Beszámoló a 2024. május 29-i eHétköznap workshopról

Örömmel nyitottam meg az eHétköznapok szakosztály májusi „Tudjuk-e határainkat? Mit lehet, mit szabad és mit kellene tenni az orvosi információkezelésben?” című workshopját.

Az előadó szakemberek különböző szakterületekről kapcsolódtak a legkorszerűbb technikák örömei és gondjai az egészségügyben témakörhöz.

Siklósi István matematikus előadásában, meglepetésemre, mint a Gutenberg-galaxis tisztelője mutatkozik be, ahol a tartalom és forma egysége megjelent. De gondot okoz – mondta –, hogy struktúrákban gondolkodunk, közben a könyv lineárisan jeleníti meg gondolatainkat. Egy regény esetében ez nem probléma, de a tudományos ismeretek átadása lineárisan már buktatókat okozhat.

Mi lehet a tudás átadásának új formája? – tette fel a kérdést, és válasz helyett Leonardo anatómiai rajzait mutatta. Gyönyörű rajzok!, és mindenhol, a rajzok mentén feliratok! Az írás nem lineáris, hanem illeszkedik – feltételezhetően a kép tanulmányozásának menetéhez.

Gutenberg nyomdája gyönyörű katonás sorokba rendezett mondatokkal adta át a tudást. Az orvosi szakkönyvek, így az anatómia könyvek is, így jelentek, jelennek meg. A Gray’s Anatomy-t először 1858-ban adták ki, azóta 42 új kiadás követte. Ezek során bővült a tartalom, de a struktúra nem változott. Tanulásnál szükséges a kép és a szöveg összehangolása, ez jobb híján a tanuló fejében történik. Ben Shneiderman amerikai informatikusnak, egyetemi tanárnak köszönhetjük a számítógépeken a zoom használatát. Ez a hierarchiában történő navigálást segíti, melyre a legegyszerűbb gyakorlati példa a Google térkép, ahol a Földgömb felől közelítve zoommal, elérjük Európát, Budapestet, majd ha azt keressük, az Országházat.

Szöveg vizualizálása… fogalomtérkép? Ezek a gondolatok alapozták meg azt a nemzetközi Eurostars-2 pályázatot, amelyet a 4D Soft Kft. – Budapest, Inova DE GmbH – Heidelberg és a heidelbergi Orvostudományi Egyetem közreműködésével egy konzorcium nyert el. Feladatuk 2024-re egy anatómiai tankönyv prototípusának előállítására, valamint a tanulási hatékonysághoz kapcsolódó hipotézis validálására vonatkozott. Azaz közösen pályázva képzeltek el egy olyan anatómia könyvet – fogalmazott az előadó – az orvostanhallgatóknak, amely a Leonardo által képviselt eszmén alapszik, és kicsit játékos is. Egy anatómia könyv, egy zoomolható e-könyv, azaz egy z-könyv készült el.

A hallgatóság örömmel nézte – a bár német nyelvű, de megközelítésében Leonardot idéző z-könyvben – az anatómia tanulásának új lehetőségét.

Második előadónk Balkányi László gasztroenterológus szakorvos, az orvosi információtudomány szakembere „Az orvoslás információ-kezelés határai – avagy mire (nem) jó dr. Google és dr. ChatGPT” címmel tartott előadást.

Vajon milyen mennyiségű anyagot kell megtanulnia egy-egy vizsgára egy orvostanhallgatónak? – költői kérdéssel indította előadását. Már a 20. század elején az elvárt orvosi tudás több millió oldalt jelentett, amely már akkor sem volt teljesíthető, de tudjuk, ez a mennyiség a tudomány fejlődésével folyamatosan nő. Talán megoldás, hogy hagyományos könyvek helyet digitális szakirodalomból tanulunk? Ez valójában – eltekintve attól az esettől, ha z-tankönyv nem lesz, utalt vissza az előző előadásra –, a problémának csak a tárolási részét segíti. Vajon a belgyógyászati alapismeretek, melyek terjedelme majd 10 millió oldalra rúg, megtanulható? Goethe az emberi tudás közepén élt, azaz a születése – a 18. század közepe – előtt az emberiség addigi történetében annyi új tudás keletkezett, mint azt követően. Goethe hat nyelven beszélt, partnere volt az orvosának, színelméleti tanulmányt írt, jogászként és politikusként is felkészült szakember volt. De az ő képességei az átlagot jócskán felülmúlták, és a felhalmozott tudás azóta megkétszereződött.

