A humán védőernyő
Vasvári György (1930-2015)
Vannak, akik kirobbanó, zabolázhatatlan egyéniségükkel, mások szelíd, megfontolt bölcsességükkel válnak egy közösség nélkülözhetetlen tagjává. A vasárnap, június 16-án négy éve elhunyt Vasvári György – vagy ahogy barátai hívták, Gyurka, a fiatalabbaknak: Gyurka bácsi – az utóbbiak közé tartozott. Egy csupa jóság Ember volt – nagybetűvel! -, aki egyetlen higgadt szavával is iránymutató tudott lenni.
Az informatikával az elsők között kezdett el megismerkedni. A Műszaki Egyetemet 1953-ban végezte el – s a Magyar Posta lett az első munkahelye. Diplomaterve 12 csatornás légvezetékes, vivőfrekvenciás berendezés volt. A Bíráló Bizottságot a magyar kibernetikusok előfutára, Nemes Tihamér vezette.
A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjának (MTA KKCs) 1957-ben lett a munkatársa, ide a Csoport vezetői, Tarján Rezső és Varga Sándor vették fel. Visszaemlékezései szerint Varga Sándor azt mondta neki egy novemberi napon: „Itt kell működnie az M3 elektromos szerelő műhelyének január 1-től. Maga most kilép a Postától, minél gyorsabban ide belép. Berendezi a szerelő műhelyt, felveszi, kiképezi az alkalmazottakat, és január 1-gyel elindítja a termelő munkát. Rendben van?”
Rendben volt. Vasvári György fontos szerepet játszott az első magyar számítógép, az M-3 szerelésének vezetésében – idén 60 éve, 1959. január 21-én mutatták be a sajtónak -, majd a KKCs igazgatóhelyettese lett. Értékelése szerint: „A KKCS-nál végzett munka sorsfordulót jelent szakmai életutamon. Megismerkedtem a számítástechnikával, részt vehettem a hazai első számítógép építésében. E tevékenységem meghatározta szakmai elkötelezettségem. Egy életre elhatároztam, hogy ’ez az én szakmám’”.
Elhivatottságához, szakmai tudásához később sem férhetett kétség. 1959-től 1968-ig a BM Számítóközpontot vezette – az ott üzemelő Bull számítógépre később is olyan szeretettel emlékezett, amilyennel csak egy igazi Ember tud szeretni egy igazi Gépet.
Majd a Kereskedelmi Szervezési Intézetnél volt műszaki igazgatóhelyettes, a Magyar Nemzeti Banknál számítóközpont vezető, a Giro Elszámolásforgalmi Központnál vezérigazgató. Mindenhol vezető volt, sőt! a vezetők vezetője, mégis alapvetően tanár volt. Vezetői stílusával is tanított.
A vezetői feladatok mellett volt tehetsége villamosmérnök feltalálóként is megcsillogtatnia tudását: 1961-ben Dénes Józseffel közösen lyukszalag-lyukkártya konvertert tervezett, 1976-ban pedig INVENTOMAT leltárfelvevő és kiértékelő berendezéssel rukkolt elő.
Utóbbiról így írt e sorok írójának írt levelében:
„A leltározó gépet a Kerinforg dolgozójaként készítettük el Feleki Gábor munkatársammal, és hogy jobban menjen, bevontuk dr. Nagy Pétert, az azt elkészítő EMG gyárból. Az elkészült INVENTOMAT leltározó géppel az Újpalota Fő terén levő Közértben tartottuk az első leltározást. A Közért vezetőjével jártunk végig a boltban és a raktárban. A leltározó gép tolható volt. Ő diktálta a leltári tételeket, mi közülünk valamelyik beütötte a tételt a gépbe. Amikor a vezető közölte, hogy minden tételt megvolt, kértem, hogy nyomja meg az egyik gombot. Mire a leltározó gép kiírta a tételek összegét. Mondtam a Közért vezetőnek, nézze meg, ez az összeg a leltározott készlet. A hatás frenetikus volt.”
Ma már természetesnek tűnik, de a 70-es években és a 80-as évek elején (a szolgálati találmány szabadalmi okiratát 1980. október 7-én állították ki) hihetetlen nagy lépésnek számított a számítástechnika ilyen, hétköznapi megjelenése a kereskedelmi életben.
Hazánkban még sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy a hasonló megoldások valóban elterjedjenek.
A tudós, feltaláló és gyakorlati vezető pályáján később egyre nagyobb jelentőséget kapott az oktató munka.
2002-től a BME tiszteletbeli egyetemi docense volt, pályája kései szakaszán az informatikai biztonság kérdéskörében töltött be úttörő szerepet, mint az NJSZT szakértője. Az IT biztonsági tudatosság terjesztése az NJSZT számára is kiemelt feladat, ezért többször is idézzük nagyon fontos gondolatát videoportréjából:
„Legvégül azt tudom mondani, hogy nagyon büszkék az internet felhasználók arra, hogy a rendszerüket tűzfal védi a különböző hackertámadásoktól. Csakhogy a hackerek, terroristák okosak és a leggyengébb pont, az ember felé fordultak el. Ezért a legmodernebb számítástechnika azt mondja, hogy az emberek, a munkatársak biztonsági tudatosságának a láncolata, összessége az a humán tűzfal – és a technikai tűzfal mellett meg kell csinálni a humán tűzfalat is.”
Ez az idézet mindent elmond Vasvári Gyurka bácsi hozzáállásáról. Az NJSZT sokat köszönhet Neki. Munkánkban a kezdetektől tevékeny szerepet vállalt. Az 1976-ban megalakult Számítóközpontok Vezetése Szakosztályunk elnöke volt, 1980-ban pedig – Obádovics J. Gyula feladatkörét átvéve – az NJSZT főtitkárhelyettese lett. 1983-ban Neumann-díjat, 2009-ben Életműdíjat kapott a Társaságtól.
Élete alkonyán sem tétlenkedett: folyamatosan publikált, szakmai életútjának tapasztalatait online közzétett szövegekben és előadásokban tette közkinccsé. Az ezredfordulón már készült az a magyar informatikatörténetet bemutató képösszeállítása, amely tulajdonképpen az NJSZT Informatikatörténeti Fórum és Informatikatörténeti Adattár alapja lett.
A halála előtti években tanácsadóként segítette az NJSZT világszínvonalú Informatikatörténeti Kiállításának rendezését – az Alföldi István szerkesztésében, Képes Gábor és Álló Géza által írt A jövő múltja című könyv is csonka lett volna az ő észrevételei, szóbeli közlései, e-mailben elküldött kiegészítései nélkül. Ha egy picit elbizonytalanodtunk vagy ha kérdésünk volt, csak írni kellett Gyurka bácsinak. Nemcsak humán tűzfal van, de humán védőernyő is: ő mindig segített, tanított, nem hagyott megválaszolatlanul egyetlen kérdést sem.
Képes Gábor
Vasvári György videoportréja ITT tekinthető meg, adatlapja pedig ITT olvasható.
