Technikatörténeti kiállítás Dunakeszin

Informatikatörténeti Fórum szakosztályunk küldetésének tartja – többek közt – az informatikatörténet tárgyi emlékeinek gyűjtését, megőrzését, értelmezését. Örömmel adunk hírt magángyűjtők hasonló tevékenységéről. Ezúttal Bíró György magángyűjtő kiállítását ajánljuk figyelmükbe, melynek megrendezését partnerünk, a HTE is támogatta. Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy felhívjuk a magángyűjtők figyelmét a Neumann Társaság keretei közt működő szakosztályunkra. Együttműködési szándékkal, nagy örömmel üdvözölnénk megjelenésüket.

dunakeszi1

Egy széles spektrumú műgyűjtő, Bíró György több mint félévszázados gyűjteményének egy kis szeletét tekinthetjük meg, anélkül, hogy unatkoznánk. A kiállított tárgyak között megtalálhatók távközlési berendezések, telefonközpontok és készülékek, rádiók, magnók, televíziók, kamerák, írógépek, személyi és nagy számítógépek, korai hordozható laptopok, fényképezőgépek, fonográf, kocsmai zenegép, kasszagép, egy ötvenes évek béli konyha és háztartás kellékei, valamint egyéb technikatörténeti emlékek. Emellett a falakat a munkásmozgalommal ifjúkorában megismerkedett Szabó Lajos (1927-95) Munkácsy-díjas (1952) festőművész a tárgyakhoz és témakörükhöz passzoló művei díszítik. A vásznakon a Csepeli Vasmű gyári munkásainak riportszerűen megörökített munkavégzése és az egykori élet sokrétűsége látható. Markáns formák, erőteljes színek, küzdelmek öltenek testet a képeken.

3

Körülbelül egy évünk van arra, hogy a gyűjtemény e morzsáit tekintsük meg, a műgyűjtő ugyanis ezt követően gyűjteménye más tárgyi emlékeiből rendez új időszaki kiállítást, hadd ismerje meg a közönség a többit is.

Említette, hogy 55 éve, hogy tárgyakat gyűjt. Honnét a szenvedély?

Nagyon rondán írok. Amikor a ’60-as évek elején felvettem a Beatles együttesnek a lemezeit, a füzetembe felírtam, hogy miket vettem fel, nem bírtam elolvasni másnap. Ekkor döntöttem el, hogy kell vennem egy írógépet.

13

Megkérdezhetem, mi volt az eredeti szakmája?

Disc jokay voltam.

Mikor?

A ’60-as évek legvégén kezdtem. A B. Tóth, Cintula, Éliás lemezlovasokkal egyidőben indultam. Az egész úgy indult, hogy kellett egy írógép. Akkoriban aranyáron lehetett kapni a Keravillban, én pedig még iskolába jártam. Márpedig kellett vennem egy ócska írógépet, kimentem hát az Ecserire, és megvettem az első Remingtonomat, ami a mai napig megvan. Kitettem az íróasztalomra, jól nézett ki, jó volt rajta gépelni.

Emlékszik, mennyiben került?

Persze. 500 forint volt. Ami akkor nagyon sok pénz volt. De hát az üzletben még ezres nagyságrendbe került. De ettől továbbra is olyan üres volt az asztal... Kéne egy telefon! Kimentem az Ecserire, vettem egy telefont. Na, az is megvan. Vonal persze nem volt. De jól mutatott. Szóval így indult. Azután hanglemezeket kezdtem gyűjteni, magnóztam, előbb-utóbb eljutottam oda, hogy valami régebbi hanglemez is kéne. Nézegettem, nézegettem… A grammofon hanglemezt nem lehet lejátszani normál lemezjátszóval, tehát kellett hozzá egy grammofon.

12

De az ember azt gondolná, hogy mint DJ nem feltétlenül fog eljutni a számítógépekig.

Nem, de hát nem csak DJ voltam. Sok helyen dolgoztam, egész furcsa munkahelyeken.

Megemlítene párat?

