IIOT 2022 - szakmai tanulságok

2022. május 18-21-én először szerepelt Magyarország hivatalos tagországként a Nemzetközi Informatika Csapat Diákolimpián (IIOT - International Informatics Olympiad in Teams).

Kiváló eredménnyel debütáltak a magyar diákcsapatok, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium és a miskolci Földes Ferenc Gimnázium 4-4 fős csapata egyaránt bronzérmet nyert a versenyen. A versenyt csupán ötödik alkalommal rendezték meg, és büszkeséggel tölt el minket, hogy azon kevés ország közé tartozunk, melyek csatlakoztak ehhez a komoly jövő előtt álló programozási versenysorozathoz. Mindennek megvalósításában a Neumann Társaság komoly szerepet vállalt, továbbá köszönettel tartozunk a Nemzeti Tehetség Programnak az anyagi támogatásért, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumnak a hazai versenyhelyszín biztosításáért és az Alphacademy-nek a válogatóverseny szervezéséért.

A versenyről

Az IIOT egy új projekt, melynek célja a Nemzetközi Informatikai Diákolimpiához (IOI) hasonló verseny szervezése, ahol a feladatokat csapatban kell megoldani. A 4 fős csapatok egy-egy iskolát képviselnek, hasonlóan ahhoz, ahogy az egyetemi csapatoknak rendezett International Collegiate Programming Contest (ICPC) esetében is történik. 2017 óta rendezik meg, jelenleg 5 hivatalos tagországa van, Olaszország (ahonnan a verseny indult), Románia, Egyiptom, Szíria és Magyarország. Vendég országként idén Moldova és Peru vett részt a versenyen, online.

Csapatkép, IIOT
A magyar csapatok Olaszországban.

A csapatmunka egy új elemet ad a versenynek az egyéni programozási versenyekhez képest, ennek a diákok körében nagyon nagy motiváló ereje van, másrészt a modern nagyvállalatoknál nélkülözhetetlen, ezért minden bizonnyal nagy növekedést fogunk látni a résztvevők számában 5-10 év távlatában. A kollaboráció előmozdításának érdekében a 4 fős csapatok két számítógépet használhatnak a 3 órás verseny alatt, 7-10 IOI stílusú feladat megoldására.

Feladatok

A Bolognában megrendezett idei döntőben 7 feladatot kellett megoldani a diákoknak. A feladatok klasszikus témakörökből voltak, mint például gráfelmélet, dinamikus programozás, mohó algoritmusok, összetett adatszerkezetek, stb. Ennek ellenére nem mondhatók sablonfeladatoknak, a nagy részük igen érdekes volt, ami a feladatkitűzőket dicséri. Két példát emelnék ki, a kedvencem a Glassworks című volt - angol nyelven kapta mindenki a feladatszövegeket - amelyben egy gráf csúcsai meg voltak színezve (tetszőlegesen), és a legrövidebb olyan útvonalat kellett megkeresni, ami tartalmaz három különböző színű pontot. A verseny után lelkesen mesélték el nekem  a diákok a szép megoldást: egy-egy egyszínű komponensben csinálunk egy szélességi bejárást a szomszédos más színű pontokból indítva. 

Ábra 1
A Glassworks feladatban például erre a gráfra a megoldás a 4→2→5→1 útvonal.

Egy másik érdekes feladatban a tőzsdén kellett minél nagyobb nyereséget elérni úgy, hogy előre meg volt adva legfeljebb 3000 részvény vételi és eladási árfolyama legfeljebb 3000 napra. A megoldáshoz észre kell venni, hogy mindig érdemes egyfajta részvénybe tenni az összes pénzünket (mohó ötlet), és dinamikus programozással meghatározhatjuk minden egyes napra, hogy legfeljebb mennyi befektethető pénzünk van aznap.

Ábra 2
A részvényes feladat mintapéldája, ebben ha kezdetben 1 eurónk van, akkorl ⅕ Apple részvény vásárlásával, majd másnapi eladásával 1.2 eurót lehet elérni.

Nem dicsérhetjük a végletekig a feladatkitűzőket, mert sajnos volt egy nem túl nehéznek szánt (implementációs) feladat, aminek a szövegét túlbonyolítva és félreérthetően fogalmazták meg, és az egyik magyar csapatnak valószínűleg ezen múlott az ezüst- vagy aranyérme, mivel jóval nehezebb feladatokat is megoldottak.

Eredmények

A feladatsor nehézsége tökéletes volt, egyenletesen oszlott el a 15 résztvevő csapat pontszáma 45-től 625-ig (a maximálisan elérhető 700 pontból) holtverseny nélkül. A honlapról elérhető a részletes ranglista. Az érmeket az IOI-hoz hasonló rendszerben adják, de mivel a 15 csapatból 3 vendég csapat volt (a moldáv és perui mellett még egy olasz), ezért 1 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzérmet osztottak ki. Bronzérmes, negyedik helyen végzett a fazekasos csapat: Tot Bagi Márton, Czanik Pál, Nádor Benedek, Németh Márton Tamás (képünkön mellettük Lenger Dániel csapatvezető).

Budapesti csapat, IIOT

Szintén bronzérmes, ötödik helyen végeztek a miskolci földesesek: Suszter Roland, Molnár István Ádám, Nagy Martin és Kiss Dániel Bendegúz (képünkön a csapatvezetővel, a cikk szerzőjével, Nikházy Lászlóval).

