Ruzsa Dénes: Hommage à Neumann, A22 Galéria

Az A22 galériában, új Neumann Professzorunk, Karikó Katalin tevékeny jelenléte mellett, a Magyar Elektrográfiai Társasággal közös pályázati díjátadóval egybekötve nyílt meg Hommage à Neumann kiállításunk. A megnyitón Ruzsa Dénes médiaművész elemző beszéde hangzott el, melyet a szerző engedélyével teljes terjedelmében közlünk.

A bináris kódokkal létrehozott digitális adatok és algoritmusok számos lehetőséget kínálnak a művészek számára az önkifejezésre. Az újmédiumok előtérbe kerülése új kérdéseket és kihívásokat hozott a képelmélet számára, úgy tűnik, ez a kihívás idővel nem csökken, sőt a napi szinten végbementő fejlesztéseknek köszönhetően egyre csak növekszik. Ide tartozik a valóság újradefiniált reprodukálása, az interaktivitás, az immerzió alapú művészet, a folyamatosan változó médiumok, a hibrid műfajok, az MI vagy a metaverzum.  

A digitális médiában jelen lévő metainformációk és adatbázis logika[1] rendkívül fontosak. Ez teszi lehetővé a médiaelemek rendezését, címkézését és kategorizálását, majd újraalkotását. A tárlaton több alkotó az arckép és a számítógép alkatrészek kollázsát valósította meg. A portré műfajában általában a megörökített személy foglalkozására utaló attribútumok is szerepelnek. Detvay Jenő, Lévay Jenő, Lonovics László, Neuberger Gizella, Ország László alkotásain Neumann János arcképe jelenik meg a nyomtatott áramkör alaplapjába integrálva. Koroknai Zsolt kamerája virtuális térben pásztáz, Neumann János számítógépekkel körbevett alakja kontrasztba kerül a tájat szemlélővel. Két tengelyen helyezkedi el a két világ, ugyanakkor mégis kapcsolatban vannak. Ideális esetben a táj és az ember alkotta technikai táj összhangban áll.

A konkrét ábrázolástól elvonatkoztatva, de kiindulásában figuralitás jellemzi, Károly-Zöld Gyöngyi és Zséger Olivia munkáit. A tájkép részletekből felépülő arc kapcsolatba lép a szemünk előtt kialakuló kiterjesztett térrel, rákérdez a valóság és a virtualitás viszonyára, valamint az arcot betűk és mondatfoszlányok közé helyezi. Hargitai András radar képernyőre helyezi Neumann kutyáját. A videó címe Inverz, amely egyrészt a kutya neve, másrészt pedig az a matematikai függvény, amivel Neumann a kutya érkezésekor foglalkozott.

A kiállításon a humor is szerepet kap, Daradics Árpád billentyűzettel és újfajta háziállattal ajándékozza meg Neumann Jánost. A háziállat nem más, mint az anime rajzfilmből jól ismert Pikachu, akinek különleges képessége, hogy áramfejlesztésre képes. A billentyűzet Vass Tibor munkájának is alapvető kelléke. Tooth Gábor Andor folytatja jellegzetes tárgykörét, művén egy elhagyatott lépcsőház csengőjén Neumann neve áll.

Ember-gép kapcsolat témakörben alkot Büki Zsuzsanna, Herendi Péter, Magén István, Pataki Tibor. A transzhumanizmus elmélete szerint a jövőben az ember és a gép nem feltétlenül válik szét, a mesterséges és az organikus képes egyesülni, megalkotva ezzel a közvetlen kapcsolatot az eltérő kognitív képességek között. Egy utópisztikus jövőben együtt lehet jelen az intuitív és a tervezett, a precíz és a kiszámíthatatlan. De ez még egy Függő játszma, mutat rá Pataki Tibor. Lux Antal A komputer balladája című videója szerint a matematikusnő és számítógépe egymásba szeretnek, kapcsolatuk kibontakozása után mindketten eltűnnek egy ismeretlen kiterjesztett térben. Spitzer Fruzsina Manipulált emlékek II. című videója mesterséges intelligencia felhasználásával készült. A videó szereplői a valóságban már nem élnek, de tanuló algoritmusok segítségével a virtuális valóságban, a képernyőn keresztül visszafogott arcjátékkal kapcsolatba lépnek a nézővel.

A 2023-as év jelentős változást hozott az ember gép kapcsolatban, a mesterséges intelligencia művészi felhasználása, a neurális hálózatok és a gépi tanulás új utakat nyitott meg az intelligens algoritmusok kreatív alkalmazásában. Kömlődi Ferenc munkájában, mélytanulási hálókon átszűrve, a számításelméletből jól ismert sejtautomaták motívumait láthatjuk. 1940-ben Neumann János vezette be a sejtautomaták matematikai modelljét, a számítógépek önreprodukciójának kutatásához.