Az Óbuda TSZ-ben voltam, például. Volt ott egy ipari szennyvízmintavevő csoport. Vagy voltam például érintésvédelmi mérő. Azért kellett ilyeneket csinálnom, mert abban az időben olyan, hogy disc jokey ugyan már létezett – működési engedéllyel – bár még nem tudták hova besorolni a foglalkozást, és ezért „zenei műsorvezető” néven futott az engedélyem, mert csak azzal lehetett ilyen munkát végezni. Én a Tóban diszkóztam, a III. kerületben, a Római camping mellett. Egy estéért 180 forintot kaptam. A téli időszakban csak péntek, szombat és vasárnap, nyáron hétköznap is. De dolgoztam a Vár Klubban és a Dunakanyarban is, Csillaghegyen laktam, elmentem akár Dorogig is. Vándoréletet éltem, Balatonon voltam nyáron, de a leglényegesebb az volt, hogy kellett mellé egy hivatalos munkahely is, mert különben közveszélyes munkakerülőként tartottak volna nyilván. Ezért aztán be volt írva a személyi igazolványomba, hogy Óbuda Mgtsz. Vagy a Relaxa Kft-ben is dolgoztam stúdióvezetőként, tehát némi közöm volt akkor is a hanghoz, a zenéhez. De a technika mindig is érdekelt.

5

Miért nem lett akkor Önből mérnök?

Én operatőr szerettem volna lenni, de nem vettek fel az egyetemre. Mai szemmel azt gondolom, hibáztam. Nagyon jó voltam matematikából, és amikor még az általános iskolában budapesti matematikai versenyeket nyertem, akkor ajánlatokat kaptam matematika-tagozatos középiskoláktól, de ezeket nem fogadtam el. Helyette végül az Árpád Gimnáziumban kezdtem el tanulni, de az első héten körbejárt egy hír, hogy elindul egy ipari szakközépiskola, ami ugyanúgy ad érettségi bizonyítványt, de még egy szakmait is, ráadásul ugyanazokkal a tanárokkal. A Szépvölgyi úton volt a vadonatúj iskola, amit november 7-én adtak át. Azóta – számomra ismeretlen megfontolásból – lebontották az épületet, a telek ma is üres. Az első évben egy osztály volt, a miénk, aztán sorban töltötték fel évfolyamonként két osztállyal. Fizika szertár, tornaterem, mind vadonatúj, minden a legmodernebb volt. Itt tanítottak esztergályozástól kezdve a műszaki rajzolásig, ami később jól jött a katonaságnál. Amikor behívtak, Nagyatádra, naivan azt gondoltam, stúdiós leszek. De stúdiósra nem volt szükség, árkon-bokron nyulászkodni meg nem akartam. Viszont írnokokat kerestek. Kérdezték, ki tud nyelveket, ki tud szépen írni, ki tud gépelni. Mindnél feltettem a kezem.

És honnan tudott nyelveket?

Hát, annak idején, az általános iskolában kísérleti osztályba jártam. Ott kezdődik, hogy mi voltunk az első osztály, amelyik már koedukált volt. Amikor ötödikesek lettünk, mi voltunk az elsők, akiknél kitalálták, hogy ne csak oroszt tanuljunk, hanem angolt is. Ennek örömére egyiket sem tudtuk. De amikor a honvédségnél kérdezték, én mindegyikre jelentkeztem, a szépírásra is. Tussal táblázatot tudtam rajzolni… Ezzel írnok lettem. Onnan kezdve sokkal elviselhetőbb volt a katonaság, mint fegyverrel szaladgálva.

4

 

Akkor még két év volt a sorkatonaság?

Igen. Én akkor még aránylag sok mindent sportoltam, vízilabdáztam, röplabdáztam, elég jó felépítéssel rendelkeztem. Mondták az első nap, hogy az erdő széléig kellene elkúszni meg vissza, az erdő persze nem látszott. Kúsztam, kúsztam, de minden bajom volt, én a vízben szerettem úszni… Nagy nehezen azért sikerült. Úgy volt megbeszélve a főnökömmel, hogy amikor végeztem, menjek fel az irodába, és ő meg fogja mondani, mit kell csinálni. Elővett egy ménkű nagy dipát (műszaki rajzlapot), elmondta, hogy mit kell tussal megrajzolni, én pedig nekiálltam. A kezem meg csupa zöld folt volt. Kérdezte, mi az, elmondtam, hogyan szereztem, és nem jött le, bárhogy is dörzsöltem. Többet nem kellett mennem. Tehát megúsztam egyetlen nap kiképzéssel. Annál több parancsot kellett viszont gépelnem.

10

 

Mitől lesz valaki gyűjtő? Mi az a tulajdonság, ami miatt nem áll le? Hogy lehet ezt megragadni?