Miskolci csapat

Fantasztikus eredmény, hogy mindenki éremmel térhetett haza! Az egyéni versenyeredmények fényében a miskolciaktól ez bravúros teljesítmény, a fazekasosok mondhatni hozták a jó formájukat, és nagyon közel volt a kiugró eredmény nekik is, hiszen egy viszonylag könnyű feladatot a gyenge megfogalmazása miatt nem tudtak megoldani. Az első két helyezett csapat Romániából jött, a harmadik pedig az olasz bajnok lett. Nem meglepő a román csapatok jó szereplése, hiszen sokkal többen és többet tanulnak programozni a középiskolai informatika órák keretében, mint hazánkban, és kiterjedtebb a programozás tehetséggondozás hálózata is.

Rendezés

A versenynek a nagymúltú bolognai szakközépiskola, az Istituto Aldini Valeriani adott otthont, amely egyúttal a verseny olaszországi szervező intézménye, mi több, itt tanít Nadia Amaroli, az IIOT nemzetközi főszervezője. Tartalmas volt a négy napos rendezvény, hiszen az első nap a megnyitó ünnepség után rögtön a gyakorlóverseny következett, és privát tárlatvezetést is kaptunk az Ipari Örökségek Múzeumában. A második napon délelőtt volt a három órás verseny, délután városnézés, este szabad program, illetve a delegációknak bizottsági ülés.

Egy egész napos velencei kirándulás mellett még gálavacsora és tánc is színesítette az utolsó előtti nap programját, majd a negyedik napon a díjkiosztó ünnepség után búcsút vettünk egymástól. A programszervezés sokszor olaszos volt, a kezdési időpontok nem voltak kőbe vésve, és néha az sem volt egyértelmű, hogy mi hol lesz, illetve hogyan jutunk oda, vagy beszélhetnék arról is, ahogy a nyitó- és záróünnepségen váratlanul rövid beszédeket kértek tőlünk.

Szimpatikus volt, hogy sok diák vett részt a szervezésben (steward-ok), ugyanakkor azt is lehetett érezni, hogy túl nagy felelősségeket kaptak, és nem mindig kellő igényességgel oldották meg a feladatokat. Nagyon tetszett, hogy jótékonysági szervezeteket is támogattunk a programok közben, például a gálavacsorának egy “közösségi konyha” adott otthont, ahol nap mint nap önkéntesek főznek ingyen ételt rászoruló embereknek.

A magyar diákoknak még tartalmasabbá vált az utazás azáltal, hogy a fapados repülőjáratokat előnyben részesítve odafelé Milánón keresztül utaztunk Bolognába, hazafelé pedig Pisa városát néztük meg, és felmentünk a ferde toronyba is, ami különleges élményt nyújtott mindannyiunknak.

Pisa

Hatások

Nagyon sok pozitív hatás ért minket a verseny által, most azokat emelem ki, amelyek speciálisan erre a versenyre jellemzőek. Tetten érhettem a verseny egyik fő céljának megvalósulását, Molnár István a csapattársainak tanított számos algoritmust a versenyt megelőzően. A szabályzat törekszik arra, hogy a tapasztalt versenyzőknek fel kelljen karolniuk iskolatársaikat, ezért vannak korlátozások a csapatok összeállítására vonatkozóan (a 4 versenyző egy iskolából legyen, és köztük csak egy országos versenyen kiemelkedően szereplő diák lehet).

Számítógépes teremben, IIOT

 

Nagyon jó kapcsolatba kerültem az olasz feladatkitűző kollégákkal, Giorgio Audrito és Edoardo Morassutto a verseny szakmai mozgatórugói, és a találkozásnak köszönhetően a jövőben sokkal jobban tudunk majd együttműködni. Megmutatták az általuk fejlesztett feladatkészítő rendszer használatát is, és sokat beszélgettünk a következő évet érintő szakmai kérdésekről. Megismertem a rendkívül fiatal román szakmai koordinátort, Stefan Dascalescu-t, aki elmondta, hogy náluk az olimpiákra felkészítő táborokkal egybekötött versenyekkel válogatják a diákokat, és ezek szervezésében több, mint 20 szakember illetve korábbi versenyző is részt vesz.

A fazekasos csapat kísérő tanára, Lenger Dániel, aki egyébként matematikatanár, alaposan megismerhette ezt a versenyt, és a jövőben a helyi versenyek szervezésében segítségünkre válhat. A magyar diákok között hárman is voltak, akiknek ez volt az első repülőútja, de mindannyiuknak nagy élmény volt a külföldi út, amellyel érezhetik, hogy megvan a kemény munkájuk gyümölcse, és érdemes programozással foglalkozni. Ők is értékes kapcsolatokat teremtettek nemcsak egymás között, hanem külföldi diákokkal is, öröm volt látni angolul beszélgetni őket.

Összegzés

Az első személyes részvételünk által oszlopos tagjaivá váltunk a Nemzetközi Informatika Csapat Diákolimpiának, és sok tapasztalatot, valamint hasznos ismeretségeket szereztünk, amihez az is hozzájárult, hogy családias hangulata volt a versenynek. A magyar diákokat nagyon megmozgatta a hazai válogatóverseny, a Kódkupa, a legjobbaknak a nemzetközi verseny nagy élmény volt szakmai és közösségi szempontból is. Néhány éven belül hazánkban kell szerveznünk a nemzetközi döntőt, immár pontosan látjuk az ezzel kapcsolatos követelményeket.

Nikházy László

IIOT szakmai koordinátor

PhD hallgató, ELTE IK