Túra az EJOI körül

Az Európai Junior Informatikai Diákolimpiát idén Moldova rendezte – egy közeli ország, amelyet talán mégis ritkábban keresnek fel magyar turisták, pedig gazdag a látnivalókban. Az augusztusi, rekkenő hőségben megtartott nemzetközi versenyről egy ezüst- és két bronzéremmel, valamint egy dicsérettel tért haza négy ifjú diákolimpikonunk. Csapatvezetőjük, tehetséggondozásért felelős alelnökünk, Erdősné dr. Németh Ágnes már az IOI-ra, a nagy Nemzetközi Informatikai Diákolimpiára (Egyiptom) készül, de helyettese, Szabó Zsanett szakított időt egy kis beszélgetésre. Konkrétan egy nyárvégi iskolai értekezlet után, mert „civilben” ő az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium matekatika és digitális kultúra tanára.

Kik vettek részt az EJOI-n?

A négy legeredményesebb junior Magyarországról. Azaz a négy legsikeresebb 16 évnél fiatalabb versenyző: Mihály Zsolt, Balla Ignác, Baran Júlia és Czanik Dániel. A Neumann Társaság és az ELTE Informatikai Kara tartott egy válogatóversenyt, melyre a Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny legjobbjai kaptak meghívást, mindannyian 15 évesek.

Számukra ez egy új élmény, egy diákolimpián részt venni. Mennyire izgultak előtte?

Volt, aki most repült életében először. Már a reptéren kezdődtek az izgalmak, elég kalandos volt Bukaresten át a megérkezésünk. A verseny előtt is nyilván izgultak a diákok, de profin kezelték a helyzetet és kihozták magukból a maximumot. A két versenynap között kellett őket egy kicsit „helyreraknunk” lelkileg, versenyzési stratégiát átadni nekik. Ilyenkor a legjobb tanács az, hogy ne feltétlenül a teljes feladatot akarják megoldani és „lekódolni”, hanem menjenek rá a részfeladatokra – és azok alapján haladjanak előre. Kezdjék az első részfeladattal – és ha nem megy a második, akkor bátran hagyják ott, nézzék meg a következő feladatot. Így lehet az elért pontokat maximalizálni. Hiszen ezeknél a feladatoknál, problémáknál elég nehéz a tökéletes megoldást megtalálni.

Milyen jellegű problémák ezek? Mennyire életszagúak a versenyfeladatok?

Természetesen az algoritmikus gondolkodást mérik ezek a feladatok, de a témák nagyon változatosak és szellemesek. A helyi országimázst is erősítő kerettörténetekbe ágyazták be a feladatokat. Az egyik például a kóló nevű, hagyományos moldáv körtánchoz kapcsolódott. Megadták, hogy egyenlő számban táncolják fiúk és lányok, de véletlenszerűen állnak körbe. A versenyzők feladata pedig az volt, hogy egy olyan adott hosszúságú részsorozatot keressenek a körön, ahol a lehető legkisebb a különbség a fiúk és lányok száma között.

Voltunk egy angolul Old Orheinek nevezett régészeti parkban, ehhez is kapcsolódott feladat. A sztori szerint van egy ásatás és az ott dolgozó gyakornoknak mondanak rádióüzeneteket - és azon instrukciók szerint kellett mozognia a régészeti maradványok között. A történet mögött pedig egy gráfos programozási feladat rejlett..

A gyerekek mennyire érezték nehéznek, izgalmasnak ezeket?

Az első versenynap után talán kicsit megijedtek, egyikük egyenesen rettenetesnek nevezte az egyik feladatot, tehát eléggé mélyvíz volt. Aztán egymás között is és velünk is beszéltek róla, átbeszélték a saját ötleteiket. A második nap után sokkal jobb szájízzel jöttek ki, a második versenynap feladatait testhezállóbbnak tartották. Kicsit „matekosabb” jellegűnek érezték, ahol az algoritmus kitalálása a nehezebb, viszont utána a kódolás könnyebb.

Az egyikük dicséretet kapott a második versenynap után, az ennek volt köszönhető?

A dicséreteket azok között osztják ki, akik nem kaptak érmet. Megnézik, hogy külön valamelyik versenynap után, csak azt a napot nézve, kapott volna-e érmet. A második versenynap eredménye alapján kapott Czanik Dani dicséretet.

Nektek, csapatvezetőknek, mi volt a feladatotok?

Alapvetően kísértük a diákokat és vigyáztunk rájuk. Akkor is, amikor hét órát várakoztunk a bukaresti reptéren… A versenynapok előtt van egy Practice Session is, melyen eleinte a gyerekek önállóan gyakorolnak. Itt a végén volt lehetőségünk segíteni, megnézni a beállításokat, billentyűkiosztásokat, hogy a relációs jelek például a megszokott helyen legyenek. Fontos a hibaüzeneteket is átnézni, hogy lássák, hogy a tipikus hibákra, például végtelen ciklusra hogyan reagál a rendszer.

Mennyire memóriaigényesek ezek a feladatok?

Nem igényelnek nagyon különleges számítógépeket. De minden feladatnál van memória- és időlimit, ennek túllépése is hibát jelez. Ezért is fontos, hogy minél hatékonyabb algoritmusokat találjanak ki.

Volt interakció a többi ország csapatvezetőivel is?

