Műhelyek, alapítók és méltó követők

A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Informatikatörténeti Fóruma nem először dolgoz fel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékeihez kapcsolódó történeteket, kapcsolódásokat. A Műhelyek és alapítók című, 2025. június 13-án megrendezett konferenciánk (iTF – BME közös esemény) tehát immár egy hagyomány része – és egy generációs tudásátadás jó példája volt. A BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai, az Irányítástechnika és Informatika valamint a Mesterséges Intelligencia és Rendszertervezés tanszékeinek alapító professzorairól emlékeztünk meg – és megvizsgáltuk, hol tartanak ma az általuk kezdeményezett kutatások, milyen irányba fejlődtek gondosan megszervezett és ápolt közösségeik.

Csáki Frigyes (1921-1977), Tuschák Róbert (1927-2018) a hajdani  Automatizálási Tanszék, Frigyes Andor (1922-1992) a hajdani Folyamatszabályozási Tanszék és Schnell László (1932-1995) a hajdani Műszer és Méréstechnika Tanszék tanszékvezető professzorai egy korosztályhoz tartoztak: az 1920-as években születtek, gyerekként a Horthy-korszakban szocializálódtak, majd ifjúként átélték a második világháború szörnyűségeit, később pedig az államszocializmus – 1956-os forradalommal megszakított – periódusait kellett végigdolgozniuk, e korszak körülményeihez igazodniuk. Hárman még éltek a rendszerváltás idején, köztük Tuschák Róbert még a 2010-es években is aktív volt.

Nemcsak a történelem, de a technikatörténet és a felsőoktatás története is számos kihívást tartogatott e korosztály számára, lépést tartva a műszaki tudományok szédítő fejlődésével. Mindannyian méltó szereplői lettek egy olyan láncolatnak, melynek olyan idősebb tagjai voltak, mint például Kozma László és id. Simonyi Károly – és mindannyian felvállalták nemcsak az automatizáció új útjainak kutatását és a legmagasabb szintű egyetemi oktatást, de az egyetemi közéletben való, markás részvételt is. Nemcsak tanszékek élén, de az egyre jelentősebb „villamos kar” irányításába is bekapcsolódva. Már diákként és aztán felnőtt pályájuk során is számos átszervezést átélve, számos változáshoz kreatívan igazodva.

A neves professzorokra visszaemlékező esemény az iTF részéről Breuer Pál ötlete alapján indult. Az iTF felkérte szerkesztőségi tagját, Halász Editet, aki egyben a BME professzora is, hogy az alapító professzorok három utódtanszékével vegye fel a kapcsolatot. A sikeres esemény a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar tanszékvezetői és Halász Edit nagy lelkiismeretességgel és szakmaszeretettel gondozott eseménye volt.

A rendezvény sikerét a BME VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszék tanszékvezetőjének, Kiss Bálintnak az alapos, gondos - házigazdaként mindenre kiterjedő irányítása - teremtette meg. Az előadások kialakításában Vajk István és Gönczy László tanszékvezetők voltak Kiss Bálint munkatársai. Az eseménynek a BME I épülete adott otthont. 

A program levezető elnöke Jobbágy Ákos professzor volt. Az iTF vezetése részéről Tick József szakosztályelnök köszöntötte a résztvevőket, bemutatva az iTF és az Informatikatörténeti Adattár sokszínű munkáját.

Az NJSZT részéről Prof. Dr. Kovács Levente elnök gondolatait Képes Gábor, az NJSZT ügyvezető igazgatója tolmácsolta. Röviden idézünk Kovács Levente professzor írásban eljuttatott beszédéből: „A Neumann János Számítógéptudományi Társaság 1968-ban jött létre, nagyjából a magyar számítógépipar megszületésével egy időben. Alapítóink közül – akik ma is sokan aktív, állandó segítői az informatikai örökségünk megőrzésének – többen a BME-n tanultak, majd elköteleződtek a számítógéptudomány és informatika világa mellett.”

Kovács Levente elnök kiemelte az alapító professzorok kapcsán: „Az 1920-as években született korosztály tagjairól beszélünk, akik tudásukkal és kitartó munkájukkal megalapozták a jelenkor műszaki tudományának alakulását. Az általuk kutatott területek eredményei ma is jelen vannak, különösen az informatikával átszőtt modern iparban és a mesterséges intelligencia innovációs korszakában. Ha néha nehézségekkel találkozunk, érdemes időt szánni arra is, hogy visszatekintsünk elődeink tapasztalataira és ötleteire – hiszen ezek gyakran bevált megközelítéseket és új nézőpontokat kínálnak, amelyek segítenek a probléma újragondolásában, kreatív megoldások megtalálásában, és erőt adhatnak a kihívások leküzdéséhez is. Ezt a szellemi örökséget nemcsak tisztelnünk kell, hanem gondosan dokumentálnunk is – hiszen a múlt értékei segíthetnek eligazodni a jövőben.

Az NJSZT elnökeként és az Óbudai Egyetem rektoraként is kiemelten fontosnak tartom, hogy az informatikatörténeti és oktatástörténeti értékű egyetemi műhelyeket megörökítsük a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában.”

