Tarnóczy Tamás

Fizikus, akusztikus.

A Vág melletti kisvárosból származó fiú Budapesten végezte középiskoláit, majd Szegeden az egyetemet, matematika-fizika szakon. Már a középiskolában szorgalmas megoldója volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak, az egyetemen pedig tagja az Eötvös Loránd Kollégiumnak. 1940-től lett Bay Zoltán tanársegéde a műegyetemen, majd 1943-ban doktorált Békésy György akusztikai témavezetésével a tudományegyetemen. Ettől kezdve élete végéig az akusztika maradt kedvenc kutatási területe. Az ötvenes években már akusztikai és ultrahang kutató csoportot vezetett, Ultrahangok c. könyvét 1963-ban adták ki. Érdeklődésének középpontjában a beszédkutatás állt, de szívesen kirándult ehhez kapcsolódóan más területekre is. Zenei akusztika c. könyve 1982-ben, Teremakusztika c. könyve 1986-ban jelent meg. Az akusztikusok nemzetközi együttműködését tevékenyen támogatta. Több akusztikai konferenciát és egy 1500 fős nemzetközi akusztikai kongresszust szervezett Budapesten. 1991-ben Kempelen Farkas díjjal, 1999-ben Békésy György arany emlékéremmel tüntették ki.