Természetesen, minden meetingen részt vettünk, általában párhuzamosan a diákok versenynapjaival. Ezeken szabályzatmódosításokra, szervezéssel kapcsolatos szavazásokra is sor került. Érzékeny például a háborús országok, nemzetközi konfliktusok kezelése. Nyilván az IT-s közösség a konfliktusmentességre törekszik, de az is egy kérdés volt, hogy a fehérorosz csapat részt vehet-e majd a következő EJOI-n.

A feladatunk volt a versenynapok előtti éjszakákon a fordítás is. Este nyolckor kezdtük a 3-3 versenyfeladat fordítását.

Először az angol feladatváltozat finomítása következik, ez egy elég hosszadalmas, közös munka az összes csapatvezető részvételével. Ilyenkor dől el az is, hogy megfelel-e a verseny sillabuszának a feladat. Erről szavaznunk is kell. Közben pedig pontosítjuk az angol szöveget és elkezdjük a magyarra fordítást. De van, amikor az angol változat még képlékeny – és ezt is nyomon kell követni. Volt olyan feladat, amelynek több mint 40 változata lett angolul – erre van változáskövetés a fordítórendszerben. Az első napi feladatszövegekkel éjjel kettőkor, a második versenynapra hajnali négyre készültünk el. Ilyenkor a legtöbb delegáció használ gépi fordítást is, de az emberi odafigyelés, átfogalmazás elkerülhetetlen.

A procedúra vége az, hogy minden versenyző megkapja nyomtatva az angol és a saját nyelvre fordított feladatokat. A csapatvezető – esetünkben Erdősné tanárnő – aláírása után kerülnek lezárásra a borítékok.

Beszéljünk kicsit a fogadóországról is. Mi volt a benyomásod?

Az, hogy büszkék arra, hogy moldávok. A megnyitó ceremónián részt vett a köztársasági elnök asszony is – ez nagyon megtisztelő volt, de a biztonsági protokollt kissé megbonyolította. Úgy tűnt, hogy fontos számukra az EU-hoz tartozás is. Számomra meglepő volt, hogy a megnyitón a moldáv himnusz mellett az EU-s is felcsendült - és a helyiek mindkettőt ugyanúgy énekelték.

Az ellátás, a szállás nagyon színvonalas, kifogástalan volt, a diákokat kétfős, tágas szobákban, minket, csapatvezetőket kényelmes lakosztályokban szállásoltak el. A gasztronómiájuk hasonlít a magyarhoz, sok finom, kontinentális ételt kóstolhattunk. A búcsúvacsorán tradicionális töltött káposztát és valódi túróból készült túrós palacsintát is kaptunk – igazán otthon éreztem magam!

A kísérőprogramok, a látnivalók is érdekesek voltak. Jártunk egy gyönyörű tónál, ahol megnéztük a „kisherceg” rózsáját.

A fővárosban nincs hatalmas forgalom, egészséges sétákat tettünk a helyszínek között, mert a versenynapokat az állami egyetemen szervezték.

Nagyon tetszett, hogy a utcákon az utcák névadóiról QR-kóddal olvashatóak érdekességek. Így egy sima séta is felérhet egy tartalmas városnézéssel.

Milyenek voltak a városon kívüli kirándulások?

Egy kiránduláson voltunk a gyerekekkel közösen az Old Orhei régészeti parkban, ahol különleges ortodox templomokat is láttunk. Volt egy skanzen rész is, ahol állatokat is lehetett simogatni, a gyerekek nagyon élvezték a kecskék, libák társaságát.

Mi, kísérők részt vettünk egy felnőtteknek szervezett programon is, meglátogattunk egy gigantikus borászatot, ahol a szovjet időkből való, embermagas hordókat is megtekinthettünk. Ez volt a híres cricovai pincészet, ahol megdöbbentő tereket láthattam, a pincerendszer labirintusa 120 kilométernyi alagútból áll, amelyből 80 kilométert használnak is. A labirintusban elektromos városnéző kocsikkal gurultunk végig és megnéztük a borászat saját mozitermét is. Hatalmas élmény volt a világ egyik legnagyobb borászatát meglátogatni – és a tizennégy fok hőmérséklet is hűsítően hatott a kánikulában.

Köszönöm, hogy beavattál az élményeidbe. Remélem idén is számíthatunk Rád az NJSZT Tehetséggondozási Szakosztályában!

Mindenképp, kezdve azzal, hogy a saját trefortos tanítványaimnak is szakkört tartok, viszem őket a Nemes versenyekre. Azért nekem a legtöbb időm a gimnáziumban telik, ez a hivatásom. Mellette az ELTE Informatikai Karán is oktatok, óraadóként levelező tanár szakosoknak tanítok táblázatkezelést és másodéves tanárszakos hallgatóknak az Algoritmusok és adatok az iskolában című tárgyat. Ez a saját iskolai tapasztalataimhoz, egyszerűbb algoritmusok és szimulációk oktatásához kapcsolódik.

S mit csinálsz mellette a szabadidődben?

Ha tehetem, túrázom, hivatalosan gyalogos bronzjelvényes túravezető is vagyok már 2010 óta és a Természetjáró Fiatalok Szövetségének munkáját is segítem. Épp egy őszi, hűvösvölgyi túrát szervezünk!

Köszönöm a beszélgetést!

KG

Köszönjük az ELTE Informatikai Kar együttműködését és a Nemzeti Tehetség Program támogatását!