Az egyik oldala az, hogy megtetszik az a tárgy. A szépsége. Épp most mondtam az egyik látogatónak, hogy csinálnak most is rádiót. Egy dobozt. Ezüst színűt, aranyat vagy feketét. Egyformák. Ezzel szemben a kiállított rádióknál található 8-10 hangszóró – mind más. Van bennük egy kis fejlesztés, hogy más legyen. Az egyik tölcséres, a másik hatszögletű, a harmadik kerek, a negyedik rácsos. Tehát mindben benne van az emberi lélek, amelyik megcsinálta. Legyen már szép és legyen kicsit más.

Mintha az autóknál is hasonló trendet fedezhetnénk fel.

Az autók esetében ez kicsit más okból van így. Azért kezd hasonlítani minden autó, mert az autóknál az áramvonalasság nagyon lényeges szempont. Tehát egy Ford T-modell-lel nehéz lenne ma közlekedni bizonyos sebesség után. Amikor egy autó 30-cal megy, akkor ez lényegtelen, amikor 150-nel, akkor elég fontos. Ha pedig már 200-zal, akkor egy kiálló tükör is visszafogja.

Tehát azért gyűjt, mert tetszik?

Igen. De óhatatlanul eljut az ember oda, hogy valami hiányzik. Hiányzik, mondjuk, egy kapocs. Már megvan az előd, és megvan az utód, de a kettő közti tárgy hiányzik.

A gyűjteménye minden tárgyának érti a működését?

Nagyjából tisztában vagyok velük.

A kiállított tárgyak működőképesek?

Úgy fogalmaznék, hogy a tárgyak javát meg lehetne javítani. De én úgy gondolom, hogy egy tárgyat csak úgy érdemes megjavítani, ha eredeti állapotába állítjuk vissza. Tehát ha egy rádióban rossz az egyenirányító-cső, akkor azt lehet egy diódával helyettesíteni. Sokszor azt mondom, hogy inkább ne működjék, de legyen eredeti állapotban. Nem az a legfontosabb, hogy az a rádió a másik 349-cel együtt szóljon, hanem azt a kort mutassa, amelyben annak idején készült. Ilyen erővel kibelezhetném a rádiót, és belehelyezhetnék egy tranzisztorost.

11

 

Mi(k) a kedvenc tárgya(i)?

Nagyon szeretem a grammofonokat és a fonográfokat. De van pár írógép és rádió, ami szintén nagyon a szívemhez nőtt. Szépek. Sokszor felhívnak, felkínálnak valamit, kérdezik, mi legyen vele… Mindig azt javaslom, hogy ne dobják ki, én megnézem.

Honnan ismerik Önt? Honnan tudják, hogy Önt kell felhívni?

Minthogy DJ voltam, nagyon sokan ismernek. Hiszen már akkor is gyűjtöttem tárgyakat, ez a címke így eléggé rajtam ragadt.

Van olyan tárgy, amit használ is? Szokott például levelet írni valamelyik írógépen?

Hát nem. Most már csak computeren írok levelet. A praktikuma miatt. Tegyük fel, megírnám a levelet az írógépen. És mi lenne utána? Elballagnék a postára?

Nagy kérdések. Tehát nem él attól a múltban, mert gyűjtőszenvedélye van?

Nem. Használom az új technikát. Minden további nélkül.

15

Hol van a gyűjteménye többi tárgya?

Itt, helyben. Vannak zsúfolásig megpakolt raktárhelyiségek.

Ha jól olvastam, egy évre kapta az Önkormányzattól a helyiséget.

Nem, 15 éves szerződést kötöttünk. Gyakorlatilag ez az átfogó, minden műfajból válogatott kiállítás lesz egy évig, amit aztán tematikus kiállítások fognak követni. Például rádiózás. 350 rádióm van. Azon lesz a hangsúly. Vagy a terem egyik felében, a másikban pedig grammofon. Most ezzel a vegyes kiállítással az volt a célom, hogy minél több látogatót találjak meg. Mindenkit más érdekel.

6

Az Ön számára itt most melyik a legérdekesebb tárgy? A legkülönlegesebb? A legértékesebbnek becsült?

Az az igazság, hogy ha van egy új tárgy, értsd: nekem új, akkor egy darabig az lesz a legkülönlegesebb. Lehet, hogy utána lesz egy másik, és akkor az lesz. Lehet, hogy a kevésbé értékes tűnik most nekem érdekesebbnek. De mindegyiket szeretem.

