Könyvajánló: 11 ≙ 1011 – A Magyar Elektrográfiai Társaság alkotóinak munkássága 2000-től napjainkig

Szerzők: Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina

A kötet célkitűzése, hogy 2000-től napjainkig vázlatosan bemutassa a Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) alkotóinak technomédiumokhoz – különösen a számítógépes művészethez – való viszonyulását.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy egy-egy életmű vagy művészeti periódus nem zárható le évszámokkal, és nem húzható meg határvonal a „régi” és „új” korszak között. Ellenkezőleg: a folyamatok gyakran átnyúlnak, összefonódnak. A hetvenes-nyolcvanas évek kísérleti munkái is tovább élnek a kilencvenes és kétezres évek új technológiai közegeiben.

A kilencvenes évek fordulópontot jelentett. A rendszerváltozást követően új lehetőségek nyíltak meg, az addig marginális, alig észlelhető avantgárd és újító törekvések szabadabb teret kaptak. Bár a számítógépes művészet nem ekkor született – hiszen már az 1950-es években is találunk példát a számítógépes művészettel való kísérletezésre – Magyarországon ebben az időszakban vált először szélesebb körben hozzáférhetővé és láthatóvá. A kétezres évektől pedig egy megerősödési szakasz következik, ahol a digitális eszköz nemcsak médium, hanem a gondolkodás, az alkotás alapstruktúrájává válik. A MET alkotóinak munkásságán keresztül követhetjük végig azt a folyamatot, ahogy a számítógép a művészi gyakorlat szerves részévé vált.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kötet nem lineáris, merev korszakhatárokkal dolgozik. Dinamikus periodizációt alkalmaz – többdimenziós nézőpontot, amely figyelembe veszi a technológiai változások, társadalmi átalakulások és esztétikai irányok összjátékát. Mert nem minden áttörés esik egybe a kronológiai váltásokkal: sokkal inkább párhuzamos történetek bontakoznak ki, egymást metsző utak.

A gép – legyen szó fénymásolóról, faxról, számítógépről vagy ma már a mesterséges intelligenciáról – mindig is ambivalens fogadtatásra talált. Volt, aki izgalmas lehetőséget látott benne, más pedig veszélyt, automatizálódást, a kézművesség, a „valódi művészet” elvesztésétől félt. Ez nem újkeletű jelenség. Ugyanaz a kétely, amit egykor a kézzel festett kódexek olvasója érzett, amikor először találkozott a nyomtatott könyvvel – miniatúrák helyett fametszetek, egyediség helyett sokszorosítás. A művészet mechanizálódása mindig kihívást jelentett – nemcsak technikailag, hanem esztétikai és filozófiai szinten is.

A kötetben szereplő művészek technológiához fűződő viszonya igen sokrétű. Van, aki a számítógépben is a klasszikus képalkotás eszközét látja – újraértelmezi az ecsetet, a fényt, a felületet. Mások viszont épp a digitális médium saját törvényeit kutatják: mit jelent az, hogy egy mű algoritmikus, vagy hogy a hibából – a glitchből – válik képi tartalom?

A kötet a MET és az NJSZT együttműködésében megvalósult 11 Neumann-tárlattal zárul.

A galériában látható fotók a könyvbemutatón készültek.