A nagy sikerű eseményen Csáki Frigyesről Vajk István volt tanszékveztő, Tuschák Róbertről Charaf Hassan, a BME jelenlegi rektora, Frigyes Andorról Lantos Béla professzor, Schnell Lászlóról Péceli Gábor, a BME volt rektora, egyben az NJSZT tiszteletbeli elnöke adott elő.

Az Irányítástechnikai és Informatika Tanszéket Kiss Bálint tanszékvezető, a Mesterséges Intelligencia és Rendszertervezés Tanszéket Gönczy László tanszékvezető mutatta be – elsőkézből, a mai tanszékvezető professzorok szájából hallhattunk a mai arculatról, most folyó, nem ritkán már nagyságrendet lépett munkáról. Charaf Hassan is két minőségében volt jelen: az egész BME rektoraként tisztelte meg jelenlétével konferenciánkat – s mellette az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéket vezető egyetemi tanárként emlékezett elődeire.

A 2018-ban elhunyt Tuschák Róbert számos megnyilatkozásával, hozzáállásával közvetlen mintát és tanácsot is adott. Az ipar igényeire reagáló, gyakorlatias és modern oktatás csírái – az adott épületeknél sokkal fontosabb szellemi műhelyek, kezdeményezések – már akár fél évszázada megjelenhettek a BME falai között. Péceli Gábor szavaiból például Schnell professzor úr is egy „laborcentrikus” figuraként bontakozik ki előttünk: „Tanuljunk Schnellül laborul” – írta róla a Jövő Mérnöke…

Az előadásokban – melyek videófelvételei hamarosan elérhetőek lesznek Informatikatörténeti Adattárunkban – szembetűnő volt számos közös pont az alapító professzorok profiljában: az oktatás, a tehetséggondozás, az innováció, a tudomány és a menedzsment egységben látott, közös képviselete.

Idézzük Péceli Gábort, aki Schnell László kapcsán – de úgy érzem, alapvetően a többi „alapító atyára” vonatkoztathatóan is – a következőket emelte ki:

Mit tanultunk Tőle:

1. Az oktatás és tehetséggondozás elsődleges prioritások.
2. Nincs prosperitás szerteágazó ipari kapcsolatok, ipari bevételek nélkül.
3. A láthatóság ismertséget okoz.
4. Nincs magasszintű műszaki alkotás a legújabb technológiák ismerete nélkül.
5. Nincs magasszintű műszaki alkotás tudományos tevékenység nélkül.
6. Az egyértelmű, következetes értékrend összetart.
7. A jó vezetés együttműködésre, együttgondolkodásra épít.

Nagyon hasonló tanulságokat, „leckéket” szűrt le magának Charaf Hassan is, Tuschák Róbert szellemi örökségét áttekintve:

1. „Nincs sikeres mérnöki képzés ipar nélkül. Meg kell tudnunk szólítani az ipart és együtt dolgozni.
2. Akkor jó egy vezető, ha körülveszi magát jó, tehetséges emberekkel. Idézet: „Ezt a csoportot bűvésztanszéknek nevezte, melynek vezetőjét – így fogalmazott – a boszorkánymestert, aki maga köré gyűjtötte fiókáit és új varázslatok bűvölete felé vezette őket, Kovács Károly Pálnak hívták. Ebből a fészekaljból indult négy fiatal, és a szomszédosból egy ötödik csatlakozott hozzájuk. A folyamat motorjaivá váltak, ezer szállal kötődtek a Villamosmérnöki Kar fejlődéséhez, később a Kar professzorai lettek: Csáki Frigyes, Frigyes Andor, Rácz István, Schnell László, Tuschák Róbert. Határtalanul büszke volt arra, hogy tagja volt ennek az ötösnek.”
3. Az egyetemek alapvető célja a professzionális szakmai utánpótlás képzése, amely egyaránt épül az igényes oktatásra és jelentős kutatások végzésére. Azt vallotta, hogy önálló, kreatív és intuitív gondolkozással párosult modern szakmai ismereteket attól lehet igazán megtanulni, aki nem csak oktatja, de valamilyen formában műveli is a szakmát.”

Alapvető szinergiák, közös értékrend – s ebből virágzott ki a modern műegyetemi informatikaoktatás, az irányítástechnika, a számítógépes grafika és geometria, az orvosi informatika, a mesterséges intelligencia, a rendszertervezés egy innovációk és nemzetközi kapcsolódások terén is proaktív műhelycsoportja, amely ma is kitűnő szereplője a magyar IT-világnak, mindmáig több szálon kapcsolódva az NJSZT szakosztályaihoz is.

A professzorok életrajzi adatait megtaláljuk adattárunkban, visszakereshetjük az igen színvonalas előadások videóiból is. A konferenciát Gönczy László tanszékvezető által kezdeményezett kamarakiállítás is kiegészítette a „profok” tanszereiből, műszereiből.

A „bűvészek” öröksége azonban varázslatosan több a pályájuk mérföldköveinél: szellemi örökség, melyből építkezni lehet.

KG