Tévé és informatika - az ITF sorozatában

Ha a Magyar Televízióra és az informatikára gondolunk, az én korosztályomnak nézőként a TV-BASIC oktatóműsor jut eszébe – netán az adásszünetek, amikor a család megengedte, hogy a nagyképernyős, színes tévét "elfoglaljuk" a ZX Spectrummal.  Esetleg az idén 30 éves Szomszédok teleregény, melyben a Nemcsák Károly alakította Vágási Feri nyomdász ismerkedik a számítógéppel, a 90-es években "beszáll az internetbe", vágyakozik a Windows 95 után – a család intrikusa, Janka néni pedig berakná a húst a számítógépbe, mert félreérti azt a kifejezést, hogy "lefagyott". Nevethetünk mindezen, de árulkodik arról, hogyan szorított teret az egyik találmány, a számítógép, a másik rovására – vagy épp kiegészítésére.

A televízió és az informatika kapcsolata az egykori munkatársak – és a technikatörténet – nézőpontjából sokkal komplexebb, hiszen a televíziózás az információközlés történetének egyik legsikeresebb találmánya. Erről, azaz az idén hatvanéves Magyar Televízióról és a televíziós munkák informatikai vonatkozásairól szólt a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Fórumának legutóbbi rendezvénye.  Május 19-én megtelt érdeklődőkkel az Óbudai Egyetem földszinti előadóterme – ahogy az a Nagy Számítástechnikai Műhelyek sorozat esetén már megszokott. Főleg idősebb kollégákkal, tagtársainkkal és régi televíziósokkal – pedig az előadások a mai egyetemistáknak is tanulságosak és izgalmasak lehetnek.

A megjelenteket Tick József, az NJSZT iTF elnöke köszöntötte, beszédében kiemelte, hogy a sorozatban a Magyar Rádió történetéről már volt szó. Az úttörőkre jellemző bátorságot, kitartást, szakmai alázatot köszönte meg a Magyar Televízió első munkatársainak. Az esemény moderátora Wisinger István volt. Őt aligha kell bemutatnunk, de azt azért megjegyezzük: ötven évvel ezelőtt tűnt föl a Magyar Televízió Riporter kerestetik című vetélkedőjében – majd egészen 2000-ig a TV munkatársa volt, műsorvezetőként és különböző vezető beosztásokban.

Wisinger István felidézte az 50-es évek kísérleti tv időszakának egy jellemző anekdotáját: a tíz televíziós vevőkészülékkel megindult próbaadásnál a legtöbb készüléken rosszul volt fogható az adás. Az adónál dolgozók a reklamációt így hárították el: "Minden marad így, mert Rákosi elvtársnál jó a kép."

A képen: az előadók, a kép jobb szélén: Wisinger István

Az első előadó Babiczky László Balázs Béla-díjas rendező volt, az MTV Pécsi Stúdiójának egykori vezetője. Érdemes személyes honlapján is kalandozni, ahol lexikonszerűen gyűjtötte össze a televíziózás történetének adatait. A legendás Szabadság tér 17. életét az azonos című könyvében is feldolgozta. Előadásában a Magyar Televízió hőskorszakáról, annak politikai, történeti aspektusairól volt szó. Bár a hivatalos nyitó esemény az 1957. május elsejei felvonulás közvetítése volt, a kísérleti adások már korábban megindultak. A hatvanas évek elején a politika erősen hatást gyakorolt a televíziózásra: az 551 dolgozó közül 231 politikai munkatársnak minősült. Ezzel együtt is értékes műsorok születtek az évtized folyamán: a Ki mit tud?, a Ki miben tudós?, a Ki minek mestere?, a Riporter kerestetik és persze a Táncdalfesztivál egy országot mozgatott meg. Lassan harminc százalék alá esett a direkt politikai műsorok aránya – és a kultúraterjesztés hangsúlyos szerepelt kapott a televízióban.

A második előadó, Koreny János valódi úttörő: 1956-tól 1993-ig dolgozott a Televíziónál, majd tevékeny részt vállalt a tévétörténeti relikviák összegyűjtésében és kiállításában. Ha nem is Ádámtól és Évától, de a 19. századtól kezdte az előzmények bemutatását: szó volt Paul Nipkow munkásságáról, a magyar Mihály Dénes 1919-es, majd harmincas évekbeli képátviteli kísérleteiről (Telehor), Tihanyi Kálmán ikonoszkópjáról és a magyar kibernetikában is kiemelt szerepet betöltő Nemes Tihamér részvételéről a kísérleti televíziózásban.

Sági László, a Magyar Televízió korábbi műszaki igazgatója a mágneses képrögzítés, a színes technika és a digitalizálás történetét mutatta be a Televízió világában, a Telerecorder képrögzítők és a stúdiómagnók evolúciója bontakozott ki szemünk előtt adatgazdag előadásában.

A befejező előadások közvetlenebb informatikai vonatkozásokról szóltak. Wisinger István 1988-tól a műsorszerkesztés céljaira kezdte el a számítógépeket használni. Egyetemistaként ismerkedett meg a modern számítógépek előzményeivel: a Nők Lapja házassági hirdetéseinek adataiból készített lyukkártyás módszerrel feldolgozott adatbázist. A 70-es, 80-as években a Hét szerkesztőségében készített riportokat a hazai számítástechnika állapotáról: az egyik körképből az derült ki, hogy a számítógép státusz-szimbólum lett az országban, de a különböző vállalatok által beszerzett gépek 80 százalékát lényegében nem használták. Ő maga később könyvelési célokra javasolta használni a számítógépet a Televíziónál, majd a hagyományos, papír alapú műsorszerkesztés számítógépesítése jelentett forradalmi változást.

Dunavölgyi Péter előadásából a számítógépes hírszerkesztő és archiváló rendszert, Kis Sándoréból pedig a számítógépes rendszerek filmrestauráló stúdióban való alkalmazásait ismerhettük meg.

Wisinger István a jelen és jövő televíziójáról is beszélt: a késleltetett televíziónézésről, az IPTV set top boxokról, az on demand és online tv-fogyasztásról. A központilag szerkesztett tv-adások nézése hanyatlik: ez a típusú televíziózás 15 év múlva összeomlik. A technika- és kultúrtörténet számára azonban mindig is érdekes marad.

Egyébként az a kilenc másodperc, amelyben Vágási Ferenc beszáll az internetbe, a Youtube-on félmillió megtekintés fölött jár…

Képes Gábor