Az 1900-as években a tudományos eredmények gyarapodása az orvosoknál a szakorvosok megjelenéséhez vezetett. A tudás gyarapodása mellett a korszerű informatikával a tudás tárolásának, elérésének módjai is jelentősen megváltoztak. Így az emberek egy része, ha valamijük fáj, ha gondjuk van, nem a szakorvost keresi fel, hanem leül a számítógéphez, és Dr. Google-t kérdezi. Az elérhető információ minősége, szakmaisága igen véletlenszerű – nem a legmegbízhatóbb van legelöl! – és a keresést kezdeményező orvosi szaktudása sem megbízható. Mindebből következik, hogy az így szerzett diagnózisok és terápiák igen veszélyesek lehetnek!

2023-ban elérhetővé vált a MI! azaz Dr ChatGpt. Kérdezünk – és látszólag értelmes választ ad a kérdéseinkre. De ha nem hozzáértő használja, veszélyes lehet, ha a kérdező hallgat a mesterséges intelligencia válaszára.

Ma már többszakmás orvosi teamek jól használják a MI-t. Igaz, vet fel etikai kérdéseket a használata, de most nézzük az eredményeket. Már Neumann János is abban bízott, hogy az ember társa lehet a számítógép. Az 1980-as évektől fejlesztettünk orvosi szakértői rendszereket, de akkor a gépi kapacitás még kevésnek bizonyult. A 2000-es évek óta a gépi tanulás sokat segít e rendszerek létrehozásában. Ma már van néhány terület, ahol az orvosi szaktudást, orvosi diagnózis felállítását eredményesen segíti az MI. Elsősorban a képi elemzések támogatásánál, pl. emlő tumor, tüdőrák felismerésében.

Jelenleg gondot okoz, hogy a felhasznált adattárak „elfogultak”, aránytalanul sok a fehér, fiatal férfi adata. Az MI alkalmazása mellett jó lenne visszaállítani a hagyományos beteg-háziorvos viszonyt is. Hogy az MI szerepe hova fejlődik, egyelőre megjósolhatatlan.

A harmadik előadó Alexin Zoltán volt, akiről azt hihetnénk, hogy jogász, de ő is matematikus. Előadása „Az EESZT és az alapvető jogok” címet viselte. Mennyire működik hazánkban az információs önrendelkezés? – tette fel indításként a kérdést. Jelenleg az egészségügyi adatok kezelését, kötelező adatkezelésként, a közérdekre hivatkozva törvény írja elő. Egy példa: a társadalombiztosítás (TB) által nem támogatott gyógyszerek felírásakor is felkerül a vényre az egyén TAJ száma. Miért? Egy érdekes adat: az évi 210 millió felírt vényből mintegy 100 millió nem TB támogatott. Az Alkotmánybírósághoz fordult a nyilvántartás ellen tiltakozva az előadó, amit az Alkotmánybíróság el is fogadott, de aztán minisztériumi szinten újra előírták az orvosoknak, és a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) azóta is gyűjti az adatokat. 1989-90-ben a személyi adatok alkotmányos védelmet kaptak – harminc évvel később azonban nincs igazi korlátja a személyi adatok gyűjtésének és felhasználásának. Az állam több személyi adatot tartalmazó adatbázist kezel.

Az EESZT-ben tárolt adatok felhasználásáról az érintett egyén rendelkezhet. De az EESZT-be csak a Magyarország ügyfélkapun keresztül lehet belépni. Köztudott, hogy a magyar lakosság több mint fele nem használja az ügyfélkaput, így nem is rendelkezhet. A rendelkezés bizonyos korlátozásokat adhat a személyi adatok felhasználására. A lakosság 1%-a sem rendelkezett ilyen tartalmú korlátozásokról.

Az előadások után a hallgatóság az MI az egészségügyben várható szerepéről beszélgetett, felhozva néhány példát, ahol számítanak rá, s megerősítve Balkányi doktor félelmét: mi lesz, ha orvos helyett az MI-hez fordulunk panaszainkkal?

Talyigás Judit