Élő legendák és a számítógép – unikális konferencia a Nemzeti Galériában

Vasárnap zárt a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása: A magyar művészek és a számítógép. A tárlat szakmai együttműködője a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság volt. A Galéria egy 26 évvel ezelőtt, Franciaországban rendezett, a magyar számítógépes művészet akkori állapotát reprezentáló kiállítás rekonstrukciójára vállalkozott, de még messzebbre tekintett: a számítógépes képzőművészet kezdeteitől a rendszerváltásig tekinthettük végig az informatika művészeti térhódítását a kiállítás tereiben. A franciaországi anyag szinte csodával határos módon került elő egy negyedszázad után – és csodával határos az is, hogy mennyi eredeti alkotót sikerült megszólaltatni a kurátornak, Orosz Mártonnak. A kiállítás záróeseménye ugyanis egy konferencia volt – 2016. szeptember 15-én -, amely nemcsak művészettörténészeket és informatikatörténészt, de a számítógépes művészet úttörőit vonultatta fel. Sokukkal személyesen találkozhattunk, de volt, aki Torontóból, illetve Hong Kongból jelentkezett be az eseményre.
A megjelenteket Orosz Márton, a Vasarely Múzeum igazgatója (mint kiállításrendező), Klaniczay Júlia, az Artpool Művészetkutató Központ igazgatója, Vámos Tibor akadémikus, az MTA SZTAKI nyugalmazott igazgatója – és Társaságunk tiszteletbeli elnöke – és Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója köszöntötte. Orosz Márton felhívta rá a figyelmet, hogy a franciaországi kiállítást egy korszakzáró évben, 1990-ben rendezték. A kiállított művek  keletkezéstörténete a vasfüggöny időszakához és a vasfüggöny lebontásához kapcsolódik, így az akkori közönség a keleti blokk legvidámabb barakkjából szabaduló művészek alkotásait kiemelt figyelemmel kísérte. A 80-as évek technikai fejlődésének bázisán egy számítógépes szubkultúra jött létre, amely nagyon izgalmas műveket hozott létre. Erről a Nemzeti Galéria idén katalógust is megjelentetett, a konferencia pedig az abban megjelent tanulmányok újragondolására ad alkalmat.
Vámos Tibor a 80-as évek közepén kezdeményezője volt a digitális kultúra hazai bemutatásának. Szavaiban az információs forradalom létét igazolta, s arra kereste a választ, hogy mit ad és mit vesz el az emberi tartalomból ez a folyamat. A választ a művészet adja meg, amely akkor különösen értékes, ha az emberek közötti megértés megjelenítésére is alkalmas. A digitális technika hivatott arra, hogy az új tartalmakat felfedezze, prezentálja.
Alföldi István – aki egyébként „civilben” az MNG – Szépművészeti Múzeum baráti körének támogató tagja - jelezte, hogy az NJSZT együttműködése abból fakad, hogy a kultúra iránti közös elkötelezettségünk találkozik a Társaság küldetésének egyik pillérével: a múlt értékeinek megőrzésével. 2016-ban az NJSZT számos kulturális szereplő felé nyitott – így a Piarista Rend, a MaNDA és az Óbudai Egyetem felé -, hogy az informatika kultúrtörténetét minél szélesebb körben és tágabb összefüggésben mutathassa meg.
Beszédében ugyanakkor nem titkolta: a Társaság számára a jelenhez való alkalmazkodás és a jövő befolyásolása épp ilyen fontos. Az infokommunikációs technológia fejlődése olyan sebességre kapcsol, amely már nemcsak mindennapjainkat, de „mindenperceinket” érinti. Ennek felelősségét mindannyiunknak érezni kell.

E-idők e-dalai

A konferencia előadásokkal, majd műhelybeszélgetéssel folytatódott. A bevezető előadást az NJSZT képviseletében Alföldi István igazgató és Képes Gábor főmunkatárs tartották. Alföldi István áttekintette az NJSZT örökségvédő tevékenységét, az Informatikatörténeti Fórumtól és annak adattárától kezdve a Jövő múltja állandó kiállításig, A név kötelez, jelentette ki, bemutatva Neumann Jánoshoz és családjához fűződő kapcsolatainkat. Előadásában kitért rá, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy múzeumnak, amely gyűjtési tevékenységével az exponenciális gyorsulásra váltó infokommunikáció eszközkultúrájának megőrzésére vállalkozik – és milyen kihívások várnak az emberre az általa e-időnek nevezett informatikai jelenkorban, amely előnyökkel és kockázatokkal egyformán jár.

