Ne bonyolítsuk túl! Szoftverexportról mindenkinek

Az NJSZT ITF május 16-án, az Óbudai Egyetemen tartott, Szoftver export – magyar sikertörténetek című rendezvényéről akaratlanul egy történelmi emlék jutott az eszembe. Az egyik múltidéző lap pár éve nyilvánosságra hozott egy diktafonos hangfelvételt: Kádár János pártvezető és munkatársai döntenek a Kossuth-díjakról. Amikor az ismert üzletember, Demján Sándor neve merül föl, a korszak politikusai őszinte elismerésüket fejezik ki, hogy egy olyan „unalmas” területen, mint a kereskedelem, egyáltalán lehet nagyot alkotni.

Persze a tőkés rend számára viszont a kereskedelem a létező legérdekesebb terület – minden nézőpont és világrend kérdése. Ez járt a fejemben, amíg a visszaemlékező előadásokat hallgattam.

Tick József, az NJSZT ITF elnökének rövid köszöntője után Németi Tibor tartott bevezető előadást, majd ő is moderálta az eseményt. Szavaiból körvonalazódott a magyar szoftver export kialakulása – és sikerének titkai is. Az egyik legfontosabb bölcső a Számítástechnikai Koordinációs Intézet volt. Az 1960-as évek végén, Náray Zsolt által alapított intézmény a keleti országok Egységes Számítógép Rendszerét volt hivatott koordinálni hazánkban, de hamar kialakultak nyugati kapcsolatok is – például a Siemensszel. Az SzKI egyik vezetője, Kovács Győző különösen ambicionálta, hogy a munkatársak kijárjanak nyugatra, ismerkedjenek a Siemens szervezeti kultúrájával és vegyenek is részt a cég szoftverfejlesztési munkájában.

A 70-es, 80-as években a magyar programozók sok szempontból helyzeti előnnyel rendelkeztek, ez derült ki a többi megszólaló – Jandrasics Gábor, Halász Gábor, Balogh Márta, Simon Tamás, Mátyásfalvi János – korfestő, izgalmas előadásaiból is. Hazánkban kiemelkedő színvonalú egyetemi műhelyekből kikerült programozó matematikusok fejlesztették a szoftvertermékeket – tőlünk nyugatabbra viszont sokszor csak érettségivel rendelkező fiatalok dolgoztak hasonló szerepkörben.

Az ITF szokás szerint nagyon színvonalas programján megismerhettük a korszak nagy intézményeit – és részben utóéletüket is. Többek között ráláthattunk a SZÁMALK és a Metrimpex szerepére is – ha nem is a „keleti kényelem és nyugati nyugalom”, de a keleti szabályok és a nyugati piac közti hidak teremtésében. Persze a hazai munkát sok hátrány is nehezítette, a sokszor elavult géppark mellett a nyelvtudás hiánya is. A Metrimpex egyik lelkes munkatársa száján így lett a (le)bonyolítóból complicator.

Mielőtt túlbonyolítanánk e rövid cikket, mindenekelőtt gratuláljunk a szervezőknek. És mindenképp kiemelnénk az utolsó két előadást:

Szeredi Péter az MProlog avagy Magyar Prolog sztoriról beszélt. A programnyelv fejlesztőjeként kiemelkedő munkát végzett – élmény volt élőben hallgatni, hogyan ismerte meg a Prologot a kezdetekkor, hogy lett ebből egyfajta Hungarikum, hogyan figyeltek fel ránk az egész világon – és lett az MProlog az USA-tól Japánig mindenhol egy fontos termék, a korai mesterséges intelligencia-kutatásokhoz is kapcsolódó újdonság.

Dömölki Bálint záró előadásában pedig a magyar szoftver világhíréről mesélt rendkívül érdekes módon: számos, főleg 1980-as évekbeli újságcikket idézve a nemzetközi sajtóból, a legnevesebb lapokból. Bizony, felfigyeltek ránk, köszönhetően többek között az MProlognak – vagy a Rényi Gábor (Novotrade) nevével fémjelzett, teljesen egyedi arculatú, sajátos ötleteket és fejtörőket tartalmazó magyar játékfejlesztésnek.

Ma már a szoftver nem „ritka szakma”, s Magyarország ma már nem egy egzotikus hely a vasfüggöny mögött.  De a programozóink még mindig kincset érnek.