De mégis, mi volt Önnek a legnagyobb „fogás”? Amikor egy hétig elmosolyodott, ha eszébe jutott a szerencséje?

Annak idején például nagyon kerestem fonográfot. Amikor sikerült szereznem, nagyon örültem.

Közbevetnék egy kérdést. Mi a különbség a fonográf és a grammofon között?

A grammofon egy lemez, a fonográf egy henger.

Régesrég, még gyerekkoromban volt egy osztálytársnőm, akinek a nagyapja a Magyar Hanglemezgyárban dolgozott. Volt egy csomó fonográfhengerük a padláson. Egyszer kérdezte, hogy kell? Mondtam, hogy persze. Több mint százat elhoztam, volt köztük törött, de voltak hibátlanok is. Aztán jöttek ismerősök, barátok, jé, ez a fonográf? Ilyet még nem láttam. Adsz egyet? Sajnos elosztogattam. Mára csak kb. tizenöt maradt.

És milyen felvételek vannak a fonográfokon?

Kossuth hangja nincs, sajnos. Az abban az időben felvett dalocskák, melyek nem az igényes zene mesterpéldányai, inkább amolyan „futottak még” kategóriás előadók, semmiképp sem az előadóművészek a színe-java.

Miért?

A kilencszázas évek végén járunk. Abból kell kiindulni, hogy a fonográfhengert nem lehet sokszorosítani. Valamennyit egyenként kellett felvenni. Magyarul: valaki egyetlen nap akár százszor is elénekelte zongorakísérettel, hogy „hej, Rozikám, merre vagy”, és ilyen munkát az élvonalbéli előadók nem vállaltak. A fonográffelvételért anno darabra fizették a zenészt. „Hányat énekeltél ma?” „149-et.” A fonográf minőségileg amúgy is sokkal gyengébb a grammofonnál, mert a fonográfhenger minden egyes lejátszásával veszít a minőségéből. Méhviaszból van, esetleg egy kis korommal van megfestve, hogy fekete legyen. Egy fonográfhenger élettartama úgy 80-100 lejátszás. Utána nem marad rajta barázda.

Az Ön életében mivel érzékeltetné szemléletesen a technikatörténeti fejlődés léptékének változását?

Amikor gyerek voltam, elmentünk nyári táborba, és kaptam egy tekercs filmet a Pajtás fényképezőgépembe, 12 kockával. Elvoltunk vele. Ma meg?

7

 

Különleges párosítás, hogy a tárgyakat Szabó Lajos gyári munkát és munkásokat ábrázoló festményei illusztrálják. Mondana pár szót Szabó Lajosról? Hogy jutott a képekhez?

Az özvegyéhez lett kapcsolatom, aki végül szívesen adta el nekem a képeket. Eredetileg a Csepeli Vasmű munkása volt, ott kezdett festeni, ott fedezték fel tehetségét és iskolázták be. Úgy tudom, Szemműtét című festményéért kapott Munkácsy-díjat. Emlékezetes számomra a kilencvenes évek elején a Munkástörténeti Múzeumban rendezett ’50-60-as évek tárgyait felvonultató kiállítás – a címére sajnos már nem emlékszem –, ahol a 11 méteres május elsejei felvonulást ábrázoló festménye volt kiállítva. Az itt kiállított művei kiválóan dokumentálják a korabeli gyári munkát.

Köszönöm az interjút!

Dandoy Gabriella

16

A 2022 májusában megnyílt kiállítás csütörtökönként, 10.00-17.00 óra közt vagy előzetes bejelentkezéssel a többi hétköznapon látogatható, akár a magángyűjtő, Bíró György élvezetes tárlatvezetésével.

Hol: Dunakeszi, Szent István utca 19.

Bejelentkezés: (20) 942-7226, technikaikiallitas@gmail.com

Jegyárak:

  • Felnőtt: 1500 Ft
  • Diák/Nyugdíjas: 1000 Ft
  • Családi (2 felnőtt + gyerekek): 4000 Ft
  • Csoportos (8-20 főig/fő): 800 Ft
  • Tárlatvezetés/alkalom: 1000 Ft
  • Ingyenes: 6 év alatti gyerekek, pedagógusok, fogyatékkal élők és kísérőjük, 400+ fős taglétszámú múzeumi társaságok