Megemlékezés Vámos Tiborról
2023. május 22-én, délután megemlékezést tartottunk a SZTAKI Nagytanácstermében Vámos Tibor (1926-2021), a SZTAKI alapítója, az NJSZT korábbi elnöke (1975-85) és tiszteletbeli elnöke tiszteletére. Az emlékezést Monostori László nyitotta meg a SZTAKI képviseletében. Az eseményen Havass Miklós mondta el gondolatait Vámos Tiborról - a beszédet teljes terjedelmében közöljük.
A néhány nappal a halála második évfordulója után tartott szűkkörű rendezvényen elsősorban Vámos Tibor egykori munkatársai, SZTAKI-s kollégái vettek részt, valamint a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság vezetői.
A rendezvény alkalmával domborművet avattak Vámos Tibor tiszteletére – a SZTAKI-ban hagyomány, hogy az intézet kiemelkedő személyiségei a haláluk második évfordulóján domborművet kapnak a Kende utcai épület Nagytanácstermében.
Havass Miklós megemlékezése Vámos Tiborról
Kedves Barátaim!
Tíz éve mondta Tibor egy megemlékezésen: „Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja”. Mint annyiszor, akkor is igaza volt: mai emlékezésünk is rólunk és jövőnkről szól. A jövőnkről, az ő gondolatai tükrében. A jövőnkről beszélünk, de úgy, hogy meghaladva az idő síkok korlátait, személyében megidézzük Tibort, mintha közöttünk ülne, és ismét hallgatnánk mindig lényegre törő tanácsait.
A Neumann Társaságnak előtte is, utána is voltak Elnökei (sőt ma is van!). De bátran mondhatjuk, Tibor tíz éves elnöksége máig hatóan alapozta meg Társaságunk filozófiáját, gondolkodását.
Mindenekelőtt egy korlátozó politika korában szívünkbe égette azt a Jeffersoni elvet, hogy minden ember egyenlőnek és szabadnak teremtetett. Egy szabad társaság nem építkezhet rangokból, parancsokból, diktátumokból, de születhet közös akaratból, közös célokból, örömteli munkából, megegyezésekből, kooperációból. Belső szimmetriák uralta rendből. Társaságunknál nem a kapcsolatok, címek minősítettek, nem is az ideológiák szerinti megkülönböztetés. Egyforma ranggal ültünk az asztal körül a mozgalmi múlttal rendelkezők, és a deklasszáltak, öregek és fiatalok, az egyszerű programozók és az akadémikusok, mindenki, akiket tettvágy, ambíció feszített. „Virágozzék minden virág!” – adta meg elnökünk a hangot, szabad teret a kezdeményezéseknek!
Társaságunk elidegeníthetetlen céljává, örök missziójává tette az informatika szakszerű művelésének képviseletét hazánk modernizációjában. Nagyhatású tanulmányban vázolta fel a jövő vízióját: Hazánk és a műszaki haladás. Ehhez a vízióhoz hozzá tartozott annak kimondása is, hogy az emberi kultúra nemzetközi. Összefüggenek eredményeink, egymásra támaszkodnak erőfeszítéseink, s az egyedüli mérce a világszínvonal! Méretünknek megfelelően váljunk a nemzetközi kooperáció míves kisiparosaivá - hirdette. Ennek az iránynak gyakorlati nyitányaként az ő aláírása szentesítette az abban a korban szokatlan nyílt tudományos együttműködést, a szomszédos Ausztria testvérszervezetével, az OCG-vel.
Örök elégedetlenként figyelmeztette országát mulasztásairara, belterjességére, tárta fel informatikai fejlődésünk hiányosságait. De, mint sokszor mondta, az ország teljesítmény potenciálja elsődlegesen nem technikai, technológiai kérdéseken nyugszik, inkább társadalmi, kulturális kérdés. Ezért is állította mérnökként, kortársait megelőzve Társaságunk érdeklődésének homlokterébe az információs szabadság és önrendelkezés kérdését, vagy a folytonos tanulás szükségességét, szemben például a számítógépek számának mennyiségi számbavételével.
Megtanította nekünk a fiatalság tiszteletét. A fiatalokban nem esetlen kamaszokat látott, hanem lehetőséget arra, hogy egyenrangúan, vállvetve keverjék ki az újabb, élhetőbb világ szintézisét. Mert a fiatalság hordozza szívében annak a jövőnek zálogát, amire termettünk. A fiatalság az, ahonnan a társadalom felszívja a friss életerőt, amelyet azonban a múlt példája tesz képessé arra, hogy bokrosodjék, majd termővé váljék. A levél és a gyökér konszonanciája: egyenrangúak, ugyanannak az egyetlen életnek két metszete.
Megtanulhattuk Tőle azt is, hogy a legfontosabb dolgok sem elviselhetők akkor, ha komolykodva kezeljük őket. Iróniára hajló világlátása akkor lendült legmagasabbra, ha önmagát, vagy „méltóságait” kellett kifigurázni. Ilyenkor elemében volt, igazi mókamesterré vált.
Példával illusztrálta azt is, hogy a világ teljességének megértése együtt jár a magasszintű tudományos gondolkodással, az esztétikai szép előtti megnyílással, és a mélyen szántó etikai számvetéssel. Jó volt vele beszélgetni, mert a beszélgetések után úgy éreztük, bölcsebbé váltunk, megértőbbé, s nagy szavak nélkül: jobbá.
Kedves Tibor! Filozófiád agnosztikus volt. Nem hittél a túlvilágban. E pillanatban mégis úgy érezzük, hogy jelen vagy, s talán az Auriga csillagkép a Vámos-csillagán ülve figyeled esetlen botladozásainkat. Tedd ezt továbbra is!
Budapest, 2023. május 22.
Havass Miklós
