Előzés: Magyarországról Cambridge-be

Németh Márton diákolimpikon régi ismerősünk, többször beszélgettünk már Vele, egyfajta szóvivő is a versenyzőink között. Most bronzéremmel tért haza a Szegeden tartott Nemzetközi Informatikai Diákolimpiáról – és már a jövőre készül: az egyik legpatinásabb brit egyetemen folytatja tanulmányait.

Marci, milyen volt hazai pályán, Szegeden versenyezni?

Az első versenynap előtt olyan jó hangulatban voltam két teljes napon keresztül, hogy a legjobb esélyekkel indultam. Az első versenynapon kicsit úgy éreztem, beleestem a régi hibáimba. Aztán a második versenynapon valamennyit tudtam javítani ezen.

A magyar versenyzők esetén jellemzően az a probléma, hogy bár lehet részfeladatokat csinálni, a maximális pontszámra játszik az ember. Az IOI-n viszont az szerepelt jól, aki nem ment rá a teljes megoldásra, nem a száz pontra törekedett egy-egy feladatnál, hanem arra, hogy összességében sok pontot gyűjtsön, erői okos beosztásával.

Hogy érezted Magad a magyar delegációval?

Szeretem a csapat minden egyes tagját, hiszen mindegyikükkel szerepeltem már közösen versenyeken. Örültem, hogy nyolc főt delegálhatott Magyarország, így az esti séták, programok is eseménydúsabbak voltak. És ami fontos: egymással egyáltalán nem rivalizálunk...

Mesélj a feladatokról!

Úgy tudom, idén nagyon nagy szerepe volt az IOI helyi, magyar Tudományos Bizottságának, Dr. Németh Zsoltnak és volt diákolimpikonjainknak, az ELTE IK hallgatóinak. Ők a verseny után azt mondták nekem, hogy a verseny olyan szempontból nyílt volt, hogy bárki küldhetett be feladatjavaslatokat – ám elég kevés volt ezek közül a használható. Versenyzői szemmel mindenképp nagyon érdekesek voltak és nehezek – csak egy példa: a legkönnyebbnek ítélt feladatot is mindössze 25-en oldották meg teljesen a mintegy 400 fős mezőnyből. A kedvenc feladatomról megtudtam, hogy egy pótfeladat volt, mert az eredetileg kiválasztottat „diszkvalifikálták” a versenyről, mert már szerepelt egy orosz válogatóversenyen.

Mi volt a kedvenc feladatot? Avass be minket!

Az újonnan bekerült, Előzés című feladat a következő volt: a budapesti Liszt Ferenc Repülőtértől a szegedi Forrás Hotelig tudjuk az út hosszát, illetve tudjuk, hogy a reptérről indítanak buszokat, tudjuk, hogy hány órakor indulnak ezek a járatok és milyen sebességgel mennek.

De van egy kis gond! Az autópálya egysávos, tehát a gyorsabb busz nem tudja megelőzni a lassabbat, mögötte kell kullognia. Tehát a legelső busz mögé begyűlik a többi – és egyszerre, mint egy karaván érkeznek meg Szegedre. Viszont az autópálya mentén vannak benzinkutak, ahol a karavánok fel tudnak bomlani – és a leggyorsabb buszok el tudnak indulni a saját sebességükkel. Tehát ezek a cserélődés helyszínei. Ha két busz „összeakad”, a benzinkútnál helyet tudnak cserélni.

A szervezők egy extra buszt szeretnének beszervezni, tudják a sebességét, de még nem tudják, mikor induljon. Különböző időpontokra kérdezik, hogy mikor érhet le Szegedre, az egymásra ható buszok ismeretében.

Lényegében ez egy jópofán megírt szimulációs feladat volt, melyet én az elérhető 100-ból 65 pontosra tudtam teljesíteni. Azért nem kezdtem el kódolni a 100 pontos, teljes megoldást, mert attól féltem, hogy kifutok az időből – és inkább más feladatokra szántam az energiáim.

Ennek a feladatnak a 40 pontos megoldásához dinamikus programozás kellett, a 65 pontos megoldáshoz bináris keresés és dinamikus programozás optimalizáció szükségeltetett. A teljes megoldáshoz már az ún. Fenwick-fa nevű adatszerkezet ismerete is szükségeltetett. 

Úgy tudom, nem csak IT téren remekelsz, hanem matematikából is. Mutasd be nekünk a matematikai diákolimpiák világát, kérlek!

Az elmúlt két évben a matematikai diákolimpiára edzettem a legerősebben. A matekolimpián idén ezüstérmes lettem . A matematikus társadalomban a Bolyai Társulat van hasonló szerepben, mint az IT-életben a Neumann Társaság, de azért egész más a matekversenyek világa, ott inkább sok egyéni szereplő van. A matekversenyek mások, mint az IT diákolimpiák. Utóbbiak kétlépcsősek, először ki kell találni az algoritmust, majd utána leírni, lekódolni.

Szinte mindenki az első fázist szereti, ami gondolkodtató. Szinte mindenki azt mondja, hogy a második fázisban, a kódolásban nem olyan erős – ez viszont kitermeli, hogy akinek ahhoz is van affinitása, az valamiféle előnyre tehet szert. A matematikai diákolimpiákon elképesztően nagy kényelmi pont, hogy csak az első részre van szükség – ennek megfelelően viszont a feladatok matematikai háttere bonyolultabb.

Nagyon más akkor a matekos és az IT-s feladatok jellege?

Az IOI-n minden feladat 5 oldalt tesz ki, tehát egy versenynapon 15 oldalnyi anyagból indulunk ki. Ugyanez a matematikai diákolimpián elfér egy lapra – és egy feladat pár mondatban elmondható. Az IOI arra törekszik, hogy minél érthetőbb legyen a feladat – és minél kevésbé lehessen belekötni a leírásba. Ezzel szemben biztos vagyok benne, hogy az IMO-n van egy külön szakember, akinek az a feladata, hogy lerövidítse a feladatok leírását!

Köszönöm, hogy beavattál minket. Meséld el még azt is, hogyan kerülsz majd a patinás Cambridge-be!

Októberben kellett leadni a jelentkezést az angol egyetemi felületre, az OCAS-re. Pár hónap várakozás után jött az első értesítés, melyet egy írott és egy szóbeli – de online – interjú követett. A jelentkezésben a Nemzeti Tehetség Központ Stipendium Peregrinum ösztöndíjprogramja nagy segítséget jelentett. A diákolimpiai teljesítményeim is számítottak a jelentkezésekben, de azért azt nem mondanám, hogy „perdöntően”. Januárban kaptuk meg a visszajelzést, azzal, hogy jeles érettségi és nyelvvizsga mellett egy ún. STEP-vizsgát is kell teljesíteni matematikából. Van, aki egy teljes évet gyakorol rá…

Cambridge-ben Te matematikus leszel?

Igen. Korábban is úgy éreztem, hogy egyetemen szívesebben tanulnék matekot, de ha elhelyezkedem valahol, ott szeretném az informatikai tudásomat használni. Nem szeretnék elszakadni a Neumann Társaság közösségétől sem, remélem, hogy segíthetek még a tehetséggondozóknak és a jövő tehetségeinek!