A lángoló fától a piramisokig

Az aranyérmes csapattal, Fülöp Mátéval, Csáki Botonddal, Tarján Bernáttal és Szilágyi Balázzsal váltottunk is pár szót a díjkiosztó után a Kódkupán, a Nemzetközi Informatikai Csapat Diákolimpia hazai válogatóversenyén, amely egy elég friss része tehetséggondozási rendszerünknek – és sok meglepetést tartogat még a rutinosabb versenyzőknek is. Mind a négy srác évek óta részt vesz tehetséggondozási „versenypiramisunkban”, a különböző, egymásra is épülő versenyeken választjuk ki a nemzetközi mezőnyben is helytállni képes diákokat. És most láthatják majd az igazi piramisokat is – de erről később.

Elsőként arról beszéltünk, kiknek hálásak azért, hogy most ilyen lehetőséget kapnak.

Tassy Gergely informatikatanárunk bátorított és segített minket a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban – meséli Máté, - de a felkészüléshez nélkülözhetetlenek a szakkörök, melyeket Nikházy László tartott, illetve az Alphacademy kurzusai is nagyon hasznosak voltak.

Rutinos versenyzőket írtunk – és valóban van már nem kevés tapasztalatuk. Balázs tavaly már az eJOI-n bronzérmet szerzett – büszkélkedik. Az előzmény pedig az, hogy ötödikes kora óta részt vesz a Neumann Társaság tehetséggondozási rendszerében, azóta végig döntős volt a Nemes Tihamér Versenyen. Bernát tavaly és tavalyelőtt is jól szerepelt a Nemesen, idén pedig már harmadik volt az OKTV-n. Sőt! Belekóstolt a diákolimpiai világba is, a Balkáni Informatikai Diákolimpián volt lehetősége részt venni – és máris bronzérmes lett. Botond is a Nemes versenyen kapta az első fontosabb visszajelzéseket, hisz bekerült az első tizenötbe – majd eJOI válogatóversenyeken is szerepelt, az IIOT lesz az első nagy diákolimpiai megmérettetése. Vele szemben Máté viszont már többféle tapasztalattal is rendelkezik a nemzetközi versenyeken, bronzot szerzett az eJOI-n, a romániai RMI-versenyen és az említett balkáni diákolimpián, a BOI-n is 2022-ben.

Mindannyian azt mondják, hogy a Kódkupa mint válogatóverseny egész más élmény volt számukra, mint a fentebb említett versenyek. A különbség talán nem is annyira a feladatok által megkövetelt tudásban és gondolkodásmódban, hanem a feladatmegoldás dinamikájában van, hiszen ez csapatverseny, ahol a feladatmegoldás közben is elmondják egymásnak az ötleteiket – amiket a másik versenyző akár keményen megkritizál. Sokat segít már az is, hogy hangosan kimondhatom az ötletem – és közben rájövök, mint gondolok rosszul – mondja egyikük.

Az is plusz kihívás Máté szerint, hogy a négy csapattagra két számítógép jut a szabály szerint, így be kell osztani az időt, ki mennyit tölthet a gépek mellett egy-egy feladat kódolásán. A többiek is nagy kihívásnak tartják az erőforrások kihasználását – és még az éles verseny közben is tanultak új megoldásokat, amelyeket majd az IIOT-n tudnak kihasználni.

A feladatokat érdekesnek találták, bár az egyik szerintük nagyon „szenvedős” volt, ez meglátszott akkor is, amikor a díjkiosztón gyorsítva visszanéztük, hogy melyik csapat mikor és hol szerzett pontokat: a harmadik feladatnál nagyon nehézkesen érkeztek a megoldások. Viszont nagyon izgalmasnak találták a hatodik feladatot, ahol egy fa gráfon kellett a mindig tovább terjedő tüzet lassítani, a károkat minimalizálni ágak levágásával. Meg kellett mondani minden csúcs kapcsán, hogy ha onnan indul a tűz, mennyit lehet megmenteni a fából. Ehhez persze jó esetben „vágni” kell (mármint jól felismerni), hogy milyen gráf, milyen algoritmus megoldása kell a feladathoz. Jellegzetes diákolimpiai kihívás, melyhez a sok gyakorlás és a jó matematikai gondolkodásmód legalább olyan fontos, mint a programozás.

A kis csapat már nagyon készül Egyiptomba, ahol május elején kerül sor a Nemzetközi Informatikai Csapat Diákolimpiára. Az egész élményt, az egzotikus országot nagyon várják – hiszen még nem jártak Európán kívül. Más kultúra, más emberek, más éghajlat – már ez is vonzó a diákolimpiákban. A fa gráfok is, de azért az igazi piramisok is…

Képes Gábor