Könyvajánló: Hogyan maradhatunk emberek a robotok és a szuperöregedő társadalom korában?

Lovászy László (2026): A Humanizmus Megújításáról – Fejlesztett emberek és humanoid robotok egy szuperöreg társadalomban. Gondolat Kiadó, Budapest, 360 oldal. 

A technológia ma olyan tempóban fejlődik, amivel emberként szinte lehetetlen lépést tartani. Miközben a biotechnológia és a mesterséges intelligencia (MI) alapjaiban írja át a mindennapi életünket, egy másik, sokkal csendesebb fordulóponttal is szembe kell néznünk: a társadalom drámai elöregedésével. Ebben az új világban az MI már régen nem csak informatikai vagy iparági kérdés – sokkal inkább arról szól, hogyan fogunk majd élni, dolgozni és gondoskodni egymásról az elkövetkezendő évtizedekben. 

Lovászy László legújabb könyve pontosan erre a feszültségre tapint rá, így a Neumann Társaság közössége számára is rendkívül izgalmas olvasmány. A kötet szervesen kapcsolódik a korábban Dr. Osman Péter és Dr. Beck György írásaival is bemutatott, George Tilesch és Omar Hatamleh nevével fémjelzett nemzetközi MI- és jövőkutatási párbeszédhez, de egy egészen egyedi nézőpontot hoz be. A szerző – aki korábban az ENSZ szakértőjeként a gyakorlatban is látta e folyamatokat – a rehabilitáció, az emberi jogok, az oktatás, a demográfia és a bioetika metszéspontjában vizsgálja ember és gép közös jövőjét. 

Miről szól a könyv? Négy gondolatébresztő téma a kötetből: 

• A gyógyítástól a képességek kiterjesztéséig: A modern orvosi rehabilitáció már nem csak a hiányosságok pótlásáról szól. Ma már a külső vázak (exoskeletonok), az agy-számítógép interfészek (BCI) és a bionikus protézisek korában a sérült képességek nemcsak helyreállíthatók, hanem meg is haladhatók. Ami ma még speciális segédeszköz a fogyatékossággal élőknek, az holnap már az idősödő társadalom önálló életvitelét támogató, mindennapi alapinfrastruktúra lesz. 

• Oktatási válság és a „lila galléros” munkavállalók: Ahogy a generatív MI és a nagy nyelvi modellek átveszik a rutinfeladatokat, teljesen átértékelődik a tudás szerepe. Lovászy szerint a jövő nyertesei az un. „lila galléros”, modern polihisztorok lesznek: azok a szakemberek, akik a műszaki-informatikai ismereteket kritikus gondolkodással, humán műveltséggel és valódi empátiával ötvözve képesek irányítani az algoritmusokat. 

• Társadalom 5.0 és a gondozórobotok szerepe: 2050-re a 80 év feletti „szuperöregek” száma világszerte eléri a 425 milliót. De ki fog gondoskodni róluk? A könyv a japán Society 5.0 modell alapján mutatja be, hogy a humanoid gondozórobotok (carebots) és az okosotthonok nem az emberi kapcsolatokat és a szeretetet veszik el tőlünk. Épp ellenkezőleg: tehermentesítik a túlhajszolt aktív korúakat, így esélyt adnak a családok és a helyi közösségek egyensúlyának megőrzésére. 

• Technológia az ember szolgálatában: Egyetlen algoritmus sem értéksemleges, hiszen mindig magán viseli a fejlesztői világképét. Lovászy László a biológiai korlátok teljes eltörlését hirdető, szélsőséges transzhumanizmussal szemben a „techno-ortodox humanizmus” mellett érvel. Ennek lényege egyszerű, mégis súlyos: a technológia nem válhat öncéllá, minden esetben az emberi méltóságot és a társadalmi jóllétet kell szolgálnia. 

Lovászy László könyve egyáltalán nem a technológiai fejlődés vagy a digitalizáció megállítását szorgalmazza, hanem annak ad hangot, hogy mindezt okos, etikus és emberléptékű mederben tartsuk. Inspiráló és elgondolkodtató olvasmány minden informatikusnak, kutatónak és érdeklődőnek, aki nemcsak fejleszteni vagy használni akarja a jövő technológiáit, hanem érteni is szeretné azok társadalmi felelősségét. 

- Sikné Dr. Lányi Cecília írása