Villáminterjú az IOI magyar versenyzőivel

Június 22-én, az IOI első versenynapját követő este adtak villáminterjút a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia magyar versenyzői, név szerint:

  • Németh Márton Tamás (Batthyány Gimnázium, Nagykanizsa, 10.)
  • Szabó Kornél (Fazekas Mihály Gimnázium, Budapest, 12.)
  • Tóth Gellért (Óbudai Árpád Gimnázium, 12.)
  • Varga Péter (Óbudai Árpád Gimnázium, 12.)

Marci, te vagy a legfiatalabb, ráadásul az egyetlen kiskorú, úgyhogy tiéd az elsőbbség, hogy nyilatkozz, hogy sikerült a verseny.

Egészen tragikusan, sajnos. Stratégiai hibát követtem el, mondjuk hozzáteszem: sokkal nehezebbek voltak a feladatok, mint a korábbiakban. Ha jól tudom, tavaly sokan kérték, hogy legyenek nehezebb feladatok. De azért a pénteki második versenynap elé bizakodva nézek. Át is adnám a szót Gellértnek, neki lett közülünk a legjobb eredménye.

Szia, Gellért, az a hír járja, hogy te állsz a legjobb helyen.

Igen, szerencsésnek érezhetem magam, ha jól tudom, a 42. helyen állok. Tényleg jóval nehezebb feladatok voltak, mint eddig.

Mik a terveid a továbbtanulást illetően?

Nijmegenben (Hollandia), a Radboud Egyetemen fogok informatikát tanulni.

Miért pont ott?

Mert a mesterséges intelligencia érdekel, és a tanulmányaim fókuszában ez fog állni. Ez egy új terület, és érdekesnek találom. Nijmegen ezen a területen nagyon erős.

Milyen nyelven?

Angolul, van felsőfokú nyelvvizsgám, nem tartok nyelvi akadályoktól. Adom Kornélt.

fiúk
A fiúk, balról: Marci, Gellért, Kornél és Péter reggeli közben a szentendrei szálláshelyükön

Kornél, hogy érzed, hogy sikerült a verseny?

Nem túl jól. Egy feladatot akartam megcsinálni, az utolsó pillanatban rájöttem a megoldásra, de megvalósítani már nem tudtam. Ráadásul egy részfeladatot félreértettem.

De nem bánkódom: a cél az volt, hogy a versenyre kijussak.

Könnyen túllépsz azon, ha kudarc ér?

Igen, azt hiszem, a lényeg abban van, hogy nincsenek túl nagy elvárásaim, mert akkor nem lehet mentálisan bírni. Hetedikes korom óta versenyzem. Voltak szomorúbb és boldogabb pillanataim. Igyekszem a kudarc- és sikerélmények érzelmeitől minél jobban függetleníteni magam.

Ha nem lesz bronz medálom, akkor sincs világvége. De abban az 5 órában minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legjobb eredményt érjem el.

Hol tanulsz tovább?

Ha minden jól megy, akkor Cambridge-ben, Informatika szakon. Kicsit megnehezíti az életet a Brexit, a diákhitelt uniós állampolgárként macerásabb lett felvenni.

Mi érdekel az informatikán belül? Vagy kívül?

Sok minden. Igazából informatikában vagyok tehetséges, az üzleti oldala is érdekel, el tudom képzelni magam egy IT-cégnél menedzserként, mert az emberi oldala, a másokkal közös megvalósítás is vonzó számomra. Ugyanakkor érdekel az irodalom, a fizika, a történelem, a pszichológia. Minden, ami érdekes.

Mit olvastál utoljára?

Utoljára a Ne bántsátok a feketerigót (Harper Lee) és A nagy Gatsbyt (Francis Scott Fitzgerald), mindkettőt angolul. Történelemből napjaink történelme és a hidegháborúk kora érdekel leginkább.

Hogy jöttök ki négyen egymással?

Mindenki jó fej és nagyon nyitott. Kirándulni éppúgy jó, mint IT-feladatot megoldani együtt. Adom Petit.

Péter, te hogy érzed, mennyire voltál sikeres?

Sajnos elég gyengén sikerült. Úgy éreztem, hogy voltak jó ötleteim, de nem sikerült összerakni a teljes megoldást, még az utolsó percekben is a hibáimat kerestem. A végén a megoldásról kiderült, hogy helyes, de a megvalósítás nem sikerült.

Mi az az érzelem, ami most ural téged?

Csalódottság. Sokat készültem. Az előző évek feladatai jól sikerültek, ez pedig jóval gyengébben. Ugyanakkor változtatni nem tudok rajta. Pénteken javítani szeretnék. Innen csak javítani lehet, megpróbálok mindent beleadni. Remélem, hozzám közelebb álló feladatok lesznek.

Hol tanulsz tovább?

Az ELTE Informatikai Karon.

Kaptam egy pályázati lehetőséget az orosz Innopolis egyetemre, de nem éltem vele, mert érzéseim szerint egyedül az angollal a hétköznapi életben nem tudtam volna elboldogulni. Hiába angol nyelvű az oktatás, ha az egyetem falain kívül senki nem ért meg.

Mióta versenyzel?

Ez a 4. év. Azért jó versenyezni, mert a versenyben nagyon hamar megjelennek az újdonságok az algoritmusok terén, így azokkal itt lehet a leghamarabb találkozni. Ha egy egyetemen felfedeznek egy új algoritmust, az körülbelül 2 év múlva megjelenik a versenyeken.

Amúgy a matematika és a történelem is nagyon érdekel, és élvezetet okoz.

Dandoy Gabriella

 

Köszönjük a támogatást!

ntp

 

emmi