Liber Erzsébet DLA

Munkácsy-díjas képzőművész, egyetemi docens

A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium matematika tagozatán érettségizett 1980-ban, és megpályázott egy Magyar Állami Ösztöndíjat németországi felsőfokú művészeti tanulmányok folytatására 1981-től kezdődően. Az egyetem megkezdéséig a Pannónia Filmstúdió 3. sz. rajzfilm műtermében dolgozott. 1989-ben szerzett diplomát a Hallei Burg Giebichenstein Képzőművészeti és Design Egyetemen Németországban, síktervező szakon. A képzés során tervezett szövött és nyomott mintás divat- és lakástextilt, belsőépítészeti burkoló anyagokat és egy nagy projekt keretében a Hallei Gyermekklinika teljes textil kollekcióját. Az 1989-es hazatelepülés után az akkor induló kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanított művésztanárként. 2008-ban védte meg mesterművét és Papír – Anyag – Médium témájú disszertációját a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Mesteriskola festészet képzési programjában, így DLA (Doctor of Liberal Arts) fokozatot szerzett a PTE doktori iskolájában. Témavezetője Keserü Ilona volt.

2002 óta oktat a művészeti felsőoktatásban, jelenleg egyetemi docens a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Intézetében. 2009-2015 dékán-helyettes, majd dékán volt a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, 2010-2016-ig tanszékvezető a Vizuális Tanszéken, majd intézetigazgató a Vizuális Intézetében. Nem áll távol tőle a művészetelméleti kutatás; rendszeresen jelennek meg szaktanulmányai tudományos és szakmai lapokban. 2017-től a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának Köztestületi tagja. 2019-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott.

Kiállítóművész, alkotótelepek és symposionok résztvevője, workshopok vezetője. Alapítója és 10 éven keresztül vezetője volt a Nemzetközi Papírművészeti Alkotótelepnek. Alapítója és vezetője volt több művészeti egyesületnek, alapfokú művészeti iskolának. Alapítótagja a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának. Művészeti írásokat publikál, kurátori tevékenységet folytat. Szerkesztőbizottsági tagja a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézet tudományos-művészeti periodikájának, az Artcadianak.

Művei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatóak itthon és külföldön. Több hazai és nemzetközi kiállításon díjazták alkotásait. Munkái többek között Indiában, Japánban, Thaiföldön, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Montenegróban, Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában szerepeltek kiállításokon. Művészetének fő gerincét grafikák, kollázsok, papírművek és -festmények, digitális, illetve intermediális alkotások, installációk, természetművészeti és land art munkák alkotják. Művei a valóság, valamint létezésünk nem priméren megmutatkozó viszonylatainak feltárására tett kísérletek és vizuális közelítések, melyekkel az érzékelhető és a lehetséges forma relációinak és jelentésrétegeinek megközelítésére törekszik. 2009-től az „objektív festészet” elméleti alapjának kidolgozásával és gyakorlati megvalósításával a fénykép és a festmény közötti határt tette átjárhatóbbá és ezzel gazdagította a síkművészet formanyelvét. 2016-tól pedig előző korszakának szerves folytatásaként a „többszörös képek” elméleti alapjának kidolgozása és gyakorlati megvalósítása mellett művészetszervezőként is hozzájárult az általa önállóvá tett műforma bevezetéséhez és ezzel a művészi gyakorlat és a művészeti teória közötti szakadék átjárhatóbbá tételéhez.