

Lányként, nőként tapasztaltál-e előítéletességet?

Szóban és tettben nem. De ha bementem egy infóversenyre és a teremben rajtam kívül senki nem volt lány – például megyei szintű versenyen ez előfordult… – néhányan furcsán néztek rám, „hogy keveredtem oda”. Úgy látom, már az általános- és középiskolás lányoknak is kell reklámozni az IT szakmát, mert fontos, hogy javuljon a női informatikusok aránya. És mind a lányoknak, mind a fiúknak azt kell üzenni: a tudományban nem a nem határozza meg, hogy ki miben jó, hanem a saját tudás, a tehetség, a szorgalom. Hogy mennyire áll rá az agya valakinek. Mindkét nemnem ezt kell üzenni: a tudományban csak a tudás számít – és fantasztikus dolog informatikusnak lenni.

Látom a szemeden a lelkesedést. Miért olyan fantasztikus ez?

Az alkotás miatt. Írok egy programot – és egy teljesen üres fájlból, a semmiből egy kis világ lesz. És azért, mert a matematikai háttértudásomat az informatikán keresztül tudom kivirágoztatni. És sokszor az informatika is segített, hogy a matematikában tovább mélyedjek. Egyszer elém került egy feladat, amiben volt egy pici elírás. Éreztem, hogy valami nem stimmel – és írtam gyorsan egy programot, ami kiszámítja az elemeket, abból vettem észre, hogy mi a hiba. Ezekért a pillanatokért nagyon megéri. Észrevenni egy új összefüggést. No meg: van az egészben egy játék faktor is… Nekem, aki például sudokuzni is nagyon szeretek, sokszor az informatika is egy lebilincselő játék.

Képes Gábor

Köszönjük a Nemzeti Tehetség Program támogatását!