Gábos József, Eva Kipp és Szöllőssy Enikő műveiben fedezhetjük fel azokat a motívumokat, amelyek párhuzamba állítják a neurális hálózatokat az emberi agy mikroszkopikus képével. Alkotásaikban egy virtuális laboratóriumi mikroszkóp lencséjébe tekinthetünk, a nagy felbontóképességnek köszönhetően a neuronok közötti kapcsolatok és kisülések szemtanúi lehetünk.

Számos alkotó a lyukkártyákat, az alaplapokat, tápegységeket, a vezérlőegységeket és a nyomtatott áramköröket, mint önálló esztétikummal bíró objekteket alkalmazta. Kelecsényi Csilla, Krnács Ágota, Pál Csaba és Péter Ágnes komputer alkatrészeinek motívumrendszerét alakítja át és építi be képi világába, létrehozva ezzel új formai és tartalmi összekapcsolódási pontokat. A művészek képzettársításai által már nem pusztán pontok és vonalak jelátvivő kapcsolódásai tárulnak fel, hanem perspektívában, rövidülésben és felülnézetben ábrázolt városképek, éjszaki látképek vagy akár vallási motívumok. A nyomtatott áramkör térben kiterjesztve is megjelenik, szabad értelmezésnek teret engedve: egyrészt, mint a múltra való visszatekintés, hiszen a Holdra szálláskor is jelentős szerepet töltött be a kor számítógépe, másrészt a gömb motívum a jövőt is előrevetíti, ma már szondákkal és roverekkel kutatják az idegen planétákat.

Ovidiu Petca és Koffán Károly a kvantummechanika jellemzőiből merített inspirációt, a mikroszkopikus elemek viselkedését és kölcsönhatásait hullámként és részecskeként is ábrázolják.

Az alkotók közül többen a gépi komponensek formavilágából kiindulva a digitális kódolást is grafikus elemként építik be munkáikba, és ezzel a geometrikus absztrakció univerzumába lépnek. Albert Judit, F. Farkas Tamás, HAász Ágnes, Koppány Attila, Lieber Erzsébet művei említhetőek ebben a kontextusban. Az itt felsorolt művészekben közös, hogy a kiállított alkotásukban jelentős szerepet kap a színek kontrasztja valamint a valós és a virtuális tér kapcsolata. A kék színhez például sokféle szimbólum kapcsolható, többek között a nyugalom, az álomvilág, a biztonság, a végtelenség és a szabadság. A felsorolt alkotók munkáiban találunk példákat geometrikus kristályszerkezetben megfogalmazott, kaleidoszkópszerű vízióra, tipográfiai elemekre, zenei ihletettségre vagy szimbolikus folyosóra, amely végtelen térré formálódott. Mengyán András fénylő kör formái bináris számokká állnak össze. A geometrikus kompozíció nemcsak a képi elemek kapcsolatát mutatja, hanem a  tranzisztorok állapotait is. Gyenes Zsolt nonfiguratív animációjában a legalapvetőbb képi elemhez nyúl vissza: a ponthoz és a vonalhoz. Ez a vizuális kompozíció számos képzettársítást indít el, a legerősebb természetesen a számítógépes dimenzióba vezet minket, információáramlás zajlik, a fekete-fehér felvillanások emlékezetbe idézhetik a  0 és 1 képi reprezentációját. Egyetlen pont önmagában is egy erős kifejező eszköz lehet, de egymással való viszonyukban újabb dimenziót nyitnak meg, hiszen a műben változik a  ritmus, a képkivágat, hol távolról, hol pedig egészen közelről láthatjuk a vibráló folyamatokat.

Csízy László munkásságában is nagyon fontos szerepet tölt be a mozgás, a rezgés, például a szinusz hullám képi ábrázolása. A természeti jelenségekből indul ki, majd állóképpé absztrahálja a mozgást. Itt az N- folyamat jelölhet egy ismeretlen számú folyamatot vagy egy lezárt már véges számú hullámzást. Az áttetsző plexi, mint hordozó anyag plusz struktúrát ad a látványhoz, efemerré változtatja a kimerevített mozgást.

Sokszor az anyagtalan és a digitális szinonimaként járnak együtt, ez azonban nem fedi a valóságot, ahogy jelen tárlat is mutatja, változatos anyaghasználat és ábrázolás jellemzi a műveket. Nagy Gábor György merített papíron, perforációval jeleníti meg egy rejtett falu képét. Marshall McLuhan globális falu elmélete juthat eszünkbe, mely szerint a technikai médiumok térnyerésének köszönhetően a világ egy globális faluvá változott.