A Magyar művészek és a számítógép kiállítás korunk „előszobája”, olyan művészek alkotásaival, akik érzékenyek voltak a kor legfontosabb tendenciájára, a számítógép előretörésére. Képes Gábor a Jövő múltja kiállításból szolgált példákkal olyan eszközökre, amelyek a számítógépes grafika fejlődésének egy-egy állomását reprezentálják. A karakteres női aktot nyomtató telex gépadótól a zenélő sornyomtatón át a fényceruzát és hanyattegeret használó grafikus kijelzőig – és tovább, a mikroszámítógépek világáig.
Orosz Márton a rendszerváltás körüli kor történelmi-politikai kontextusában adott áttekintést az algoritmikus művészet kialakulásáról és kiállításokon való megjelenéséről. Előadásából kiderült, hogy több nemzetközi kiállítás is példázza a közelmúltbeli médiaművészet iránti érdeklődést. Számos példával mutatta be a számítógépes grafika vasfüggöny mögötti bemutatkozását, amelyet a szocialista országok bürokratái éppúgy nehezítettek, mint a tőkés országok kereskedelmi embargója, a COCOM-lista. A Kádár-kor utolsó időszakában volt, akit kémkedés vádjával letartóztattak, a külföldről behozott Macintosh Plus számítógépet pedig darabjaira szedték a hatóságok.

Korfestő személyes adalékokkal szolgáltak Csízy László, Száva Gyula és Sugár János előadásai – Csízy László például arról mesélt, hogyan alkotta meg képeit a hetvenes években egy EMG-666 programozható számológép és annak plottere segítségével, melyet direkt utasításokkal vagy lyukszalaggal lehetett vezérleni. Az elemekből való építkezés, a strukturált gondolkodás, a függvényhasználat s a matematikai-technikai lehetőségek mögött a technikai és humán világ közelítése éppúgy izgalmas volt számára.
A 85 éves Leslie Mezei Kanadában hallgatta az előadásokat – és magyar köszöntője után angolra váltva saját emlékezését mondta el a kiadatlan Computer Art Book történetéről, saját, a hatvanas évek közepéig visszanyúló, úttörő számítógépes művészeti pályájáról. Előadásában olyan pionírokról is hallhattunk, mint Edmund Berkeley és a magyar származású Charles Csuri.

Kepes János, a Mikroszámítógépes grafika című, 1987-ben, hazánkban úttörő könyv szerzője izgalmas példatárral készült egykori könyve nyomán. A kép felér ezer szóval – magyarázta a vizuális művészetek jelentőségét. Könyve elemi kísérletezések eredménye. ZX Spectrum számítógépe mellett dolgozva az érdekelte: programokkal hogy tud vizuális szerkezeteket visszaadni.

Beregi Tamás a számítógépes alkalmazott grafika egy nagy hatáslehetőségű területére kalauzolt: a maga korában egyedinek tartott, korai magyar számítógépes játékok megjelenését és nyugati fogadtatását mutatta be. Az erőszak, a lövöldözések helyett a logikára építő, különös hangulatú, „pacifista” játékok játszódhattak egy jégtáblán – ahol egy mamuttal kell egyensúlyozni, hogy a hajótöröttek ne pottyanjanak a jég hátáról a vízbe – vagy egy egerektől ellepett spájzban is. Részben a világpiactól való viszonylagos elzártság, részben viszont a hazai animációs filmművészet fejlettsége is okozta, hogy sajátos játékokat adott Magyarország a világnak.

A konferencia műhelybeszélgetéssel – majd Orosz Márton és Képes Gábor tárlatvezetésével - zárult. Orosz Márton beszélgetőpartnerei – Vámos Tibor, Maróy Ákos, Raden P. Hannawati, Révész László László, Száva Gyula, Szentgyörgyi Tibor és a Hong Kongból bejelentkező Waliczky Tamás a számítógép alapú magyar művészet rendszerváltás előtti felemelkedését és a művészek motivációit világította meg. A korszakban különleges jelentőséget kapott az MTA SZTAKI, valamint az Impulzus című lap, mely a MTESZ periodikája volt. Ebben a korban a fénymásolót még rács mögött tartották – de a számítógépekhez már egyre többen fértek hozzá. Szentgyörgyi Tibor szerette volna, ha a lap vizuális megjelenése eltér a szokásostól. Az Impulzus lap és a Digitart kiállítás mérföldkő a magyar számítógépes grafika történetében.

Révész László László így emlékezett a 80-as évekre: „Eldobtam mindent, hogy ezt csinálhassam. Ha van az időnek szarva, el lehetett kapni annak a kornak a szarvát. Állati nagy naivitással, szabálytalanul működött minden. Nyitott, euforikus pillanat volt. A számítógép egy szabadságeszményt jelenített meg.”

A magyar művészek és szabadságeszményük – erről szólt a kiállítás és a konferencia. És az informatikáról, amely legalább annyira megváltoztatta a világot, mint a történelem és politika eseményei.

Képes Gábor