Neumann Jánostól Karikó Katalinig
Hargittai István és Hargittai Balázs új könyve, a Brilliance in Exile, The Diaspora of Hungarian Scientists from John von Neumann to Katalin Karikó (CEU Press, 2023), több mint 50 magyar tudóst mutat be, akik hazájuktól távol futottak be sikeres pályát. Történeteik inspirálóak, felemelőek, de olykor tragikumot is sugároznak. Hargittai István akadémikus, BME, maga is elismert kutató, így nyilatkozott a könyvről:
Mindig érdekelt, hogyan születnek a tudományos felfedezések és már korábban is írtam egy könyvet az öt magyar ún. Marslakóról – Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede. Ők nemcsak nagy tudósok voltak, de tudományos pályájukat is kockára tették azért, hogy megvédjék az Egyesült államokat és a Szabad Világot a német nácizmus, a japán militarizmus és a szovjet imperializmus ellen. Idővel kiterjedt az érdeklődésem az egész magyar tudományos diaszpóra iránt.
Az elmúlt százhúsz évben folyamatosan áramlottak el a tehetségek Magyarországról. Az elmúlt évek során rengeteg anyagot gyűjtöttem össze ezzel kapcsolatban, így mondhatni, hogy ennek a könyvnek a készítése évtizedekig tartott, míg a könyvet másfél év alatt írtuk meg. A munka örömét óriási mértékben fokozta, hogy Balázs fiunkkal együtt csináltam; nem ez volt az első közös projektünk.
Fizikai kémikus vagyok és a kémián kívül a fizika és sok más tudományos terület is érdekel. Sok híres tudóssal és feltalálóval kerültem személyes kapcsolatba munkám során; közülük jónéhányan szerepelnek ebben a könyvben, így például Wigner Jenő, Teller Ede, Kürti Miklós, Polányi Mihály, Avram Hershko, Lax Péter, Tisza László, Telegdi Bálint, Klein György és Éva és mások. Számomra azok voltak a legizgalmasabb történetek, amelyekben saját pályám nehézségeit és sikereit (ebben a vonatkozásban az enyémek jóval szerényebbek voltak) fedezhettem fel.
A bemutatott pályák jól illusztrálják, hogy mennyire ösztönzően hatott az emigrált tudósok számára az új környezet, a bizonyítási kényszer és persze a jobb kutatási és életkörülmények. A könyv megírásának fő motivációja az volt, hogy megmutassuk a kétféle társadalom közötti különbséget. Az egyik eltaszítja, nem ismeri el, esetleg üldözi a szóban forgó tudósokat, a másik befogadja, támogatja és integrálja őket.
Nem az a baj, hogy tudósaink részt vesznek a nemzetközi körforgalomban, nem az a baj, hogy mennek, hanem az, hogy elmennek és a mobilitás egyirányú. A tudománynak Magyarországon fényesebb jövője lehetne, ha a tehetséget itthon jobban megbecsülnénk, és nem csak akkor, amikor hazánk fiai és lányai külföldön már világsikereket értek el; ha elmaradna az irigység és féltékenység; ha jobban támogatnánk a tudományt és a kutatókat, amit nem lehet azzal helyettesíteni, hogy az országot elhagyók eredményeivel hencegünk; ha minden szinten erősítenénk az oktatást és megbecsülnénk azokat, akik oktatnak; és ha biztosítanánk a kutatási szabadságot és visszaállítanánk az egyetemi autonómiát.