A művészet és a számítógép karakteres kapcsolatát mutatják be Ázbej Kristóf és Wrobel Péter munkái. A gépi látáson átszűrt Kaleidoszkópikus szívformában jelennek meg a klasszikus festészet modelljei, valamint Dürer Melankóliáján található misztikus számrendszer is felbukkan, utalva azokra a művészetben használt kezdetleges gépekre, amelyek segítették az alkotókat a látvány ábrázolásában.

Lev Manovich a digitális kultúra kutatója Az újmédia nyelve[2] című könyvében kiemeli, hogy az újmédia moduláris szerkezetű, vagyis az elemek és részek egymással kombinálhatók és újrahasznosíthatók. Ezt mutatják a kiállítás mozgóképes alkotásai.

Papp Pala László virtuális önarcképe arról beszél, hogy a digitalizáció hogyan változtatta meg képi gondolkodásunkat. A kettes számrendszerben való ábrázolás, a virtuális képek feldolgozása egy újfajta valóságértelmezést tesz lehetővé, diszkrét elemekre bontjuk a világot. Míg az analóg korszakban korlátai voltak a kémiai alapú képmanipulációnak, ma, a digitális korszakban végtelen számú lehetőség közül választhatunk, tulajdonképpen egy kiinduló adat végtelen számú transzformációban, verzióban létezhet. Az algoritmusok és a matematikai reprezentációk segítségével az alkotók felhasználják a geometriát, a szimmetriát és más matematikai tulajdonságokat műveikben.

Gábor Éva Mária címében is utal erre (Variációk egy drótvázas kockára), fraktálokból építkező kockájánál a Mandelbrot-halmazt használja. A pixel analógiájára itt voxel modellt láthatunk, vagyis térbeli pixeleket, amelyekből összeáll, majd szétesik egy képernyőt betöltő kocka. Nincs egy kitüntetett ideális állapot csak fázisok léteznek. Tehát a metamorfózis több alkotó munkamódszere ezen a kiállításon. Kecskés Péter művében egy folyamatos bomlási, pontosabban átalakulási folyamatot kísérhetünk nyomon. A különböző fotóalapú rétegek látványa organikus és geometrikus egyszerre, az egyik kép úgy bontja fel a másikat, hogy közben egy újat alkot.

A fény és a matematika szoros kapcsolata is felsejlik ezen a kiállításon. A matematika az absztrakt gondolkodás és a logika tudománya, míg a fény, az elektromágneses sugárzás, amely láthatóvá teszi a világot számunkra.

Bálint Bertalan, Nagy Krisztián és Molnár Csaba művein keresztül megismerhetjük, hogy miként járul hozzá a matematika a fény alapvető tulajdonságainak modellezéséhez, a művészet eszközein keresztül. Bálint Bertalan kiállított műve címében is kifejezi a számítástudományok iránti tiszteletét (Szép matematika avagy: Ugye szép a matematika?) számítógés alkatrészekkel és led világítással dogozik, a Bauhaus formavilágát idézve.

Nagy Krisztián és Molnár Csaba fényobjektjén pedig egy sokszorosan tükrözött nyomtatott áramkört látunk, ami egyrészt a többdimenziós számítási képfeldolgozásra utal, másrészt pedig vizuálisan kiemeli az 1-esek és 0-ák formáját.

A tudomány és a művészet kreatív kölcsönhatásai még jóval a posztindusztriális korszak előtt felfedezhetőek. A tudományos ismeretek és kutatások forrásai lehetnek a művészi alkotásoknak, míg a művészet kreatív megközelítései hozzájárulhatnak a tudományos gondolkodáshoz és inspirálhatnak új kutatási irányokat. Mindkettő kommunikációs forma, ezért mindkettő hozzájárul az emberi értelmezéshez és érzékelés átadásához. Míg a tudomány az objektív megfigyeléseken és méréseken alapuló racionális megértést keresi, addig a művészet a szubjektív tapasztalatokon és érzékeléseken keresztül segít megérteni a világot. Tudomány és művészet talán eddig soha nem látható mértékben összekapcsolódott.

(elhangzott: 2023.06.03., A22 Galéria, 1078 Budapest, Akácfa u. 22.)

[1] Lev Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma. Ford. Kiss Julianna. Apertúra, 2009. ősz. URL: https://www.apertura.hu/2009/osz/manovich/

[2] Lev Manovich: The Language of New Media, MIT Press, 2002.